A Gólyatükör interjúsorozatban olyan kolozsvári egyetemisták történeteit ismerhetjük meg, akik nem is olyan régen még a pályaválasztás, továbbtanulás kérdéseivel foglalkoztak. Ma már új városban, új közegben próbálnak helytállni, és alakítják saját életútjukat. Megosztják velünk, hogyan élték meg a középiskolából az egyetemi létbe való átlépést, mi motiválta őket abban, hogy Kolozsvárt válasszák, és miként változik, formálódik hitük és istenkapcsolatuk ebben az új életszakaszban. A sorozat külön figyelmet fordít a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának hallgatóira is: ők arról mesélnek, miért döntöttek a teológiai pálya mellett, és hogyan élik meg a kétszakos képzés nyújtotta kihívásokat és örömöket az egyetemi mindennapokban. Ez alkalommal HERMÁN MAGDOLNA osztja meg velünk élményeit és gondolatait arról, milyen érzésekkel, tervekkel és elképzelésekkel érkezett elsőévesként Kolozsvárra.
Kérlek, röviden mutatkozz be! Honnan származol? Hova jártál iskolába? Hol tanulsz most? Milyen út vezetett idáig?
Hermán Magdolnának hívnak. Gyimesközéplokról, azon belül is Hidegségről származom. Középiskolai tanulmányaimat a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban végeztem társadalomtudományok szakon. Jelenleg teológiát tanulok a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának Didaktikai Teológia Intézetében, emellett az egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalmat. Azért választottam a teológiát, mert mindig is fontos volt számomra az Istennel való kapcsolat. Olyan családban nevelkedtem, ahol ez kiemelten fontos volt. A középiskolás hittantanárnőm személye is nagyban befolyásolta azt, hogy egy kicsit jobban el szerettem volna mélyülni ezekben a tanulmányokban.
Mi volt az első benyomásod Kolozsvárról? Jártál itt, mielőtt megkezdted volna egyetemi tanulmányaidat?
Igen, jártam már itt, mielőtt felköltöztem volna. Részt vettem egy középiskolás hosszú hétvégén, amelynek során betekintést nyerhettünk az osztálytársaimmal együtt a kolozsvári egyetemek világába. Akkor az volt az első benyomásom, hogy jobban tetszik, mint bármelyik másik nagyváros, ahol tovább folytathatnám a tanulmányaimat. Kicsit forgalmas volt, szokatlan, de most már mondhatom, hogy megszoktam és sikerült beilleszkednem. Szeretem.
Hogyan jellemeznéd az istenkapcsolatodat? Kicsoda számodra Isten? Mikor volt az a pillanat az életedben, amikor érezted, hogy ő valóságos személy?
Az istenkapcsolatomat úgy jellemezném, hogy nagyon szeretek olyan közegben lenni, ahol csak én és Isten vagyunk. Nagyon szeretem a szentségimádásokat. Középiskolai éveim alatt, amikor bentlakásban laktam, akkor részt vettem több szentségimádáson is. Nem beszéltünk, sötét volt, égtek a gyertyák, ki volt téve az Oltáriszentség. Volt több olyan pillanat, amikor nagyon erősen úgy éreztem, hogy Isten ott van mellettem, ez volt a legelső. Nagyon sokszor megérzem, hogy ő velem van, amikor nehéz idők vannak, de akkor is, amikor jobb idők vannak. Nagyon szeretem így ápolni vele a kapcsolatomat közösségben is, de azt hiszem, leginkább akkor, amikor egyedül vagyok és elmélyülök a gondolataimban. Ekkor azt érzem, hogy ő ott van közöttünk és ott van velem.
Említetted a középiskolai hittantanárnődet. Ki ő? Mi volt az a személyiségében, tanítási módszerében, ami megragadott? Mi az, amit később te is továbbvinnél tanárként?
