A gazdaság lehet emberközpontú is, számoltunk be nemrégiben egy Marosvásárhelyen tartott eseményről, ahol az ÉrtékMegőrző Hálózatot (ÉrMe) és a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) képzését mutatták be. A keresztény elvekre épülő gazdaságról Tóth Józsefet kérdeztük, aki a két szervezet alapító tagja, a KETEG kuratóriumi tagja, az ÉrMe alapítványának kuratóriumi elnöke. Az egyház társadalmi tanítására, a közjó szolgálatára és a teremtett világ védelmére egyaránt érzékenyen figyel a két szervezet.
Élhető gazdaság kialakítása
Miben különbözik az ÉrMe és a KETEG gazdasági szemlélete a hagyományos gazdasági megközelítéstől?
Talán három fő különbség különböztet meg minket a klasszikus, neoliberális gazdasági szemlélettől: az egyház társadalmi tanításának figyelembevétele, a közjó szolgálata és a teremtett világ védelme.
Kevesen ismerik a katolikus egyház társadalmi tanítását, pedig XIII. Leó pápa 1891-ben jelentette meg a Rerum novarum enciklikát, amely az első katolikus és keresztény társadalmi kérdésekkel foglalkozó enciklika. A dátum is jelzi, hogy mennyire fontos időszakban, a klasszikus kapitalizmus csúcsán reflektál a pápa a legfontosabb, a munkát, a társadalmat érintő kérdésekre. Nem véletlen XIV. Leó pápa névválasztása sem, amely jelzi, hogy pápasága illeszkedik elődjei társadalmi elkötelezettségéhez, és válaszokat kíván adni a mai globális gazdasági környezet teremtette felelősségekre, kihívásokra. Mi, katolikusok szerencsések vagyunk, mert XIII. Leó óta szinte minden pápa enciklikáiban foglalkozott társadalmi kérdésekkel: Szent II. János Pál a munka természetéről értekezett, XVI. Benedek a 2008-as gazdasági válság által megmutatott globális anomáliákra mutatott rá, Ferenc pápa pedig a teremtett világ elpusztítása ellen szólalt fel, illetve egy élhető gazdaság kialakítására hívta fel a társadalom, a gazdaság szereplőinek a figyelmét.
Itt kapcsolódik össze a KETEG, a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban képzés és a gazdaság szereplőit, üzleti vezetőket tömörítő ÉrMe Hálózat. A KETEG gyűjti össze, oktatja a fenti kérdésekkel kapcsolatos egyházi, teológiai, tudományos kutatásokat, értekezéseket, majd oktatja egyetemeken, hirdeti a médiában, és képviseli a keresztény, illetve a nem hívő vállalkozói körökben. Mi, keresztény üzleti vezetők pedig megtaláljuk azokat a válaszokat a KETEG-en keresztül, amelyek számunkra döntéseinkben fontosak, azért, hogy ne egy meghasadt életet éljünk, hanem hivatásunkat a gazdasági életben egységben tudjuk megélni hitünkkel. Ez az egység pedig a közjó szolgálatában teljesedik ki.
A vállalkozásoknak profitot kell termelniük, de úgy, hogy abból részesedjen a társadalom, a vállalat dolgozója, és jusson forrás új dolgok fejlesztésére, az innovációra is. A keresztény társadalmi tanítás szerint a közjó az egyén kiteljesedése egyéni és csoportszinten. Ha belegondolunk, akkor egy innovatív, hosszú távra tervező vállalatnak elemi érdeke, hogy dolgozói ne csak napi nyűgként éljék meg a munkában eltöltött időt, de munkájuk járuljon hozzá személyes fejlődésükhöz, családi és egyéni kiteljesedésükhöz.
Végül ne felejtsük el, a harmadik és ma az egyik legtöbbet emlegetett téma a teremtett világ védelme, vagy ahogy a szekuláris világ mondja, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés. Talán ez a legnehezebben megvalósítható, a legtöbb közgazdasági és gazdasági fejtörést okozó terület, mert ahogy Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában kifejti, a gazdaság jelenlegi formájában nem fenntartható, a jelenlegi gazdaság öl.
Milyen gondolat és megfontolás, milyen igény hívta életre az ÉrMe Hálózatot, amely immár 25 éve gyűjti egybe a keresztény vállalkozókat? Hogyan épül fel és hogyan működik a hálózat? Melyek azok az értékek, amelyeket a hálózat tagjai a leginkább közösnek tekintenek?
