A Jöjj, kövess engem! katekétikai modell második alkalommal került bemutatásra egyházmegyéinkben. Október végén Csíkszeredában több mint harminc, elsősorban főegyházmegyei hittantanár számára nyílott lehetőség megismerkedni vele, április 25-én és 26-án pedig főként a partiumi-bánsági régióban tevékenykedők kaptak meghívást a Máriaradnán tartott képzésre. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a temesvári püspökség által szervezett és támogatott alkalomra ezennel is több mint harminc katekéta és pap érkezett a temesvári és a nagyváradi egyházmegyéből, valamint a gyulafehérvári főegyházmegyéből.
A karmelita lelkiségen alapuló, Franciaországból származó modellt most is öt magyarországi katekéta mutatta be, akiket Ozsváth Judit, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója, a leendő hitoktatók gyakorlati képzését vezető tanár hívott meg: Csillag Éva hitoktató, Csillag Péter állandó diakónus, Gakovicné Németh Blanka hitoktató, Farkas-Furmen Bernadett hitoktató és Tornay Gábor, a váci egyházmegye hitoktatóinak igazgatója.
Modellnek és nem módszernek nevezik, mert ahogyan a kidolgozó Noëlle Le Duc-ra hivatkozva emlegetik: ez mindenekelőtt egy Szentlélek-alapú lelkiség, „és csak azután” módszer. Azért, természetesen, az is, jól meghatározott didaktikai lépésekkel és eszközökkel. Fapálcákra rögzíthető, főként attitűdöket, lelkiállapotokat kifejező, arc nélküli papírbábukat használ a figyelem lényegre irányításához. Ezek a sziluettek nem szemléltetnek, a bibliai történetek vagy egyéb témák részletei, üzenetei a Szentírás szavaival, a katekéta elbeszélése (belső szemléltetése), kérdve kifejtése, illetve a többszöri elcsendesedés és csendes ima által jelenítődnek meg a hallgatóság értelmében és szívében. A Jöjj, kövess engem! katekézis nagy hangsúlyt fektet a katekéta felkészülésére, nagyon fontos, hogy ő imádságban találkozzon azzal, akit meghirdet. Fontos tudnia, hogy valójában a Szentlélek a hitoktató, s erre neki végig figyelmesnek kell lennie. Ő él és működik a gyermekben, a fiatalban és a felnőttben is.
Tekintettel a feltámadásünnepet követő „fényes” hétre, a képzők egy nehemiási idézetet – „Az Úrban való öröm a mi erősségünk.” (Neh 8,10) – választottak mottóként. A húsvéti öröm jegyében zajlott alkalom a kegytemplomban bemutatott szentmisével kezdődött, amelynek elején Dirschl Johann általános helynök köszöntötte a résztvevőket. Az eredeti tervek szerint a szentmisét Pál József Csaba megyés püspök celebrálta volna, de mivel Ferenc pápa temetésére Rómába utazott, ezt a szolgálatot Szilvágyi Zsolt pasztorális helynökre ruházta át, ő olvasta fel a főpásztor előre megírt, a napi evangéliumhoz igazított prédikációját is. A Feltámadott és apostolainak Tibériás tavánál való találkozására utalva a püspök hangsúlyozta, hogy csak a szeretet képes felismerni az Urat, az a szeretet, amelyik a különbözőségeinkre értékként tekint, és amelyik egységbe hív. „Rászorulunk egymásra. A katekéták a papokra és püspökökre, a püspökök és papok a katekétákra. Kiegészítjük egymást. Kedves testvéreim, együtt húzzuk a partra a hálót! Ha közöttünk egység van, egymás szeretetben való kiegészítése, akkor az Úr gondoskodik, hogy tele hálót húzzunk a partra” – zárta gondolatait a főpásztor.
Az egykori ferences kolostor előadótermében a képzők bemutatkozásával, a katekétikai modell történeti hátterének ismertetésével, a katekézis célját fejtegető kiscsoportos beszélgetéssel, majd több téma (teremtés; idő Istennek; a bűn – elfordulás Istentől) feldolgozásának bemutatásával folytatódott a program. Az imaalkalmakat a képzők a szentté, illetve boldoggá avatás előtt álló két fiatal, Carlo Acutis és Bódi Mária Magdolna gondolataira építették, Ferenc pápa temetésének napján pedig jelképesen az ő tanításából fontak „koszorút” a sírjára. Az első nap a kegytemplomban tartott, Zakariás imájára (Lk 1,78–79) épített egy órás szentségimádással zárult. Szombaton Zakeus történetének, majd a vérfolyásos asszony és Mária Magdolna Jézussal való találkozásának katekézisben való feldolgozása következett, de külön programpont volt egy év, illetve egy foglalkozás menetének részletes bemutatása is. A program értékes momentumának számított Tornay Gábor őszinte tanúságtétele is. Az alkalmat záró fórumon elhangzó számos kérdés a résztvevők érdeklődését mutatta. Ezen a napon sem maradt el a szentmise, amit Dirschl Johann általános helynök celebrált – a nyitó alkalomhoz hasonlóan – több paptestvérével együtt, állandó diakónusok és akolitusok közreműködésével. A vikárius szentbeszéde a kegyhely védőszentjéhez, Máriához kapcsolódott, akinek lelkisége a Jöjj, kövess engem! katekétikai modellnek is alappillére. A szívhez szóló gondolatok hivatásukban is erősítették a jelenlévő katekétákat.
