Boldognak, majd szentnek fogja őt nevezni a világ – írja Ozsváth Judit Ferenc pápáról a szentatya halála után. A szomorú hír megrázta a világot, ugyanakkor a szerző meggyőződése, hogy Ferenc pápa közbenjárására sok csoda fog történni a világban. Ferenc pápa Krisztust tükrözte, egyben pedig tükör a mi számunkra is. Ozsváth Judit személyes hangvételű gondolatait olvashatják.
A szomorú hír tudomásulvétele óta nehezen jönnek a szavak… Eddig hagytam a csendet „szólalni”… Ma is inkább csak érzések jönnek meg folyamatosan vizek a szemembe, a szavak nehezen születnek… Ezzel magamat is megleptem, mert eddig csak a legközelebbiek elmenetele hatott így rám. De talán nagyon-nagyon sokan így vagyunk ezzel.
Most is csak kusza gondolatokkal próbálom fejtegetni, mi válthatja ki ezt az állapotot… Fejtegetésem közben az ő arcának kontúrjait rajzolom meg.
Az Ember, akinél kevesen ismerték és tükrözték jobban Krisztust… – ez van legelöl bennem. Katekétikából a Krisztushoz való hasonulást emlegettük, az egyes tulajdonságokat, jegyeket elemezve, s most egyértelművé válik, hogy kivétel nélkül mind megvolt őbenne. Csak néhányról, röviden.
Személyesség, jelenlét, meghallgatás… Mennyire fontosak voltak neki a személyes találkozások… Kerekesszékben is vállalta a hosszú utazásokat, hogy személyesen találkozzon a távoli helyek keresztényeivel… Milyen komolyan jelen volt annak, akivel éppen beszélt. Minden figyelme csak őrá irányult. Nagyon jól tudta, hogy az igazi közeledés, valós megismerés – és ha szükséges, a változás – kulcsa a meghallgatás. Nem a más irányból hallottak, a saját elképzelések: hanem a személyes meghallgatás.
Empátia, feltétel nélküli elfogadás, kongruencia… Ezeket a jézusi/rogersi jegyeket is kivétel nélkül megtaláljuk benne. Hány olyan fotó maradt fenn róla, ahol beteg, sőt súlyos beteg gyermekeket, embereket ölel meg… És hányszor kiáltotta a világba (mert ő is ezt élte), hogy a jó Isten mindenkit úgy fogad el, ahogyan van, és hogy a megtérőnek megbocsát… Külön nagyon szerettem benne, hogy kongruens, egészen azonos önmagával. Nem hordott semmilyen álarcot, minden érzése ott ült az arcán… A szent csak az ilyen arcon tud átragyogni. Nem a kacarászó arcon, hanem az önmagát vállaló, tiszta és átlátszó ember arcán „süt” át a jó Isten.
Egyszerűség, a betegekhez, szegényekhez, hátrányos helyzetűekhez való odafordulás… Hányszor megfigyeltem az áldásra, ölelésre emelt kezén az egyszerű ezüstgyűrűt… Volt, hogy visszakerestem a képet, hogy megvizsgáljam: ez tényleg annyira egyszerű?… Igen, egészen-egészen egyszerű gyűrűje volt. És egyszerű, olcsó fémből készült mellkeresztje. És egy egyszerű szobája a Szent Márta Házban… Visszautasította a díszes pápai lakosztályt. Drága aranygyűrűvel furcsa is lett volna megölelni a legszegényebbeket, velük együtt étkezni és beszélgetni oly sokszor… A palotából, a díszes ékszerek közül az ő igazi lelkük talán nem is látszik… Biztos, hogy nem látszik. Jézus Krisztus a sarut választotta… Mert őket választotta…
Prófétai megnyilatkozások, tettek, bocsánatkérések, a béke ügye és az ökumené iránti mély elköteleződés, a teremtésvédelem szorgalmazása… Az evangélium öröme című apostoli buzdítással indított, s hamar rájöttünk, ez pápaságának programja is akár. És aztán jött a többi – kivétel nélkül mind az idők jeleit értelmező, a Szentháromság közösségébe vezető leírt vagy elmondott szöveg. Nem hosszú körmondatok, de egyszerű, tömör, lényeget láttató gondolatok. A különféle dokumentumokban, de a szerdai katekézisek vagy az apostoli utak, találkozók alkalmával elmondott szövegekben is ugyanaz az egyszerűség, tömörség, sok életképpel. Az apostoli utak beszédeiben nemcsak a helyi jellegzetességekre, de az előtte szóló gyermekek, fiatalok, tanúságtevők gondolataihoz is kapcsolódás… Nem tőlük függetlenül nagyotmondás. Amit olyan nagyon kevesen tudnak: tanúságtevő tanítás!
Isten népe, az egyház szinodális szempontú megújításának elindítása mi más, ha nem prófétai tett? A megújulást épp a fentiek szerint képzelte el és hirdette meg. Kilépő, befogadó egyházban hitt, azt épített… Bocsánatkérő, kiengesztelődő egyházban, amihez ő járt elöl jó példával…
A Szentlélekben élő ember lelkében szükségszerűen gyümölcsök kell szülessenek: szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság. Nem ezek közül egyesek, hanem ezek közül mind! És nem egy-kettő a nyolc boldogmondás boldogsága közül, hanem mind! Nevezzünk meg egyet is, ha tudunk, amelyik nem volt jelen Ferencben!
És még messze nincs vége a sornak…
Közben minden említett jegynek, tulajdonságnak, tettnek az ellenkezőjét is megfogalmazom: személytelenség, igazi jelenlét nélküli találkozások, nem szembenézés, nem meghallgatás, empátianélküliség, nem feltétel nélküli elfogadás, nem önazonosság, nem átlátszóság, hamisság, hazugság, farizeusság, pompa, díszes gyűrűkkel, ékszerekkel, hatalommal élés, elnyomás, elhallgattatás, elfordulás, az elesettekkel nem foglalkozás, nem prófétai hang, a szinodalitás meg nem értése és nem életbe ültetése, nem szerénység, nem tisztaság… És itt sem folytatom. De lehet keresgélni, hogy ránk az előbbiek vagy az utóbbiak illenek-e jobban… Merthogy igen, Ferenc egyben nagy tükör is volt az egyháznak. Olyan nagyon bele kellett volna nézni ebbe a tükörbe!
Ferenc Jézus Krisztust tükrözte, nagyon-nagyon hűen. Egészen ideragyogta nekünk őt. Megmutatta, hogyan kell a szolgák szolgájának lenni. Hogyan kell igazán szeretni… Hogyan kell szentnek lenni…
Egészen biztos vagyok benne, hogy ha valaki közbenjárására, akkor az övére sok csoda fog történni a világban. És boldognak, majd szentnek fogja őt nevezni a világ. Nem lehet másképpen.
Nem azért jönnek most is a könnyek, mert „elveszítettem” őt. Nem, neki már menni kellett. A könnyeket mindig a megtapasztalt jóság, szentség csalja ki mindenki szeméből. Ha meg tudjuk ezt fogalmazni, ha nem.
Ozsváth Judit
