Nagyenyed, Torockó, Gyulafehérvár – Eseménydúsan zajlott a brassói ifjak plébániai tábora

0
402

Hálás szívvel tekintenek vissza a szervezők a brassói Szent Péter- és Pál-plébánia idei táborára, amelyet 2025. június 30. és július 3. között tarthattak meg. A tábor különleges alkalom volt mindannyiuk számára, hiszen a jubileumi év jegyében gyűltek össze, hogy közösen elmélyüljenek hitükben, közösséget építsenek és lelkileg feltöltődjenek.

A négynapos együttlét alatt a 14 lelkes résztvevő, gyerekek és fiatalok alkotta csoportot négy felnőtt kísérte. A tábor fő helyszíne Nagyenyed volt, a brassói Szent Péter- és Pál-egyházközség testvérplébániájának vezetője, Szász János jóvoltából, aki buztosította a szállást három éjszakára. A táborozók megismerkedhettek nem csupán Nagyenyed, hanem Gyulafehérvár és Torockó gyönyörű tájaival, és lehetőségük volt arra is, hogy testben és lélekben is úton legyenek.


A szentmisék, közös imák, elmélkedések, játékok, éneklések és kirándulások mind hozzájárultak ahhoz, hogy erősebben kötődjenek egymáshoz és Istenhez.
A tábor fókuszában a jubileumi év logója állt, erre alapozva a gyerekeket csoportokra osztották. A kereszt csapata – a hit hordozói voltak azok, akik az Istennel való kapcsolatot őrizték, és a lelki erőt vitték a közösségbe. Feladatuk volt a lelki figyelem, csend, meghallgatás, és ha valaki magányosnak érezte magát, szomorú volt, vagy csak „más”, ők kísérték figyelemmel. Ha valakinek szüksége volt jó szóra, imára, ők ott voltak. Csendes percekben (pl. mise, esti ima) ők segítettek abban, hogy mások is oda tudjanak figyelni.
A horgony csapata — a remény megtartói
nyújtották a biztonságot. Feladatuk volt: segíteni a bajban és a lemaradóknak. Ők figyeltek azokra, akik fáradtak, nehezen haladtak, vagy háttérbe húzódtak. Kirándulásokon figyeltek, hogy senki ne maradjon le – ők kísérték a „hátul haladókat”. Ha valaki elbizonytalanodott, megvigasztalták és megerősítették: „menni fog!”

A háborgó tenger csapata — a viharcsillapítók voltak azok, akik másoknak nyugalmat, bátorítást hoztak, amikor belül „zajlott a tenger”. Feladatuk volt, hogy a béke őrzői legyenek. Ha veszekedés, félreértés vagy sírás volt, ők léptek oda elsőként. Megpróbálták megérteni a helyzetet, megnyugtatni a feleket vagy felnőttet hívni segítségül. Ha valaki félt, szorongott, vagy úgy érezte, „kicsúszik a lába alól a talaj”, akkor ők segítettek visszanyerni az egyensúlyt.

Mindhárom csoport címert készített, amelyet be is mutattak, elmagyarázva a jelentését. Ugyanakkor mindenki készített egy ,,reménypalackot”, melyben szerre a három csoport tagjai rövid szentírási szakaszokat vagy bátorító üzeneteket hagytak tábortársaiknak. Az üzeneteket minden nap, reggeli előtt olvasták el, és ama gondolatra alapozva próbálták megélni az adott napot.

Kovács Szabolcs érseki titkár segítségével meglátogatták a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházat, az érseki palotát, ahol meglepetésként dr. Kovács Gergely érsek személyesen fogadta a csapatot, és a résztvevőm kérdéseire válaszolt. Alkalom adatott, hogy tiszteletreméltó Márton Áron lakosztályát is megnézhessék, majd szentmisén vettek részt az érseki kápolnában.

A torockószentgyörgyi egykori ferences kolostorban közösen mondták el Assisi Szt. Ferenc Naphimnusz című imáját, majd felkeresték a közeli várromot. A várhoz vezető úton az volt a feladat, hogy tekintsenek körbe és fogjanak meg legalább egy kis tárgyat, legyen az kavics vagy akár virágszál, mely figyelmüket megragadta az élő természetben. Ennek köszönhetően sikerült egy gyönyörű virágcsokrot gyűjteni és elvinni a Szűzanyához Sarlós Boldogasszony ünnepére, melyet a nagyenyedi Szt. Erzsébet-templomban ültek meg.

Kiemelten szép emlékként őrzik a jubileumi év kapcsán tartott beszélgetéseket, amelyek során közösen fedezték fel hitük mélységeit és az egyház közösségéhez tartozás örömét. A gyerekek és fiatalok nyitottsága, kérdései és lelkesedése mindenkit inspirált. Ez a néhány nap maradandó nyomot hagyott minden jelenlévő szívében.

Isten áldását kérjük mindannyiunk további útjára – és bízunk benne, hogy a következő találkozásig is hordozzuk magunkban mindazt, amit ebben a közösségben kaptunk.

Lövenberger Orsolya szervező / a brassói Szent Péter- és Pál-plébánia Facebook-oldala