Ahogy az előbb is említettem, annak kutatása, keresése, hogy a hitünk és a hivatásunk egysége megvalósítható-e, vagy pedig hétfőtől péntekig „vadkapitalistaként” működünk, aztán vasárnap pedig jó keresztények vagyunk. Keresztényként és vállalkozóként, üzleti vezetőként pedig egyedi a helyzetünk a gazdasági világban, hiszen a gazdaság mai folyamatai nem keresztény alapokon működnek, így igényeltük, hogy hasonszőrűek találkozhassunk, azonos világnézeti, hitbéli kiindulópontról megbeszélhessük a bennünk felmerülő kérdéseket.
Jelenleg klubok hálózataként működünk. Több klubunk van Budapesten és környékén, illetve van egy klubunk a Balatonhoz közel is.
A klubok tagjai általában havonta egyszer találkoznak, és a kluboknak vannak kötött programelemei, illetve a klubok tagjaiknak egyéni és közös programokat is szerveznek. Évente egyszer, kétszer olyan hálózati eseményt hirdetünk, ahol az összes klubtag megjelenésére számítunk, itt találkozhatnak egymással a klubtagok.
Holisztikus szemlélet, tágabb nézőpont
A KETEG mint a leginnovatívabb képzés a világon 2017-ben elnyerte az Expanded Reason Award (Tágabb Értelem Díj) nevű elismerést. Hogyan sikerült kivívni ezt a rangos elismerést? Milyen képzést nyújt a KETEG, és miben áll az egyedisége?
A siker az egyedi, a hagyományostól eltérő megközelítésből fakad. A közgazdaságtan, a gazdasági tantárgyak megpróbálnak mindent elmondani a gazdasági folyamatokról, a költség-haszon elemzésről, a profitmaximalizálásról, makro- és mikroszinten egyaránt. Az embert, a társadalmat mint erőforrást vagy mint tényezőt veszik figyelembe, az ember hitét, a világhoz való viszonyát pedig egyáltalán nem kalkulálják.
Mi a KETEG-ben az embert nézzük a hitével, társadalmi törekvéseivel, a politikai lehetőségeivel, a gazdaságban elfoglalt helyével szoros egységben. Divatosan ezt ma holisztikus szemléletnek mondják, de mi inkább a tágabb nézőpontot szeretjük használni. A megnyert Expanded Reason felhívás is arról szólt, hogy a tudományok nem működhetnek, szenvedhetnek csőlátásban, csak szűken a saját tudományos területükön, hanem végső soron az embert kell figyelembe venni, szolgálni. Ha nem így történik, akkor könnyen az ember ellen fordulhat a tudomány vagy a létrejövő tudományos/technikai eredmény! Aki ebből kihallja a mai dilemmákat az új technológiákkal kapcsolatban, az jól hallja!
A KETEG-ben mi ezeket a fontos tudományos elemeket gyúrtuk egy képzésbe, tantárgyba. A teológiai alapokból indulunk ki, vizsgáljuk az egyház társadalmi tanítását, annak történetét, fejlődését, az ember antropológiáját, reflektálunk az aktuális gazdasági, politikai kérdésekre, vizsgáljuk a fő társadalmi, gazdasági és pénzügyi folyamatokat, de mindig Krisztus tanításának a fényében.
Legfontosabb mozgatóelem a bizalom
Az a keresztény vállalkozó, aki az evangéliumi tanítás szempontjait betartva próbál helytállni és versenyben maradni a profitorientált gazdasági környezetben, szenved-e valamilyen hátrányt ebből kifolyólag? Illetve jelentkezik-e ebből valamilyen helyzeti előnye, amit a vállalkozás javára fordíthat?
Hátrányt? Gondolom, itt a pénzügyi hátrányra gondol. Ami ma hátrányom, lehet, holnap előnyöm lesz. Ha pénzügyi hátrányra gondol, akkor a válaszom nem, illetve nem feltétlenül. A gazdaságban jó terméket kell előállítani, jól kell szolgáltatni, ami feltételezi a tisztességes magatartást. Fontos megjegyezni, hogy a kapitalizmus a kereszténység keretei között jött létre, és ma is a legfontosabb mozgatóeleme a bizalom. Amíg van bizalom a gazdaságban, addig az működik.
Ha a vállalkozás érintettjeit, azaz a beszállítókat, vevőket, dolgozókat stb. nézzük, igen, lehet helyzeti előnye a keresztény szemléletnek, mert mindenki jobban szeret emberséges környezetben dolgozni, emberséges bánásmódban részesülni.
De hangsúlyozom, ha rossz a termék vagy nem megfelelő a kínált szolgáltatás, akkor mindegy, hogy az illető vállalkozó keresztény vagy nem, előbb-utóbb tönkremegy.
Mit tanulhat a gazdaság az egyháztól, illetve az egyház a gazdaságtól?
