„Aki megvall engem az emberek előtt…” (Mt 10,32a) mottóval március 29-én tartották a Csík kerületi ifjúsági lelkinapot, ahol szép számban jelentek meg fiatalok, kik találkozni vágytak Istennel és egymással. A lelkinap két részre tagolódott, egy lelki délelőttre és egy interaktív délutánra.
Jubileumi év és nagyböjti időszak, dupla ok a kiengesztelődésre, ezért a lelki rész egy bűnbánati liturgiával kezdődött, amelyet a K-Egy evangelizáló ifjúsági közösség vezetett. Felváltva elmélkedéssel és zenei szolgálattal buzdították a fiatalokat a kiengesztelődésre. A Szentlélek működött, hiszen öt pap több mint másfél órát gyóntatott, a fiatalok olyan intenzitással indultak el gyónni. Isten kegyelme dolgozott.
A bűnbánati liturgiát a szentmise ünneplése folytatta, melynek főcelebránsa Simon Imre volt, az egymázmegye ifjúsági főlelkésze.
A prédikációban, amely egyben a tanítás is volt, Forró Roland kifejtette: nem mindegy valamiben vagy valakiben hinni. A keresztény ember valakiben hisz, amely magába foglalja a bizalom aktusát. A hit azonban nem csupán arról szól, hogy én a jó Istennel megéltem valamit, milyen jó és kész. A hitnek más természete van, a hit túl akar csordulni. A hit konkrét valósággá akar lenni az életünkben, ezért nem magánügy, hanem a mi közös ügyünk hitünknek a megélése, aprópénzre váltása.
Ezt a gondolatmenetet tovább fejtegetve a kiscsoportok egy-egy történetet kaptak a hitről és/vagy a hitetlenségről, amelyet ki kell dolgozniuk, saját képükre formálniuk és délután elő kellett adniuk, elmélyítve azok tartalmát, egyesülve valamelyik szereplővel.
A szervezők
A következőkben néhány élményt olvashatnak a lelkinapról.
Barna Miklós István (gyakorlati éves kispap, kiscsoportvezető): A gyimesbükki fiatalok egyik kísérőjeként érkeztem a csíki kerület ifjúsági lelkinapjára. A helyszínen csoportvezetői feladatot kaptam, éppen ezért elmondhatom, hogy öröm volt számomra egymásra és a Jóistenre hangolni azt a néhány fiatalt, akit rám bíztak. Együttlétünket ismerkedéssel, csoportos játekokkal kezdtük, majd bűnbánati liturgiával folytattuk, mely lehetőséget kínált a szentgyónás elvégzésére is. Szentmise után csoportos feladat következett, melynek tárgya egy szentírási rész vagy szépirodalmi mű feldolgozása volt, amit ebéd után csoportonként elő is adtak a fiatalok. Gazdagodtunk lelkiekben, de jókat is nevettünk. Összességében, kiérződött, hogy a találkozót, mielőtt a szervezők akarták volna, a Szentlélek akarta, ugyanis sokan éltek a felkínált bűnbánati lehetőségekkel, megtisztítva lelküket a húsvéti misztériumok ünneplésére, de emellett új, értékes barátságokat is köthettek, melyre igencsak szüksége van a mai keresztény fiataloknak.
Rostás Eszter (résztvevő): „Biztos vagy abban, hogy Isten távolodott el tőled, és nem te tőle?” — kérdezték tőlem, és elindult egy hosszú gondolatsor a fejemben. Az Istennel való kapcsolatot sokféleképpen lehet ápolni, miután sikerült kialakítani. Isten sok féle módon szólítja fel az embert arra, hogy engedje be a lelkébe, az életébe, vegye észre az ő jelenlétét. Ez a felszólítás megnyilvánulhat egy személyben, egy eseményben vagy akár egy váratlan történésben. Így találkozhattam vele én is az ifjúsági lelkinapon, amikor arra szólított fel engem, hogy merjem ápolni és tartani az vele való kapcsolatomat, merjem azt mondani az embereknek, hogy az én kapcsolatom igen is erős Istennel. Az egész lelkinapot beszélgetéssel, elmélkedéssel töltöttem. Mazai Tihamér atyával beszélgettem, aki azt mondta nekem: „Isten mindig veled van, ő nem hagy el, csak néha megnézi, hogy mire képes az ember Nélküle, beszélj vele és látni fogod”– és ezzel ráébresztett arra, hogy az ember falat állít maga és Isten közé mikor azt mondja, hogy ,,Isten elhagyott, megszakadt a kapcsolatom vele, eltávolodtunk”. Ez nem lehetséges. Isten még ha nem is mutatkozik, ő ott van és végigkísér az utunkon. A lelkinapot ezzel a gondolatsorral éltem meg. Hálás vagyok azért, hogy Isten azt akarta, hogy valaki tőlem ezt megkérdezze és rá ébresszen arra, hogy hamis tényekre nem alapozhatjuk az Istennel való kapcsolatunkat. Ráébresztett arra is, hogy nem elég elmondani azt, hogy hívő vagyok és kapcsolatban állok Istennel, tenni kell érte, ápolni kell és nem belefolytani a mélybe. Örülök, hogy részese lehettem ennek a lelkinapnak és elgondolkodhattam minden külső zaj nélkül az Istennel való kapcsolatomon.
Hálásan köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették a lelkinap létrejöttét, elsősorban Bálint Emil főesperesnek, aki a szívén viseli a csíki fiatalság életét, Forró Roli atyának, aki már harmadik éve tevékenykedik a csíki fiatalság körében, a szervezőknek, a gyóntatóknak, a kiscsoportvezetőknek és a támogatóinknak. Fizessen meg nekik az Isten az ő kincstárának bőségéből!
Fotók: Székely Anett és Léstyán László
