Bayonne – Saint Jean de Luz
25,38 km
Első nap. Első sárga nyíl (nem is volt több), első reggeli, első alkalom, hogy egy hölgytől kértem a kávét, de egy gépnek kellett fizetnem. Öreg koromra egy csomó új dolgot meg kell tanuljak. Első kéregető, egy nő, aki a hetvenhez közelített (nem tudom melyik irányból) és aki elég jól volt öltözve. Azt mondta, hogy ennivalóra kellene kis segítség. Elhittem, és ezzel letudtam már korán reggel a mai nap jócselekedetét. Szóval ma sok első dolog történt velem.
A tegnap az előesti mise szövegei teljes egészében nekem szóltak. Amikor Péter meggyógyítja a bénát, ezt olvassuk: ,,Erre annak erő szállt a lábába és bokájába. Egy ugrással talpon termett, és már tudott járni.” Ez az, mondom magamban, ez kell nekem is minden reggel a Caminón. Aztán a második olvasmányban Szent Pál elmeséli, hogy amikor felment Jeruzsálembe, Péteren kívül más apostolt nem is látott, csak Jakabot, az Úr testvérét. Ez is jó, hiszen én Szent Jakabhoz igyekszem. Reggel pedig a Szentlélek-hídon hagytam el a várost. Ez a három jel biztatólag hatott rám.
Négy kilométert mentem, amikor nyitva találtam egy bárt. Ma nem izgultam, mert tudtam, hogy lakott területeken haladok és biztosan találok nyitott bárokat, üzleteket. Talán túlságosan is sok volt a lakott terület. Végig csak az aszfaltot koptattam.
Az út felénél pillantottam meg a tengert. Amikor beértem Saint Jean de Luz-ba, utam elvitt a székesegyház előtt, ezért betértem egy pecsétért és közben körbenéztem egy kicsit. Érdekesnek tűnt a karzat. Legalább három emeletes. Nem láttam még ilyet. Egy hajó is lelógott a mennyezetről. Ilyet már láttam, a hajós népeknél ez megszokott.
Olyan jó, hogy nem szeretek írni, mert ha szeretnék, akkor nagyon sokat írnék, és azt nem szeretem. Annyi mindent tudnék írni erről a városkáról, de ajánlom, akit érdekel, guglizzon rá. Én most gyorsan áttérek a lényegesebb dolgokra.
- Miről híres Saint Jean de Luz? A bálnavadászatról, XIV. Lajos francia király itt kötött házasságot, és híres a kalózkodásról, hiszen úgy hívják ,,cité des corsaires” (a kalózok városa).
- Bidart, Guéthary és Saint-Jean-de-Luz már a 11. században bálnavadász kikötők voltak, ahonnan kis hajók indultak, hogy bálnákat vadásszanak. (Tudja valaki, miért vadásszák a bálnát és nem halásszák? Ha egyszer nem lesz miről írjak, elmondom az én változatomat.) A bálnák aztán eltűntek, a hajók megvoltak, így áttértek a kalózkodásra.
- A város a 17. és 18. században a korzárokká vált halászok zsákmányaival hívta fel magára a figyelmet. És itt jön a kedvenc részem. Senki ne keverje össze a kalózokat a korzárokkal. A kalózok vérszomjas tolvajok voltak, öltek, raboltak, kifosztották az ellenséges hajókat, míg a korzárok vérszomjas tolvajok voltak, öltek, raboltak, de ők ezt a király parancsára tették, nekik volt papírjuk, hogy ezt megtehetik…, ami ugye teljesen más, mindenki láthatja!
- És az utolsó, amit meg akarok említeni, XIV. Lajos (A Napkirály) házassága. Az állam én vagyok! Ezt mindenki ismeri. Az összes történelemkönyv és turistakalauz beszámol XIV. Lajos és Mária Terézia, a spanyolországi infanta házasságáról, amelyet Saint Jean de Luzban kötöttek 1660. június 9-én. Igaz, a házasság aligha volt egy nagy szerelmi történet kezdete, de megvalósult egy békeszerződés, amely véget vetett a Franciaország és Spanyolország közötti háborúnak. Milyen jó lenne, ha ma is ilyen könnyen lehetne véget vetni a háborúknak.
- A városban lefényképeztem a házat, ahol a király lakott. Meg lehet látogatni, 8 euro. Úgy döntöttem, nekem elég kívülről látni.
- Meg sem említeném, de eljöttem a ciboure-i ház előtt, ahol Maurice Ravel (1875-1937) zongoraművész és zeneszerző, a híres Bolero szerzője született.
- Majdnem elfelejtettem, de ez tényleg az utolsó vonalka. Én még nem találkoztam olyan Pállal, aki ma ünnepelné a névnapját. Nem akarnak közösködni, azt mondják. Én nem haragszom és ennek jeléül egy pohár sört megittam az egészségükre, hogy lássák kivel van dolguk.
A mai nap tanulsága:
Az első lépés mindig több, mint egy lépés – új élmények, váratlan találkozások és belső megerősítések kezdete. Ha nyitott szívvel indulsz, a jelek is utat mutatnak.