Kicsit módosítanék a kérdésen: mit tanulhatunk Krisztustól mi, vállalkozók? Profán leszek: a profizmust. Tizenegy apostollal és majd Pál apostollal néhány év alatt Jeruzsálemtől Rómáig elérő keresztény hálózatot alapít, működtet, amely 2000 éve működik! Valójában minden menedzser elem/technika megtalálható az Újszövetségben.
A mai egyház tőlünk, vállalkozóktól pedig a mai világ profizmusát tanulhatja: hogyan kell használni az új kommunikációs technikákat? Hangsúlyozom, technikákat, és nem magát az üzenetet. Ugyanúgy profin kell használni azt, mint egykoron Pál használta a levelezést Rómától a Kolosszeiekig.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai nagy általánosságban azt mutatják, hogy minél jobban megy egy cégnek, minél nagyobb a gazdasági növekedés egy országban, annál tágabbra nyílik a társadalmi olló, ami az anyagi helyzetet illeti. Ma már mindössze néhány tucat ember akkora vagyon fölött rendelkezik, mint a világ szegényebbik fele, a legszegényebb négymilliárd ember. Mit kezdhetünk ezzel a problémával?
Nehéz erre a kérdésre jól válaszolni. Ösztönösen azt mondanánk, hogy igen, ez maga az igazságtalanság. Azonban pont ez a gazdasági rendszer az, amely lehetőséget ad mindenkinek, hogy tehetsége szerint érvényesüljön. Szemünk előtt nőnek ki egy-egy új, innovatív és jó ötletből pár év alatt milliárdos cégek. Akkor ők most rosszak? A másik oldalról pedig az elmúlt évtizedekben több százmillió, ha nem milliárd ember került ki a mélyszegénységből. Olyan távolkeleti országok törtek fel, amelyek állampolgárai a történelem során soha nem tapasztalt anyagi és egzisztenciális jólétet élnek meg. És igen, ezzel szemben áll a még nyomorban élő sok száz millió ember, és a néhány százezer hipergazdag és pár tíz még ennél is gazdagabb ember. Ezzel a problémával nehéz mit kezdeni, mert alapvető jogi és társadalmi berendezkedési kérdéseket érint. Azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek nem a vagyon mértéke a fő felelősségük, hanem az, hogy mire használják az általuk birtokolt vagyont. Erről el fognak számolni az Úrnak.
Figyeljünk a teremtés sorrendjére
Az egyház és a pápai megnyilatkozások az elmúlt évtizedekben kiemelt problémaként kezelték a környezetvédelmet, amit a súlypont áthelyezésével egyenesen teremtésvédelemnek neveznek. Hogyan lehet ezt a szemléletet beépíteni a vállalkozásokba és összeegyeztetni a gazdasági növekedés kérlelhetetlen törekvésével?
A teremtett világ védelméről először talán épp a keresztények beszéltek először, majd a környezetvédők, és végül átkerült a nemzetközi együttműködés és a gazdasági döntéshozók narratívái közé. A teremtés könyvében jó, ha felfigyelünk a teremtés sorrendjére. Mi, az ember lettünk utoljára teremtve, és sorrendben előttünk az Úr minden mást megteremtett. Mindent, ami előttünk teremtetett, a kezelésünkbe adta a Teremtő. De fordítsuk meg a logikai sorrendet. A teremtés sorrendje azt is jelenti, hogy a Föld az emberek nélkül is biológiailag aktív volt, és az is marad. Ha rosszul bánunk a ránk bízott vagyonnal, az nem fog teljesen megsemmisülni. Nélkülünk is életképes. Mi nem vagyunk életképesek a teremtett világ nélkül. A mi érdekünk, hogy fenntartsuk az emberi élet szempontjából élhető világot. Ezt pedig már egyre több cég, kicsi és nagyobb társaság felismeri. Ma a fenntarthatósági jelentések eredményeképp egyre több cég végez önvizsgálatot, szembesül tevékenységének környezeti, társadalmi hatásával. Ez lehet jó, hasznos, de lehet káros is. Egyre több cég tartja a jogszabályi kötelezettségeken túl fontosnak, hogy megvizsgálja környezeti lábnyomát. Azt gondolom, hogy ebben a gazdaság sok esetben előrébb jár, mint mi, fogyasztók. Kérdezem: ki számolta már ki a saját környezeti lábnyomát?
Az egyház nemcsak a természet, hanem különösképpen az emberek kizsákmányolása ellen is felszólal. Hogyan lehet az embert visszahelyezni a gazdaság középpontjába, hogy az emberközpontú gazdaságot eredményezhessen?
