Egy reménységre kaptatok elhívást (Ef 4,4) mottóval került sor április 5-én, szombaton a felsőháromszéki ifjúsági nagyböjti kerületi lelkinapra Bélafalván 135 fiatal részvételével. Az alábbiakban a résztvevő fiatalok beszámolóit olvashatják.
A szombati nap különleges volt számomra, mivel egy lelki napon vehettem részt. Számomra ez nem mindennapi, és különösen örülök, mert új emberekkel „dolgozhattam” együtt, és még régi ismerősökkel is találkozhattam, akiket rég nem láttam.
Szerintem a hangulat különösen jó a lelkinapokon, mert mindenki megkapja a társát, akivel tud beszélgetni, nevetni. A hangulatot a különböző játékok fokozzák. A mai játék – hogy egy, a két végén összecsomózott kötőn kellett átbújnunk, úgy, hogy ne engedjük el egymás kezét – nekem már ismerős volt, épp ezért tudtam megfigyelni, hogy a csapattársaim szkeptikusan állnak a feladathoz, majd lassan rájönnek, hogy ez nem is olyan kivitelezhetetlen. Ezáltal láthattam miként bontakoznak ki a játék közben.
A csoportbeszélgetések a másik kedvenc programom, mivel mindenki őszintén és nyitottan osztja meg gondolatait egymással. Csoportvezetőként különösen jó volt hallani, hogy egyes témákról – jelen esetben a reményről – miként vélekednek és milyen tapasztalatokkal rendelkeznek társaim.
A nap fénypontja, a templomban való szentségimádás számomra egy Istenközeli „lenyugvás”, ahol egy kicsit magamba nézhettem, megnyugodhattam. Ez fontos nekem, mert így nem csak másokra, hanem magamra is figyelhetek, ezáltal figyelve lelki szükségleteimre és megélve az áldott pillanatokat.
Számomra ez a nap tapasztalatokkal, új élményekkel volt teli. Élveztem az emberekkel való együttműködést és a reakciókból ítélve ők is hasonló érzésekkel tértek ma haza. Személy szerint, lelkileg feltöltődve értem haza.
Szabó Zsófia, kézdivásárhelyi Szentháromság-plébánia
A felsőháromszéki nagyböjti ifjúsági lelkinap, amelynek a bélafalvi kultúrotthon adott helyet, felemelő alkalom volt a közösség építésére és a lelki feltöltődésre. A nagyböjt ötödik szombatján sorra kerülő ifjúsági eseményen a részvevők kibontakoztathatták gondolataikat és lelki feltöltődésben részesülhettek a tartalmas lelki beszélgetéseknek köszönhetően, melyet a dicsőítő énekszó, az elmélkedés és az önreflexió tett igazán izgalmassá. A csapatépítő és ismerkedő játékok segítségével új kapcsolatokat volt alkalmuk kialakítani a fiataloknak és mindemellett a szórakozás sem maradt el. A rendezvény mélyebb lelki élményt is nyújtott, hiszen a közös imádságok, elmélkedések az „Egy reménységre kaptatok elhívást.” szentírási mottó boncolgatásával, valamint maga a szentségimádás segítettek hangolódni Húsvét szent pillanataira.