A máriaradnai képzés értékes színfoltja volt a kétnyelvűség. Bár a képzők csak magyar nyelven beszéltek, Dirschl vikárius szinkronfordítása által a román ajkúak fülhallgatón keresztül tudták követni a programot.
A lelki és módszertani téren is sokat nyújtó képzést egy közösen elmondott Alacoque Szent Margit-ima, a Szentlélek ajándékait „osztó” alkalom és a benne való megerősödést szolgáló ének zárta. A papírsziluettek és az azok használatát segítő kis kiadvány megvásárlására is volt lehetőség, így azok a hitoktatók, akik vállalják a Lélekre hagyatkozó kontemplatív utat, el is kezdhetik a Jöjj, kövess engem! modell szerinti katekézist. Kompakt katekétikai utat/modellt/módszert kaptak, olyat, amilyenre a hatékony katekézishez a leginkább szükségük van.
Az alábbiakban néhány résztvevő visszajelzéséből osztunk meg gondolatokat:
Számomra olyan volt ez a két nap, mint egy rövid lelkigyakorlat. Többször éreztem a foglalkozások során, hogy személyesen nekem is szólnak az elhangzottak. Erősödött a hitem az élő Krisztusban, és a két nap során megtapasztaltam, hogy a közösségben élni Istennel és egymással szép, minden nehézségével együtt is.
A legmegérintőbb számomra a Jézus és Mária Magdolna feltámadás utáni találkozását bemutató foglalkozás volt. Jézus engem is meg akar szólítani és meg akar erősíteni a küldetésemben – micsoda ajándék ez! Hála és köszönet van a szívemben. (Miklós Renáta nővér, a temesvári egyházmegye hitoktatója)
Hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt a katekétikai modellt, ugyanakkor ez a képzés lelki töltekezés is volt számomra. Nagyon tetszett a képzők előadásmódja, érezni lehetett, hogy amit mondanak, azt valóban meg is élik. Számomra igazi példák arra, mit jelent hiteles keresztényként élni, és másokat is Krisztus felé vezetni. Köszönet a szervezőknek és a házigazdáknak! (Straub Judit, a nagyváradi egyházmegye hitoktatója)
A hétvégi képzésen egy olyan új szemlélettel ismerkedtem meg, amely elsődlegesen nem a tudás átadásán alapul, hanem istenkapcsolatot épít, imádságos lelkületre akarja nevelni a gyermekeket. Ez az új szemlélet nagyban fogja segíteni a további hitoktatói munkámat.
Különösen megérintett a záró fórum, ahol a képzők nemcsak a felmerülő kérdésekre válaszoltak, hanem mély istenhitükről is tanúbizonyságot tettek, és nyomatékosították, hogy a gyermekeket a hittanórákon keresztül az élő Istennel való találkozásra kell elvezetni és tanúságtevőkké kell nevelni. (Őze Kinga, a temesvári egyházmegye hitoktatója)
Nagy öröm számomra, hogy részt vehettem ezen a képzésen, mert utat mutatott és megerősített. A képzők nagy hangsúlyt fektettek a harmadik isteni személy, a Szentlélek működésére. Ez örömet jelentett számomra, mert a katekézis akkor lesz gyümölcsöző, ha egyre nagyobb teret adunk az életünkben a Szentlélek működésének. A ránk bízott tanulókban a Szentlélek segítségével tud kialakulni a köztük és a Szentháromság személyeivel való személyes kapcsolat – ez az evangelizáció lényege. Megerősített, hogy bátran merjek a Lélekre hagyatkozni.
A legmegérintőbb számomra a modell egyszerűsége és mélysége. Nagyon tetszett a csendes imádság, ahol létrejön az Úrral való személyes találkozás. A küldetés fontossága, hogy amit megéltem, azt tovább tudom adni. Meg vagyunk hívva arra, hogy Isten szeretetét másoknak is átadjuk és közösséggé formálódjunk. (Puskás Erika, a gyulafehérvári főegyházmegye hitoktatója)
Kép és szöveg: Ozsváth Judit
