Másodszor tartottak szabadtéri keresztutat április 5-én, szombaton este 7 órától Kolozsváron az egykori bencés apátsági Nagyboldogasszony-templomnál található kálvárián, amelyről a helyet a város lakói ismerik.
A városért imádkozni gyűltek össze az egykori kolozsmonostori bencés apátságnak helyet adó dombon mindazok, akik a felhívásra a kifejezetten hideg, szeles, esőt ígérő időjárás ellenére igennel válaszoltak. Imádkoztak Kolozsvárért, az egyházmegyéért, a világért, társaikért, családjukért és önmagukért az idősek, diákok, kisgyermekek, a fáklyavivők, lelkipásztorok, monostori és a város más plébániáiról érkezett hívek.
Akinek személyes emléke van arról, milyen volt az ortodox hívekkel együtt használni az épületet és a területet, majd a csodálatosan felújított templomba teljes jogú gazdaként visszaköltözni, a hely teljes megújulásának részese lenni, az nagyon átérzi e közös keresztút jelentőségét. Aki történelmi ismeretei révén tudja a jelentőségét, kiemelt szerepét értékelni, az külön meghatottsággal vesz részt az eseményen. Mert tudja, hogy bencésrk lakták, hiteles hely volt, a Báthori István jóvoltából érkező jezsuiták itt kezdték meg működésüket, és a 20. század hányattatásai, történelmi fordulatai után 1993-ban Kádár István határozottságának és tárgyalóképességének eredményeként a mára már megszokottá lett helyzetben a miénknek tudjuk a templomot, a keresztutat, a kis kálváriadombot.
Aki kolozsvári vagy több ideje a városban lakik, érzi, tudja, átéli, hogy itt más a ,,tétje” a szabadtéri fáklyás, hangos felvonulásnak: a nagyváros nyüzsgésében, rohanásában, sokszínűségében, vagy akár az utóbbi sajnálatos és Kolozsvárra kevéssé jellemző, veréssel ,,koronázott” magyarellenes szurkolói kontextusban.
Profán gondolatok a szent térben, de éppen a keresztút alatt élhették át a résztvevők, milyen jó, hogy a nagyváros profán terében van egy ekkora l, megőrzött, fáktól körülölelt, kiemelkedő, mégis védett szent tér, ahová szűrve ugyan, de elhallatszik a mentőszirénázás, de ahol zavartalanul szárnyal a szent ének, az ima és könyörgés.
Az előimádkozó szavai nyomán követjük a keresztút egyes állomásain az Üdvözítőt. A különböző mozzanatok, amelyekre az elmélkedés irányítja a figyelmünket, ismerős helyzeteket idéznek. Pilátus drámája a gyengesége, és hányszor, hány ártatlan szenvedett és szenved az elöljárók, a vezetől befolyásolhatósága –olykor meg makacs, önérdekű hajlíthatatlansága — miatt.
Mária válasza, Jézus válasza, a hiteles keresztény válasza: „legyen nekem a te igéd szerint”. Lázadozás, elégedetlenkedés, düh, harag, lemondás, életuntság, ezer érzés és indulat fut végig rajtunk, a vége mindennek csak ez: „legyen nekem a te igéd szerint”. Nem depressziósan, nem félelemből és nem megtörten. Éppenséggel bölcsesség, belátás és egészséges életszeretet miatt „legyen nekem a te igéd szerint”.
,,Te, aki emberré lettél, tekints jóságosan híveidre: hallgasd meg imáinkat, halld meg sírásunkat, áldd meg elhatározásainkat, kísérd utunkat, támogass minket a bizonytalanságok közepette, vigasztald megsebzett szeretetünket, tölts el minket a szeretet bátorságával, add meg nekünk a megbocsátás kegyelmét, tégy minket nyitottá mások szükségével szemben.”
Fotó: Cziple Hanna Gerda
