A kolozsvári Szent Mihály-plébánia idei hittantáborát a Szatmár megyei Erdődhegyen szervezték meg a vakáció első hetében. A tábor lelkes résztvevői – 36 gyermek és öt felnőtt (köztük hitoktatók és Czirják Ottó segédlelkész) – egy hétre közösséggé kovácsolódtak. A foglalkozások központi témái a remény és az úton levés gondolata köré épültek, amelyek a fiatalok hitéletét és lelki útkeresését hivatottak elmélyíteni. A tábor élményei sokféleképpen hatottak a résztvevőkre – játék, ima, beszélgetés és együttlét formájában. Hogy milyen is volt ez az egy hét a gyerekek szemszögéből? Az alábbiakban négy táborozó személyes hangú élménybeszámolóját olvashatják.
Jubileumi évünk alkalmából Erdődhegyen rendezték a Szent Mihály-plébánia hittantáborát. A tábort egy közös vasárnapi szentmisével indítottuk a Szent Mihály-templomban. A szentmise után a Bánffy-palotától indult a busz, izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk. Erdődhegyre érve elfoglaltuk szobáinkat, csoportba osztottak minket és elkezdődtek a foglalkozások. A foglalkozásaink után vacsoráztunk, ezt követően énekeltünk, imádkoztunk, végül lefeküdtünk, de elaludni csak éjfél után sikerült.
A következő napot reggeli imával kezdtük, ezt követően tornával folytattuk a napot, majd a reggeli következett, ami nagyon ízlett és mindenki jóllakott. Később megfogalmaztuk, hogy mit hoztunk lelki bőröndünkben, ezt meg is jelenítettük, a keresztény reményt értelmeztük gyermekszemmel. A kedvenc foglalkozásunk következett, a méta. Hamarosan ebédeltünk, utána mosogattunk és volt egy kis szabadidő. A szabadidőt követően vizes játékokban vettünk részt, aztán énekpróba volt és szentmisén vettünk részt. Esti mese után elaludtunk.
A tábor harmadik napján, kedden ébresztőig aludtunk. Mivel az ezelőtti napok is nagyon jók voltak, a mai nap is kíváncsian vártuk, mi lesz a program. Mint minden más nap, a mai nap is szabadprogrammal indult, amit játszóterezéssel töltöttünk, a hinta volt a fő játék, sokat hajtottuk egymást. A reggeli most is finom svédasztalos volt, mindenki kedvére válogathatott a sok hozott finomságból, müzlitől felvágottig mindenből lehetett kóstolni. Miután az éppen soros csapat rendet rakott, jöhetett a gyertyatartó készítés levegőn száradó gyurmából. Élveztük a gyurmázást, mert mindenki kreatív lehetett, azt készíthetett, amit szeretett volna. Alkotás közben nem tudtuk, mire fogjuk használni a gyertyatartókat, de mindenki lelkesen gyúrogatott. Az ezután következő szabadprogramban a barátokkal kemszeztünk, sajnos rosszul ment a játék, volt egy „szabotőrünk”, akinek hiába magyaráztuk a szabályokat, nem bírtuk vele megértetni. Aztán megmentett minket a „vályúhoz hívás”. Az ebéd, mint mindig, nagyon finom volt, de a legkiemelkedőbb momentum a desszert volt: CSOKIFAGYI!!
Vacsora után elkezdődött a szentségimádás, s bár mindenki ásítozva, fáradtan jelent meg, nem jelenti azt, hogy ne énekeltünk volna teli torokból. Lelkileg nagyon felemelő élmény volt, mintha dimenziókon át találkoztam volna Jézussal. A gyertyatartók végre szerephez jutottak, szépen kihelyeztük a földre, meggyújtottuk a gyertyákat, a kis lobogó lángok világítottak az Úrnak. Takarodó után még volt egy kis erőnk futkorászni, beszélgetni más szobákban, aztán gyorsan vissza kellett menjünk a helyünkre és mindenki „beájult” az ágyába.
Szerdán a reggeli rutin után szabadtéri szentmisével folytattuk a napot, egy kedves papbácsi, Nándi tartotta a szentmisét. A szentmisére mi írtuk az egyetemes könyörgést, tiszta szívből énekeltünk, zengett az udvar. Ebéd után készültünk az esti ki-mit tudra, csapatban himnuszt írtunk és kedves üzenettel készültünk az őrangyalos játékban húzott védencünknek. És persze métáztunk. Este a tábortűznél előadtuk a produkcióinkat és felfedtük, hogy kinek ki volt az őrangyala. Voltak nagy meglepetések.
Eljött a tábor utolsó napja, reggeli után mindenki lehordta a csomagját. Miután megérkezett a busz, elindultunk. A buszon imádkoztunk, hogy szerencsésen érjünk haza. Megérkezés után vidáman szaladtunk szüleinkhez. Minden gyerek és felnőtt számára nagyon jól telt ez a tábor.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a hitoktatóknak és a plébánia munkatársainak a táborban nyújtott segítségért, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a támogatásért.
Kolozsi Botond, Moldován Zsombor, Virág Viola, Vízi Hanna beszámolója
