„Legyen számunkra ez a szép templom az a hely, ahol mindig rá tudunk döbbenni, Isten milyen kegyelmességet gyakorol velünk” – hangsúlyozta Kerekes László, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke a brassói ferences templom felszentelésének 300. évfordulóján. Keresztelő Szent János születésének tiszteletére szentelt templom búcsúján kedden a jelenlévő papság mellett hívek sokasága vett részt.
1725. augusztus másodikán szentelték fel Keresztelő Szent János születésének tiszteletére a Cenk alatti város ferences templomát. A védőszent emléknapján a 300 évvel ezelőtti felszentelésre is emlékeztek. Az ünnepi búcsú résztvevőit Guia Hugó csíksomlyói ferences szerzetes, a brassói ház vezetője köszöntötte, majd Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte: a templom, amelynek búcsúünnepére összegyűltek olyan hely, ahol az ég és föld összeér, ahol a találkozás Isten és ember között, ember és ember között, illetve önmagunkkal biztosított.
„Ez a templom, amelyet 300 évvel ezelőtt felszenteltek, nemcsak falakat, a történelmet, hanem a reményt is jelenti. Azt, hogy lehetséges másként élni, azt a reményt is jelenti, hogy a világ nem zárul be végleg önmagában, hanem van még egy út Isten felé. Van még remény a rossz és a kétségbeesés fölött, és nem engedjük, hogy mindezek győzedelmeskedjenek fölöttünk. Azonban nemcsak mi akarunk Isten felé törekedni, hanem Isten útja felénk is biztosított – mondta a ferences elöljáró. Emlékeztetett: Ferenc pápa 2024-et a remény évének nyilvánította, s ez különösen időszerű egy olyan korban, amikor sokan megfáradtak a történelem terhei, a jövő bizonytalansága vagy a hit megrendülése miatt.
A városokban a templomaink nyitva állnak, ahol gyertyák égnek, ahol jelenlét van. Minden ima, ami elhangzik, a reményünknek a tanúsága, minden szentmise, amelyet bemutatnak, megszentelődésünknek a záloga. Ugyanakkor mi, ferencesek a Naphimnusznak az évét is üljük, 800 évvel ezelőtt fejezte be Assisi Szent Ferenc a Naphimnuszt. Szent Ferenccel mi is a feltámadt üdvözítő mellé akarunk állni, hogy továbbadjuk azt a krisztusi békét, amelyre oly nagy szüksége van a mai világnak. Ezért hisszük, hogy egy templom a város szívében több mint emlék, egyenesen küldetés. Ezért így fohászkodunk: adj nekünk hitet, Urunk, mert félünk, adj nekünk reményt, hogy ne fáradjunk el, adj nekünk szeretetet, hogy ne zárkózzunk be egymástól” – zárta beszédét a ferences provinciális.
George Scripcaru, Brassó polgármestere is szólt az ünneplőkhöz. Úgy fogalmazott: a ferences templom felszentelésének 300. évfordulója nagyon fontos ünnepe a helyi közösségnek.
Kerekes László, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke prédikációjában azt mondta: legyen a hívek számára a brassói ferences templom az a hely, ahol mindig rá tudnak döbbenni, Isten milyen kegyelmességet gyakorol velük.
„Talán Isten országában felfedezzük és meglátjuk, mennyi minden történt ebben a templomban. Hányan döbbentek rá, hogy életükben – ha néha nehézségek közepette is – Isten milyen szépen és csodálatosan van jelen, Isten milyen kegyelmességet gyakorol az életükkel. Azért imádkozom, és azt kívánom mindannyiunknak, hogy ez a szép templom legyen a mi örömünknek a helye, a forrása, ahol együtt tudunk örülni, és hálát tudunk adni Istennek, hogy milyen nagy csodát, kegyelmességet gyakorolt velünk. Legyen számunkra ez a templom az a hely, ami újra és újra emlékeztet bennünket, hogy kinek az oldalán vagyunk, ki mellett köteleződtünk el, a keresztségben ki mellett vagyunk, még akkor is, ha a világunk olykor próbál bennünket lebeszélni vagy pedig más nevet, más értékrendet, más világot, kényelmesebbet akar hirdetni nekünk” – mutatott rá a segédpüspök. Megjegyezte: azért is imádkozik, hogy a szép templom Isten működését láttassa, és azt is, hogy Isten meghallgatja imádságunkat – akárcsak Keresztelő Szent János szüleiét –, még ha későn is, de teljesíti kéréseinket.
A szentmise zárásaként az Oltáriszentséggel körmenetet tartottak a templom előtti téren.
Bíró István
Fotók: Erdélyi ferencesek
