Elkezdődtek a Gyulafehérvári Caritas Cseperedő programjának és az eltérő fejlődésű gyermekek fejlődését segítő Szent Ágnes Rehabilitációs Központnak a nyári tevékenységei a marosvásárhelyi Caritas Házban és annak udvarán. A július 8–24. között zajló foglalkozássorozat abban különbözik az évközi programoktól, hogy ekkor a központok szakemberei tematikus napok keretében egy-egy érzékszerv stimulálását elősegítő, rendkívül változatos és játékos aktivitásokat szerveznek. Mindemellett lehetőséget teremtenek arra is, hogy a Cseperedőt és a Szent Ágnes Rehabilitációs Központot látogató szülők és kisgyermekeik kutya- és lóasszisztált tevékenységeken is részt vehessenek.
Udvari móka
Az első tematikus napot július 8-án, egy forró nyári napon tartották a szakemberek a Caritas Ház árnyéktól hűvös, zöld udvarán a Cseperedőt és a Szent Ágnes-központot látogató gyerekek és szüleik számára. Az udvari tevékenység témája a rajzolás, festés, maszatolás, pecsételés, színek és színezés, töltögetés, pakolás és gyurmázás volt sok mozgásos játékkal összekötve. Lehetett például különböző felületű elemeken menetelve egyensúlyozni, játéklovon hintázni, gyurmából süteményt és perecet formálni, lipinkázni, ugrálni, vízzel töltött lufikat egyik tálból a másikba pakolni, szivárványfüggönyt és a kortárs képzőművészeti remekművekkel vetélkedő, egyedi alkotásokat festeni. A játékbabák nem úszták meg a fürdetést, sőt: még a kövek sem maradtak csupaszon, rájuk is került néhány szándékosan odaejtett paca. Népszerű volt az ügyességet fejlesztő céljáték is, amelynek során a kicsiknek egy botra kellett karikákat aggatniuk. Különleges volt pipettával színes vizet szippantani, és annak kifröcskölésével közös alkotást készíteni. Gyönyörködtek a gyerekek a tarka babban is, amelyet élvezettel lapátoltak, pakoltak, vegyítettek és szórtak szét. Hogyan látta mindezt a helyszínen gyakorlatozó kommunikációs munkatárs? Az alábbiakban Urs Gabriela írása olvasható.
Kreatív kibontakozás és kikapcsolódás
A program ideje alatt több szülőtől is érkezett visszajelzés, főként anyukáktól, akik szívesen osztották meg élményeiket és gondolataikat az első tematikus nap kapcsán. Örömmel és hálával örökítem meg ezeket a visszajelzéseket ebben a néhány sorban, hiszen ezek mutatják igazán a nap értelmét és hangulatát.
Egyik anyuka mosolyogva mesélte: „Látszik a kisfiamon, hogy igazán élvezi ezeket a foglalkozásokat. Felszabadult, önfeledten játszik. Jó érzés látni, hogy ilyen jól érzi magát. Nekem is igazi kikapcsolódás itt lenni vele, együtt alkotni, nevetni, jelen lenni.”
A játszó gyermekek és szülők között ismerős arcok is feltűntek. Egy lelkes anyuka mesélt nekem, aki nem először vett részt ezen a tevékenységen:
„Ez már a harmadik alkalom, hogy eljöttünk, és minden évben ugyanolyan lelkesedéssel várja a gyerek. A programok mindig megújulnak, a játékok változatosak, így nem unja meg. Ma reggel meglepetésként mondtam el neki, hogy ismét jövünk, és alig fért a bőrében örömében. Azt hiszem, ez lassan egy családi hagyománnyá válik nálunk.”
Később Kántor Izabella, a Szent Ágnes Rehabilitációs Központ egyik gyógypedagógusa is csatlakozott hozzám egy rövid beszélgetésre. Bár a gyerekek folyamatosan lekötötték a figyelmét, mégis szánt rám néhány percet, hogy elmesélje élményeit:
„Ez a nap nemcsak a gyerekeknek és szüleiknek ad feltöltődést, hanem nekem is nagyon sokat jelent. Látni az arcokon a meglepetést, az örömöt, hallani a nevetéseket, ezek teszik számomra igazán értékessé a napot. Ma főként a szivárvány- és halfestésnél segítettem. Ahogyan a víz néha fröccsent, és a gyerekek nevetésben törtek ki, hát ezeket a pillanatokat nehéz lenne szavakkal visszaadni.”
Majd egy különleges pillanatot is felelevenített, amely mély benyomást tett rá a nap folyamán:
„A gyerekek pipettával dolgoztak, színes vizet szívtak fel vele, és azzal festettek. Jó volt látni, hogy értik a működését: mikor kell megszorítani, mikor elengedni. Ráadásul ügyesen irányították a kezük mozgását is, hogy pontosan oda cseppentsenek, ahová szerették volna. Nagyon lelkesek voltak, folyamatosan keresték ezt a játékot. Tetszett nekik, hogy kézzel is hozzányúlhattak a vízhez, és ez még izgalmasabbá tette számukra az élményt. A sok nevetés és öröm pedig csak fokozta a hangulatot.”
Urs Gabriela és Orbán Júlia
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
