A nagyböjt az újratervezések, újrakapcsolódások időszaka, amelyet a befelé fordulás, a lelkiekkel való intenzív törődés, a kiengesztelődés és a lelki feltöltődés jellemez. A legtöbb plébánián ennek elősegítésére nagyböjti triduumokat, lelkigyakorlatos napokat szerveznek – nem volt ez másképp a gyulafehérvári szemináriumban sem. Az elmúlt évek hagyományaihoz híven a szeminaristák egyhetes lelkigyakorlaton vettek részt március 31. és április 5. között, különböző helyszíneken. A csend által átszőtt napokon rátekinthettek a Mesterrel való közös kapcsolatukra, az esetleges botlásaikat pedig újratervezhették az Úrral való személyes imáikban és a kiengesztelődés szentségében.
Molnár Attila somogyhárságyi plébános moderálta az első- és másodévesek lelkigyakorlatát a sepsiszéki Sugásfürdőn. A harmad- és negyedéves kispapok lelkigyakorlatát Juhos Ferenc SVD vezette a budapesti Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban. A pasztorális évüket töltő kispapokat Laczkó Dávid Anaklét OFM kísérte Gyergyószárhegyen, a ferences rendházban. Bakos Rafael OCD, aki korábban már több lelkigyakorlatot is vezetett, idén is segítette a növendékeket: az ötödévesek Attyapusztán, Nyugat-Magyarországon töltődtek lelkileg, míg a hatodéves diakónusok Kolozsváron, a Segítő Nővérek 4D nevű házában, Szőcs László jezsuita vezetésével élték meg az elcsendesedés napjait.
Az alábbiakban Fazakas Gáspár I. éves kispap és Balázs Barnabás diakónus személyes reflexióit olvashatják.
„Az afféle absztrakt, lelki síkon történő vetületes folyamatok mozzanati történéseit – egészét –, akár egy valószerű lelkigyakorlat esetében, szóval, mint eszközzel jellemezni, körülírni labilis ténykedés, hiszen minél inkább körülírjuk, annál távolabb kerülünk a megélt valóságtól. Amennyiben körülírandó: nem kerestünk, mi voltunk a keresettek; a kollektív csend sűrűjében megélt szelíd istenélmény kiemelte a felszínmentes jelenvalóságot, ahol az én határai feloldódtak egy másfajta rend arculatában. Az Isten volt jelen és mi. Kegyelemközpontúnak titulálható ezen belső közös folyamatunk. Ott álltunk – halkan, rétegzettségünkben – a mélylétezés isteni eseményeivel karöltvén, melyeket kimondani és elfelejteni teljességgel lehetetlen.” Fazakas Gáspár
„Szőcs László atya jelenlétével személyesen kísért lelkigyakorlatban volt részünk a kolozsvári segítő nővérek lelkigyakorlatos házában. Az első két napban a Szent Ignác-i szemlélődő és ritmikus imamódokba kóstoltunk bele, amelyeket három-négy szentírási résszel gyakoroltunk naponta. A napi szentmise és szentségimádás mellett este az ignáci exament is gyakoroltuk. Naponta egyórás beszélgetésben osztottuk meg az imamódokban megélteket László atyával; ugyanakkor életünk örömeiről, félelmeiről, vágyainkról, érzéseinkről és felismeréseinkről is beszélgettünk. A papszentelés előtt megerősödésünket szolgálta az idei, személyesen kísért lelkigyakorlat. Hála és köszönet a kedves nővérek gondoskodásáért és László atya kíséréséért.” Balázs Barnabás