Lőrincz Katalinnak hívják, és nagyon jó volt a módszere. Nemcsak abból állt az óra, hogy ültünk, és ő elmondta az anyagot, hanem interaktív, beszélgetős hittanórákat tartott. Tizenkettedik osztályban minden reggel lementünk a pincébe, ahol egy közös imával kezdtük a napot, le voltak kapcsolva a villanyok, csak a gyertyák égtek. Amikor elsőként megérkeztem, kihallatszott a folyosóra, ahogy ő gitározik. Másféleképpen vizsgáltuk az egész tanagyagot. Nagyon tetszett a módszere, s ezt én is tovább szeretném adni. Főleg a közösségi élményt, mint például a közös éneklések, akár reggelente, akár napközben. Szeretném kicsit másféleképpen megközelíteni a tananyagot, interaktívabban, kreatívabban.
Vallásos családból származol. Onnan milyen hitet, mintákat hozol? Mik voltak azok az élmények, amelyek lényeges szerepet játszottak a hited fejlődése szempontjából?
A vasárnapi szentmiséket sorolom ide. Mindig közösen mentünk, mindig buzdítottak arra, hogy el kell menni. De hát milyen a gyermek, akárhányszor csak lehet, mindig kibújik a kötelességek alól. Az, hogy minden vasárnap mentünk a templomba, meghatározó volt mind a személyiségem, mind a hitem fejlődése szempontjából.
Miben változtatta meg a hitedet az egyetemista élet?
Jobban elmélyülhettem a dolgokban. Sok minden, amit eddig tanultunk, ez idáig ismeretlen volt számomra. Szerintem ez csak tovább fejlődhet, ha kitartok, és nem csak úgy tanulok a vizsgákra, hogy csupán átfutom az anyagot, hanem utánaolvasok a dolgoknak. Ez nagyban segít, hogy jobban értsek a szakterületemhez, és úgy adhassam át majd azt, amit tanultam, hogy érezzék a diákok is a felkészültséget és a kemény munka eredményét.
Lassan az egyetemi év végéhez érkezünk. Melyik a legszebb élményed, ami számodra felejthetetlen maradt?
Nagyon jó embereket ismertem meg. Erre már középiskolában vágytam, hogy olyan barátaim legyenek, akiktől tanulhatok. Nagyon kedves élmények számomra, amikor kimegyünk a szaktársaimmal (vagy bárkivel, akit eddig megismertem) órák után a városba, és egy jót beszélgetünk.
Említetted, hogy a teológiai tanulmányok során lehetőséged volt jobban elmélyülni ezen tudományterületen. Szerinted miért érdemes ma teológiát tanulni?
Nagyon fontos az, hogy a hit iránti vágy ne haljon ki az emberekben. Sajnos elég sokan vannak, akik már középiskolában kérvényezik, hogy ne kelljen vallásórán részt venniük. Ezen csak az változtathat, ha sikerül olyan hittantanárokat nevelni, akik megszerettetik a gyermekekkel ezt a tantárgyat. Ezen kívül szükséges másfajta tanítási módszereket használni, ami által a gyermekeknek is nagyobb kedvük lesz részt venni a vallásórán, majd akár később felső fokon is teológiát tanulni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hitoktatást továbbvigyük, ne hagyjuk kihalni, főleg azokban a falvakban, ahol már nagyon alacsony a lakosság száma.
Te miért szeretnél tanár lenni? Miért a magyar nyelv és irodalmat választottad a teológia mellett?
Azért szeretnék tanár lenni, mert nagyon szép és nemes feladat az, hogy a saját tudásunkat, amiket az évek alatt gazdagítunk, egyszer valakiknek továbbadjuk. Nagyon jó, ha egy tanárnak visszatükröződik a diákok által, amit ő át tudott adni, ezt nagyon szépnek tartom. Már kiskoromban is tanár akartam lenni, bár azt még nem tudtam, hogy mit szeretnék tanítani, de mindenképpen ebbe az irányba szerettem volna szakosodni. Azután kicsit elbizonytalanodtam, de sikerült visszatérnem erre az útra, és nagyon várom már, hogy taníthassak.
A magyar irodalom nagyon közel került a szívemhez középiskolában, ezért akartam ezt választani. Voltak olyan javaslatok, tanácsok, amiket másoktól kaptam. Ez a két terület nagyban kiegészíti egymást, hiszen mindkettő humán tudomány. Jó ötletnek tűnt, eddig eléggé bevált. Nem fedik az óráim egymást, könnyű volt mind az első, mind a második félévben összeegyeztetni az órarendeket. Nyilván nehéz, de kibírható.
