A 2025-ös jubileumi szentév eseményeként került sor április 8-án, a nemzetközi romanap alkalmából megrendezett nemzetiségi jubileumi zarándokünnepre, amelyet első alkalommal szervezett meg a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Cigánypasztoráció Csíksomlyón. A Szűzanya lábánál összegyűlt zarándokok szívében ott élt a vágy: megerősödni hitükben, közösségükben, reményükben, és megvallani azt az örömhírt, hogy Isten minden emberhez lehajol, mindenkit megszólít, és senkit nem hagy magára.
Az ünnepi szentmisét Kovács Gergely érsek celebrálta a csíksomlyói kegytemplomban. A szentmise különleges lelki mélységet hordozott, hiszen az evangéliumi szakasz és a Miatyánk imádság romani nyelven hangzott el – ezzel is kifejezve, hogy az evangélium minden emberé, minden közösségre érvényes, és Isten üzenete minden nyelven érthető és befogadható.
Az érsek a liturgia során hangsúlyozta, milyen nagy ajándék, hogy a jubileumi év keretében a roma testvérek zarándoklata is helyet kapott a csíksomlyói Mária-kegyhelyen. Bátorította a résztvevőket, hogy merjenek Isten szeretetében élni, építsenek az evangéliumra, mert csak Krisztus követése adhat szilárd alapot a személyes és közösségi élethez. Kiemelte, hogy a zarándoklat nem csupán testben megtett út, hanem lelki utazás is, amely során Isten közel jön hozzánk, és bennünket is meghív arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá.
A szentmise után Palkó Ágoston marosvásárhelyi lelkipásztor vezetésével elhunyt szeretteikért imádkoztak a jelenlévők. Ez az ima meghitt, csendes pillanatokat teremtett, amelyekben sokan személyes fájdalmakat és reményeket is Isten elé vihettek.
Ezt követően a csíkkozmási közösség rövid, mégis mélyen megérintő előadása következett Sándor Gizella vezetésével. A versek és történetek a romák életének nehézségeit, küzdelmeit, ugyanakkor Istenbe vetett hitét és a közösség megtartóerejét mutatták be. Az egyszerű szavak mögött ott rejtőzött a mindennapi élet igazsága és a mélyről fakadó hit.
A délutáni tanúságtételek során több zarándok is megosztotta személyes életútját: hogyan tapasztalták meg Isten gondviselését, hogyan emelte fel őket a közösség, és hogyan alakult át az életük a hit által. Ezek a tanúságtételek nemcsak tanítók voltak, hanem megerősítést is adtak: nem vagyunk egyedül, Isten mindig mellettünk áll, különösen a nehézségek idején.
A nap egyik legerősebb mondata egy tanúságtételben hangzott el: „A romáknak szükségük van ránk, önkéntesekre, segítőkre.” Ez az egyszerű kijelentés sokak szívében visszhangzott. Hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy valaki mellettünk álljon, hogy higgyenek bennünk, bátorítsanak, és ne engedjenek el a nehézségek idején. A szeretet, a bizalom és az odafigyelés olyan kincsek, amelyek nem kerülnek semmibe, mégis óriási erejük van. És amikor ezeket ajándékozzuk, Isten bőségesen viszonozza a mi életünkben is.
A zarándoknap befejezőpontját a keresztút jelentette, amely a csíksomlyói kegytemplomban kihelyezett stációk mentén zajlott. A ráhangolódó elmélkedést Kalányos Ottó cigánypasztorációs lelkész vezette, aki szívből jövő gondolataival segített a résztvevőknek mélyebben megérteni Krisztus szenvedését – és saját életük keresztjeit is az Üdvözítő keresztjéhez kapcsolni. A közös imádság és elmélkedés különleges egységet teremtett a több mint 300 zarándok között, akik ezen a napon együtt, lélekben is összekapcsolódtak a hit, a remény és az irgalmasság útján.
A roma zarándokünnep üzenete világos és reményteli: minden ember egyforma méltósággal bír, és Isten mindenkit szeret, mindenkit meghív, hogy kövesse őt. Aki ráhagyatkozik, nem csalódik. Aki megnyitja szívét, megtelik élettel, békével, hittel. És ez a hit összeköt – közösségeket, generációkat, sorsokat.
Isten áldása kísérje mindazokat, akik hozzájárultak e nap létrejöttéhez – imádsággal, szolgálattal, anyagi támogatással, önkéntes munkával vagy jelenlétükkel. Egy új hagyomány vette kezdetét Csíksomlyón, amely sokak számára jelenthet majd lelki megújulást, megerősödést és új irányt az istenkövetés útján.
Tőrsők Boglárka
Fotók: cigánypasztorációs bizottság
