Cseh Katalin költő érzékeny szívvel és szemmel jár a világban, meglátva a hétköznapi események mögötti láthatatlan összefüggéseket, versbe fogkalja az észlelteket és a köré fonódó érzéseket. Írt látássérült gyerekekről, pszichés betegségekkel küzdőkről, az Alzheimer-kór következtében beszűkülő-leépülő világról, veszteségről, elengedésről. És ír gyermekeknek, kedves, bíztató, életörömet sugalló verseket. A versekről való viszonyáról, a gyermekverseiről vall az alábbiakban.
Gyermekkoromban nagyon szerettem, és ma is közel állnak hozzám Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos és Weöres Sándor gyermekversei. Közismert, hogy Weöres Sándor eredetileg nem gyerekeknek szánta a később gyerekverseknek minősült alkotásait. Ez is híven bizonyítja, hogy tulajdonképpen nincs különbség gyerekvers és a felnőtteket megszólító vers között.
Kányádi Sándor szerint a gyermekirodalom olyan, mint egy szövőszék, amelyen felnőtt és gyermek számára egyaránt szőnek ruhát, csak éppen más szabással, más formában és más színben. A gyermekversek írását mindig örömmel végeztem és végzem a mai napig. Nem szánok rá kevesebb időt, sem kevesebb energiát a felnőttekhez szóló versek megírásánál. Ami a témát illeti, szerteágazó és sokféle. Csak néhányat említek: ismert és kevésbé ismert virágok, állatok, természeti jelenségek, a gyermeki lelket belakó érzelmek, indulatok, hangulatok, képzeletbeli lények, a kicsiségek felértékelése stb. A gyermekversek alkotásakor igyekszem szem előtt tartani a ritmust, a rímeket, a nyelvi játékokat, a humort, a vershelyzetek konkrét életszerűségét, próbálom megteremteni hétköznapiság és titokzatosság finom egyensúlyát.
Cseh Katalin
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/14. számában, a Fókusz rovatban a gyermekirodalomról szóló összeállítás részeként (Bodó Márta összeállítása)