Számodra milyen a jó tanár? Milyen a jó hitoktató?
Nagyon-nagyon fontos, hogy ne csak ,,ledarálja” a dolgokat, hanem próbálja úgy átadni a gyerekeknek, hogy az valahogy megmaradjon. Nagyon fontosnak tartom az interaktív tevékenységeket és minden olyan feladatot, amivel a gyermekeket is be lehet vonni, arra ösztönözni, hogy ők is utánanézzenek a dolgoknak. Sok minden nem marad meg a fejükben, ha csak elmondjuk nekik az órán. Mindemellett nagyon fontosak azok a módszerek, amelyek közelebb hozzák őket egymáshoz, de közelebb kerülnek ezáltal a témához is.
A mindennapok során mi az vagy kik azok, akik feltöltenek?
Azok a szaktársaim, barátnőim, akiket itt fenn, Kolozsváron megismertem. Nagyon szeretek velük elmenni akárhova, legyen szó kávézásról, beszélgetésről. Van otthonról is egy barátnőm, akivel együtt jártunk általános iskolába, és vele is nagyon szeretek járkálni a városban, mondjuk elég sok szabadidőm elvész. Hétvégenként viszont igyekszem a barátságaimat ápolni.
Mi az, ami kihívást jelent számodra?
Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni a kitartást. Nem voltam egy egész nap izgő-mozgó, így aztán nagyon hamar elfogy az energiám. Ezzel küzdöm, hogy ne kelljen valahova beiktassak egy délutáni alvást. Nagyon fárasztóak a mindennapok. Kihívást jelent még a sok olvasás is. Ez alatt azt értem, hogy mindig határidőre el tudjam olvasni az adott dolgokat. A szakirodalom olvasása is nagy kihívás, mert valljuk be, vannak nehéz szövegek, amiket nehezen lehet érteni, többször is el kell olvasni. Könnyen fel tudom adni, ha egyszer nem értettem meg.
Ebben az összességben te hogyan tapasztalod meg Isten jelenlétét?
Úgy érzem, hogy amikor nehéz idők vannak, akár szesszió, akár csak a fárasztó hétköznapok, ő mindig jelen van, mert minden este úgy fekszem le, hogy ezt a napot is túléltem, annak ellenére, hogy milyen nehéz és forgalmas volt, ös mennyi új dolgot tanultam. Mindig nagyon hálás vagyok, hogy panaszkodhatok arról, hogy milyen sok feladatom származik abból, amit el szeretnék érni. Rácsodálkozom, hogy ez milyen hatalmas nagy áldás, sokan nincsenek ebben a helyzetben. Hálás vagyok azért is, hogy itt lehetek. Természetesen Istennek is köszönhetem. Be tudom fogadni azokat a dolgokat, amiket aznap tanultam, szóval mindig érzem a jelenlétét, amikor nehéz, és akkor is, amikor minden egyszerű.
Mit üzennél az egy évvel ezelőtti önmagadnak, valamint azoknak, akik most állnak döntés előtt?
Az egy évvel ezelőtti önmagamnak azt mondanám, hogy: Ne aggódj, mert te is megtalálod a saját utadat. Elég későn sikerült eldöntenem, hogy mit is szeretnék tanulni, de annál jobban sikerült ez a döntés. Egyáltalán nem kell félni. Ha esetleg nem sikerült jól dönteni, mindig van lehetőség újrakezdeni. Bármilyen nehéznek is tűnik, ha érdekel vagy ha kételyeid vannak valamivel kapcsolatban, akkor indulj el azon az úton, és jó lesz.
Mit mondanál Jézusnak, ha találkoznátok?
Megköszönnék mindent, ami eddig velem történt, mert a rossz tapasztalatok is formáltak. Hálával tartozom neki, és ezt mindenképpen kifejezném, ha egyszer találkoznék vele.
Kérdezett: Major Barna Péter
Az interjú megjelent a Vasárnap hetilap 2025/26. számában.