Rancz Ilka, kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia
Szombat délelőtt 10 órakor kezdődött a kerületi nagyböjti lelkinap Bélafalván, amely igazán tartalmas és lélekemelő napnak bizonyult. A program a kultúrházban vette kezdetét egy ismerkedő játékkal, amely nemcsak feloldotta a kezdeti feszültséget, hanem segített abban is, hogy jobban megismerjük egymást. Jó hangulatban indult a nap, ami megalapozta a további közös élményeket. A játék után Simon Imre atya tartott egy elgondolkodtató előadást, amelyben a remény fogalmát jártuk körül. Megvizsgáltuk, mit is jelent számunkra a remény, és hogyan van jelen az életünkben, egy rövid kis történetet is hallottunk, ami nagyon elgondolkodtató volt. A rövid szünetben lehetőségünk volt megpihenni és feltöltődni. Finom teát és ropogtatni valót kínáltak, amit mindenki jóízűen fogyasztott, miközben tovább folytak a barátságos beszélgetések. Ezután következett egy igazán érdekes játék, amely egy kötél segítségével zajlott. A kihívás az volt, hogy úgy kellett egymásnak átadni a kötelet, hogy közben nem engedhettük el egymás kezét. Ez a feladat szimbolikusan is megmutatta, milyen fontos az együttműködés A játék után csoportos beszélgetés következett, ahol mélyebben is elmélyedtünk a remény témájában. Mindenki megoszthatta saját gondolatait, tapasztalatait, és ezek által még jobban kibontakozott a téma és mi is egy kicsit jobban megnyíltunk egymás számára, mivel sokat nevettünk és jókat szórakoztunk. Az ebéd is remek alkalom volt a közösségépítésre, jóízűen fogyasztottuk el a finom falatokat, és közben tovább beszélgettünk, nevettünk. Délután énektanulás volt, ahol együtt tanultunk pár új, szép éneket, amelyek még jobban segítettek hangolódni a nap üzenetére. A nap zárásaként ellátogattunk a templomba, ahol egy meghitt együttlét során imádkoztunk és elcsendesedtünk. Szép lezárása volt ez egy olyan napnak, amely tele volt közösségi élménnyel, lelki töltekezéssel és valódi reménnyel. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a lelkinapon. Jó érzés volt egy jó közösségben lenni, megosztani egymással a gondolatainkat, és egy kicsit lelassítani, elcsendesedni. Úgy érzem, sokat kaptam lelkiekben, és bízom benne, hogy ezek a mély gondolatok és élmények meg maradnak bennem még nagyon sokáig.
Gáspár Tímea, kézdivásárhelyi Szentháromság-plébánia
Április 5-én, szombaton került sor az idei Felsőháromszéki Ifjúsági Nagyböjti Lelkinapra, amelynek, az Adventi Lelkinaphoz hasonlóan, Bélafalva adott otthont. A nap folyamán több, mint százharminc fiatal gyűlt össze a környező plébániák közösségeiből, hogy a nagyböjti időszakban együtt keressük a lelki megújulást, és különösen: a remény forrását.
A lelkinap a résztvevők köszöntése után, közös imával és szórakoztató, játékos ismerkedő játékokkal folytatódott, ahol a kerület fiataljai megkereshették a tenyér, a láb és a könyék barátaikat, megosztva velük, hogy milyen lelkesüléssel és elvárásokkal érkeztek a lelkinapra. A jókedv hamar átragadt mindenkire, és a kezdeti bátortalanság percek alatt eltűnt és vidámság töltötte meg a kultúrotthon nagytermét. A móka után azonban együttlétünk központi előadása következett, amelyben Simon Imre atya kifejtette az esemény mottóját a remény témakörét boncolgatva. A papbácsi közvetlen stílusban, személyes történeteken keresztül beszélt arról, mit is jelent számunkra keresztényként a remény, milyen fajtái vannak a reménynek, hogyan lehet megőrizni és ápolni a hit és a szeretet mellett a harmadik isteni erényt, de ugyanakkor szó esett a kételyről, a bizalmatlanságról is. A FIF (Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség) lelkésze elmélkedésében azt is boncolgatta, hogy mindig van remény és bízva a Jóisten szeretetében bátran álljunk a feladatok elé, akár egy kis humorral is fűszerezve.
A gondolatébresztő szavakat kiscsoportos beszélgetések követték, ahol mélyebben, személyesebben oszthattuk meg egymással gondolatainkat: őszintén, nyitottan, néha egy kis nevetéssel. Jó volt megtapasztalni, hogy a hitről nemcsak „nagyok” beszélhetnek, hanem mi magunk is meg tudjuk osztani egymással kérdéseinket, tapasztalatainkat. A kiscsoportos beszélgetéseket követően Jánó Kinga zenepedagógussal ifjúsági énekeket tanultunk, majd egy kis agapéban volt részünk. A nap csúcspontja a szentségimádás volt, ahol Ilyés Lehel papbácsi segítségével Jézus szenvedéstörténetén elmélkedtünk, elcsendesedve, imádságban a bélafalvi közösség templomában. Az elmélkedésben, mintegy tükröt tarthattunk önmagunknak, felkészítve lelkünket keresztény hitünk legnagyobb ünnepére, a húsvétra.
Hálás vagyok a lelkiatyáknak a szervezésért, az őszinte, gondolatébresztő elmélkedésekért és segítőkészségükért. Köszönöm a kerület fiataljainak is, hogy feláldozva a szombati napjukat, időt szántak a közös együttlétünkre: jó volt látni a lelkesedést, együtt örülni, beszélgetni, és közösen elmélyülni.
Opra Hunor-Levente, kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia
