A Szépszeretet zarándokcsoport tagjai április 5-én, szombaton 14 órai kezdettel lelki programon, nagyböjti lelkinapon vettek részt az óteleki templomban, amelyről Szanda Anna és Tóth Hajnalka írt saját hangú beszámolót.
Heinrich József óteleki plébános kedves meghívására a Szépszeretet zarándokcsoport április 5-én nagyböjti lelkinapra Ótelekre utazott. Már nagyon vártuk a találkozást a temesvári, aradi, zimándújfalui, majláthfalvi, újszentesi, keglevichházi, resicabányai, valamint a három főesperesség más településeiről érkező zarándoktestvéreinkkel. Jó volt újra látni, üdvözölni egymást, hiszen olyanok vagyunk, mint egy nagy család.
Vendéglátóink, a helyi közösség tagjai a kultúrotthonban finom pogácsával, kávéval fogadtak bennünket. Énekelve vonultunk be a templomba, és Heinrich atya örömére megteltek a padsorok.
Heinrich atya vezetésével a lelki program keresztúti ájtatossággal kezdődött, amelynek mottója „Az idősek keresztútja” volt. Ezt 1994-ben dr. Hegyi László pápai prelátus írta. Ez a keresztút a reményt élteti bennünk, mert Jézus hittel indult el a keresztútra és reménnyel végezte el. A háromszori elesése után is felállt, hogy felérjen a Golgotára, ahol feláldozta önmagát szeretetből, hogy megváltsa az emberiséget.
A szentmisét Király Árpád marosi főesperes, aradi-ségai plébános mutatta be. A liturgián zarándokcsoportunk lelki vezetői közül koncelebrált Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, temesvár- józsefvárosi plébános és Miklós Csaba majláthfalvi plébános. Homíliájában Zsolt atya felhívta a figyelmünket arra, hogy a szentatya megnyitotta a jubileumi szentévet melynek mottója: „Legyünk a remény zarándokai.”
A remény nélkülözhetetlen a keresztény ember számára. A gondviselő Isten átvezet sok mindenen. Az Istenbe vetett hit, remény átvezet a síron. A betegségben gyógyulást remélünk és Istenhez fohászkodunk, a keresztbe kapaszkodunk. A szenvedést senki nem tudja elkerülni, a kereszt az Isten gondviselő jele. Mi csak vándorok, zarándokok vagyunk a földön, a mi reményünk neve Isten. Az utolsó napokban Jézus tudta, hogy mi vár rá, hogy el van készítve számára a kereszt, mégis felment a Golgotára. Azt is tudta, hogy a tanítványai magára fogják hagyni, de azért azt is tudta, hogy nem lesz egyedül, mert az Atya vele lesz. Isten mindig jelen van, nem hagy el minket még a legsötétebb órában, a halálban sem. Ezért fontos közel kerülni Istenhez, hozzá fohászkodni, benne hinni és remélni.
A szentmise után szentségimádás következett, amit Pozsonyi Daniel zsombolyai plébános vezetett.
Végezetül Káfony Mária, a zarándokcsoport lelkes vezetője megköszönte a Heinrich atyának a meghívást, a jelen lévő plébánosoknak pedig, hogy ezt a délutánt a csoporttal töltötték. A zarándokcsoport 17 évvel ezelőtti megalakulása óta ez volt a 91. zarándoklat. Köszönjük szépen az atyáknak a sok szép gondolatot, lelki útravalót, amit kaptunk ezen a délutánon. Jó volt egy kicsit elcsendesedni, feltöltődni lelkileg, bekapcsolódni a húsvét misztériumába.
Köszönjük a szervezőknek, elsősorban Káfony Máriának, Talpai Gizinek és segítőiknek, akik hozzájárultak ehhez a felemelő lelki délutánhoz. Nem utolsósorban köszönjük a finom vacsorát és Kovalik-Rigó Mónikának a nagyon-nagyon finom süteményeket!
Reméljük, hogy ezek a nagyböjti lelki napok hagyománnyá válnak és helyet kapnak a zarándokcsoport programjában.
Szanda Anna, Tóth Hajnalka / Gerhardus.ro
