A mesék világa varázslatos hely a gyermekek számára, ahol a képzelet szabadon szárnyalhat, ahol minden lehetséges, és ahol a történetek által tanulhatnak és fejlődhetnek. De vajon melyik a jobb, a felolvasott mese vagy a saját kitalált történet? Melyik hogyan hat a gyerekre? Sokan úgy gondolják, hogy csak az igazi meseírók tudnak értékes történeteket alkotni, pedig a gyerekeknek nem a tökéletes mese a legfontosabb, hanem a közös élmény, amit a szülővel együtt élnek át. A válasz tehát nem az, hogy melyik a jobb, hanem az, hogy mindkettő fontos, és más módon segíti a gyermek fejlődését. Nézzük meg, hogyan!
A felolvasott mese, stabil alapokat nyújt a gyermek fejlődéséhez. Az egyik legjobb formája a gyermekek nyelvi, érzelmi és értelmi fejlődéséhez. A klasszikus vagy akár a modern mesék történetvezetése jól felépített, karakterei tanulságos leckéket közvetítenek, és segítenek a gyermekeknek megérteni a világ működését. Mit fejleszt a felolvasott mese? Szókincset és beszédkészséget, a gyermek új szavakat tanul, fejlődik a kifejezőkészsége. A hallott történetek segítik az összefüggések megértését, a gyermekek szövegértését. Továbbá fejleszti a figyelmet és a memóriát, a rendszeres mesehallgatás segíti a koncentrációt és az emlékezőképességet. Nem utolsósorban érzelmi biztonságot ad, a mesékben a gyermekek találkoznak félelmekkel és megoldásokkal, ami segít nekik feldolgozni saját érzéseiket. A morális tanulságok sem elhanyagolandóak, hiszen a mesék segítenek megérteni az erkölcsi értékeket. A felolvasott mese tehát egy biztonságos, kiszámítható tanulási élményt nyújt, amely erős alapot ad a gyermek értelmi és érzelmi fejlődéséhez. A könyvesüzletek polcai csak úgy csillognak a szebbnél szebb és értékesebbnél értékesebb mesekönyvektől. Legnagyobb szakmai bizalommal és szeretettel ajánlom, hogy a sokadik „egyszerhasználatos” játékok helyett ezeket a kincseket vásároljuk meg a gyerekeknek.
A saját mesék létrehozása interaktívabb, szabadabb folyamat, amelyben a gyermek maga is alakítója lehet a történetnek. A közösen kitalált mesék személyesebbek, hiszen a szülő és a gyermek a saját élményeiket, érzéseiket is beépíthetik a történetbe. Jótékony hatással van a kreativitásra és fantáziára, a gyermek saját történeteket alkothat, így szabadon szárnyalhat a képzelete. A saját meséken keresztül a gyermek kiadhatja félelmeit, vágyait, így elősegítve az önkifejezést és érzelmi feldolgozást. A történetekben kialakított helyzetek segítenek az ok-okozati viszonyok megértésében. Ha a gyermek aktívan részt vesz a mesealkotásban, nő az önbizalma és fejlődik a kommunikációs készsége.
A saját, kitalált mesék nincsenek korlátok közé szorítva, hiszen akár egy egyszerű, hétköznapi eseményből is lehet egy izgalmas történetet kreálni. Sőt, ajánlom minden kedves szülőnek és nagyszülőnek, hogy a családban történt nehéz élethelyzeteket is segítsenek kitalált történetekkel még jobban megérteni és feldolgozni a gyermekek számára. A saját történetünk, mesénk szereplői hasonló élethelyzetben hogyan élik meg vagy éppen oldják meg a kialakult nehéz érzelmi hullámvasútat. Nem kell Andersennek lenni, hogy mesét alkossunk a gyermekeinkkel vagy gyermekeinknek! Sokan azt gondolják, hogy a mesekitalálás nehéz dolog, és csak az igazi meseírók képesek rá. Pedig ez nem igaz! A gyermekeknek nem a tökéletes mondatokra vagy bonyolult történetvezetésre van szükségük, hanem arra, hogy együtt alkossunk, együtt éljünk át varázslatos pillanatokat. Minden egyes saját mese által erősödik és kapcsolódik az a bizonyos mély bizalmi kapcsolat láthatatlan fonala.
A legjobb megoldás az, ha mindkettőt beépítjük a gyermek életébe, így egyszerre kapja meg a stabil tanulási alapokat és a kreatív önkifejezés lehetőségét is. A mese nem csak egy történet, hanem egy kapu a fejlődéshez, a tanuláshoz és a közös élményekhez. Az, hogy miként variáljuk e két meseformát, az aktuális élethelyzetünktől függ. Óvodát kezd a gyermekünk? Legnagyszerűbb alkalom, hogy elmeséljük, hogy nekünk milyen volt óvodásnak lenni (szépen kiszínezve a pozitív részeket, hogy ezáltal is megkönnyítsük az első lépéseket). Felelések hada van az iskolában? Meséljünk egy vicces történetet, amikor mi, szülők vagy nagyszülők békákról kezdtünk beszélni, miközben a Duna-deltát kellett volna bemutatni. Ezáltal is módszereket adunk gyermekeink kezébe és fejébe.
Ahogyan Antoine de Saint-Exupéry is azt vallja: „A mese a gyermeki álmok és a felnőtt-tapasztalatok találkozása.” Merjük az álmainkat és a tapasztalásainkat megmutatni és mesékbe önteni, olvasni… Olvassunk sokat és meséljünk megannyi saját kitalált történetet, hogy könnyebb legyen a mostban élni.
Molnár Réka gyógypedagógus
Az írás meegjelent a Vasárnap 2025/13-as számának Életmód rovatában.
