A hímes vagy piros tojás húsvéti szimbólum, a legrégibb húsvéti eledelek egyike; az életnek, az újjászületésnek archaikus jelképe. A tojást valamikor csak pirosra festették, később minden más színre is, és díszíteni is kezdték. Amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más fölfogás szerint a tojáshéj az Ószövetséget, a belseje az Újszövetséget jelképezi. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Csíkmenasági szóhagyomány szerint a piros héj Krisztus elhullatott vérét, a fehér (belső festetlen rész) a verejtékét jelképezi. Valamikor a pirostojás héját az utcákon, tereken szétszórták, hogy emlékeztessen Krisztus kálváriajárására.
A magyar tojásfestő hagyományok közé tartozik az írott tojás. A tojásra viasszal, az íróka segítségével mintákat írnak, ezután mártják a piros festékbe. Tojásíráshoz kifújt, de akár főtt tojásokat használnak. Képriportunkban néhány olyan helyre tekinthetnek be, ahol gyermekek, fiatalok, idősek a nagyhéten hímes tojást készítettek.
Szászrégen, Kisboldogasszony-plébánia. Húsvéti hímestojás-írás gyerekekkel és fiatalokkal.
Gyimesközéplok, Szent Mária Magdolna-plébánia. Idén is együtt írtuk és festettük a szebbnél szebb tojásokat a hittanos gyerekekkel. A közös tojásírás idén sem maradhatott el, ez alkalommal is nagyon igyekezett mindenki a legszebb tojását megírni, de a legjobb az volt, hogy a kifújt tojásokból is készítettünk egy nagy adag tojásrántottát.
Caritas. A gyimesi nappali foglalkoztató idősei idén is elővették a viaszt, a türelmet és a hagyományos motívumokat – így születtek meg ezek a csodaszép piros tojások. Ezek a tojások nemcsak díszek – hanem üzenetek is: a megőrzött hagyományról, a közösség erejéről, a szeretettel végzett kézimunkáról.
