Szőcs Margitot a meséről, meseírásról kérdeztük.
Miért kezdtél meséket írni?
Ezelőtt 13 évvel kezdtem el meséket, gyermekverseket írni Kínában, ahol két évet töltöttem kisebbik lányommal és családjával. Amíg a lányomék hagyományos kínai gyógyászat-tanulmányaikat végezték, én az egy éves unokámra, Boldizsárra vigyáztam. Akkoriban a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi folyóiratok korrektora voltam. Ezt a munkát Kínában is végeztem online formában. Ennek köszönhetően havonta találkoztam mesékkel, gyermekversekkel.
Az unokázás-élmény örömteli, inspiratív volt számomra. Hamarosan saját mese-ötleteim támadtak. Belső késztetésre megírtam őket, majd az írásokat hosszas tétovázást követően elküldtem az akkori főszerkesztőnek, Zsigmond Emesének. Szerencsém volt. Emese örömmel fogadta zsengéimet, és további írásra biztatott. Azóta a Napsugár és Szivárvány munkatársa vagyok. Szinte havi rendszerességgel közlök a lapokban.
Mi ad témát, ihletet?
Elsősorban unokáim. Azóta már három van. Lenyűgöző és szórakoztató folyamat, ahogy a gyermek napról-napra felfedezi és értelmezi a világot, megteremtve saját központi szerepét minden egyes helyzetben. De igazából bármi inspirálható lehet, ha képesek vagyunk kellő nyitottsággal, gyermeki lélekkel figyelni környezetünket, a körülöttünk zajló történéseket.
Milyen meséket olvastál gyerekként, miket a gyerekeidnek?
A mai kisgyerek milyen meséket szeret? Nagyon szép, mondhatnám mesés gyermekkorom volt. Igazi mesevilágban éltem. Édesapám, apai nagyanyám és Vilma nagynéném valósággal ontották a meséket, melyeknek öcséimmel mindig lelkes hallgatói voltunk. Nagynéném, amikor kifogyott a klasszikus mesékből, saját mese-történeteket talált ki, melyeket időnként elő is adtunk. Engedte, hogy ruhatárát jelmezeknek használjuk, mindenre kapható volt. Arra is rá tudtuk venni, hogy kezeslábast varrjon malacainak.
Kisiskolás koromban, amikor már olvasni tudtam, a népmeséken kívül kedvenc olvasmányaim voltak az Andersen-mesék, Carroll Lewis Alice-meseregényei, Milne Micimackója, Carlo Collodi Pinocchioja, Fodor Sándor Csipikéje, és még sorolhatnám. Négy gyerekemnek is sok mesét olvastam. Abban az időszakban fedeztem fel többek között Bálint Ágnest, Romhányi Józsefet, Csukás Istvánt, Lázár Ervint. Lázár Ervin óriási hatással volt rám, mesteremnek tekintem. A mai gyermekek egészen más helyzetben vannak, mint a mi nemzedékünk annak idején. Nekünk a könyv volt a mindenünk. Ma a tömegtájékoztatási eszközök és az online tér szórakoztatóipara a gyermekeket sem hagyja ki a végtelen programból. De azért tapasztalatom szerint a mai gyermeket is érdekli a mese, vers, amennyiben a szülő és a pedagógus a korosztály érdeklődésének megfelelő műveket ad a kezébe, vagy olvas fel neki. Ha a mesetörténet reflektál a gyermeket érintő fontos helyzetekre, kérdésekre, ha közvetlen hangvételű, játékos, talányos, kalandos, humoros vagy érdekfeszítően szomorú, nyert ügyünk van.
Nagyon sok minden múlik a szülőn. Az esti mese pótolhatatlan. Ha kimarad a kisgyermek életéből, később már nem pótolható. Olyan ez, mintha lenne egy csodákkal teli szobánk, ahová soha nem lépünk be, pedig megtehetnénk, mert a kulcsát a zsebünkben hordjuk.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/14. számában, a Fókusz rovatban a gyermekirodalomról szóló összeállítás részeként (Bodó Márta összeállítása)