Valójában mindig az ember áll a gazdaság középpontjában. Ember nélkül a gazdaság nem értelmezhető. A ruhákat, autókat és millió más terméket nekünk, embereknek állítják elő más emberek. A kérdés valójában az, hogy ebben az egyre összetettebb termelési folyamatban mi magunk eszközök vagy célok vagyunk. Tehát mi a termelés célja, mennyire segíti az előállított termék, szolgáltatás az egyéni boldogságunkat, mennyire visz közelebb az üdvösséghez?
Ha nem segít egy boldog élethez, attól még lehet egy termék kellemes, szórakoztató, de tudnunk kell, hogy ez pillanatnyi élvezet, amelyet tudni kell a helyén kezelni és kiélvezni a pillanatot. A veszély abban áll, hogy a gazdaság és annak döntéshozói az embert a profitnövelés legfőbb eszközeként kezelik, és döntéseiket amorálisan, tehát, minden morális mérlegelés nélkül, kizárólag a profitmaximalizálás érdekében hozzák meg. Nekünk, fogyasztóknak kell tisztában lennünk azzal, hogy saját szuverenitásunkból mennyit áldozunk fel a pillanatnyi jóllétért, mennyire hagyjuk, hogy profitérdekelt megarendszerek eszközként használhassanak fel. Mivel ezek a cégek nagyon jól ismerik az ember antropológiáját, tökéletesen ismerik az ember gyengéit, és kihasználják ezt. Erről lehet véleményünk, elítélhetjük, de először önvizsgálatot kell tartanunk. Mennyire hagyjuk magunkat beszippantani, és mennyire vagyunk tudatában a saját közjavunknak? Sajnos könnyen egysajátos, egyiptomi rabságba tudunk kerülni a cégek által kínált élvezetek, termékek sokasága, virtuális valóságok által. Ha nem vagyunk tudatosak, magunk hajtjuk a fejünket rabszolgaságba, és tesszük mindezt örömmel, tapsikolva.
A jövő a mi kezünkben van
Mondhatjuk, hogy a közjó és az általános jólét megvalósítása az országok életében a társadalmi konfliktusok és feszültségek ellenére is egyre komolyabb célkitűzés. A fenntarthatóságra is egyre nagyobb figyelmet fordítanak világszinten. Ugyanakkor nincs olyan ország a világon, amelyik egyszerre biztosítaná a jólétet és a fenntarthatóságot. Tehát ahol megvalósul a jólét, az nem fenntartható, illetve csak olyan országok esetében teljesülnek a fenntarthatósági kritériumok, ahol a jólét nagyon alacsony szintje valósul meg. Fel lehet valamiképpen oldani ezt az ellentmondást, vagy teljesen újra kellene gondolni az egész rendszert?
A kapitalizmus keretei között a fenntarthatóság szerintem nagyon nehezen valósítható meg. A kapitalista gazdaság alapja és mozgatója a növekedés. Ha nincs növekedés, akkor gazdasági válságról beszélünk. A növekedés mindig számszerűsíthető, pénzben kifejezhető. A fejlődés nem, vagy jóval nehezebben.
Lehet, furcsa, amit mondok, de a kérdésre a választ nem a politikusok, a különféle mozgalmak fogják megadni, hanem a gazdaság szereplői. Ha tényleg az a vevői elvárás, hogy a termékek fenntartható módon legyenek előállítva, akkor előbb vagy utóbb mi, emberek, és azok, akik a termékeket állítják elő, ki fogjuk találni azt a módot, hogy azzal ne vagy jóval kevéssé pusztítsuk a természetet. Mi, a gazdaság szereplői fogunk tőkét befektetni olyan termékbe, amelyről azt hisszük, hogy a fogyasztónak az a termék fontos. Ha ez fenntartható módon előállított termék, akkor olyan terméket állítunk elő. Az persze lehet, hogy ez a termék és a termelési folyamat nem fog hasonlítani a jól megszokott, több évszázados termékekhez, de 8-10 milliárd ember ellátását majd biztosítja. A rendszer újragondolása pedig szerintem már nagyon régóta folyik. A kérdés, hogy mi, keresztények ebben az újragondolásban mennyire vagyunk aktívak és mennyire vagyunk hajlandók Krisztus 21–22. századi apostolai lenni. Ettől is függ, hogy milyen rendszer jön létre az elkövetkező 50–100 évben. Gondoljunk bele, hány gazdasági és társadalmi berendezkedést élt túl a kereszténység. Krisztus rendszerek feletti tanítással ajándékozott meg minket. A jövő a mi kezünkben van.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/21-es számában.
Kapcsolódó:
