Százhárom éves korában, az Egyesült Államokban meghalt a legidősebb magyar jezsuita, Őrsy László nemzetközi hírű kánonjogász-professzor. Tanácsadóként részt vett a II. vatikáni zsinaton, a New York-i Fordham és a washingtoni Georgetown Egyetemen tanított, utóbbi helyen 97 éves koráig. 1990 után gyakran jött Magyarországra, előadásokat tartott, lelkigyakorlatozóknak prédikált. A magyarországi jezsuiták (forrás: jezsuita.hu) emlékezése mellett a Keresztény Szó X. évfolyamának 4. számában megjelent beszélgetés részletével, és a beszélgetés készítőjének, Bodó Mártának a gondolataival búcsúzunk tőle.
Őrsy László 1921. július 30-án született a Fejér megyei Pusztaegresen. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte a ciszterci gimnáziumban. Az ősi királyi székhely történelmén és atmoszféráján keresztül magyarságtudatot és hazaszeretetet szívott magába. Érettségi után jogot tanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1943-ban belépett a Jézus Társaságába. A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána Szegeden kezdte meg filozófiai tanulmányait. Az erősödő kommunista befolyás miatt 1946-ban külföldre menekült, és Rómában szerzett filozófiai licenciátust 1948-ban. Ugyanitt elkezdte a teológiát, amit 1950–52 között Leuvenben fejezett be. Közben 1951-ben pappá szentelték. 1953-ban St. Asaphban végezte a terciát. A következő évben Londonban volt lelkipásztor. Ezután a római Gergely Egyetemen kánonjogi doktorátust szerzett (1954–57). Mindezt civil jogi mesterfokozattal egészítette ki Oxfordban (Honour School of Jurisprudence, 1957–60).
1961–66 között a Gergely Egyetemen tanított kánonjogot, közben spirituális volt az Angol Kollégiumban. Közvetlen közelről követte a II. vatikáni zsinat eseményeit, mivel a tanácskozáson részt vevő Francis William Markall salisburyi érsek (Rhodesia) teológiai tanácsadója volt.
1967-ben a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen, 1968–73 között New Yorkban, a Fordham Egyetemen, majd 1974–93 között a washingtoni Georgetown Egyetemen kánonjogot tanított. Professor emeritusként ezután is tartott jogi kurzusokat az egyetemen, és gyakran hívták előadni más amerikai és európai fakultásokra is.
Őrsy László tanári, írói és lelkipásztori tevékenységének középpontjában a II. vatikáni zsinat tanításának megismertetése és elmélyítése állt – mind teológiai, mind egyházjogi szempontból. Könyveiben és tanulmányaiban választ keresett a zsinat utáni egyház kihívásaira. Őrsy László több száz cikket és kilenc könyvet írt teológiai és kánonjogi témákban.
1990 után Őrsy atya – amíg tehette – szinte minden nyáron hosszabb időt töltött Magyarországon, előadásokat, szemináriumokat, teológiai műhelyeket és lelkigyakorlatokat tartott, Dobogókőn pihent. Nyugdíjba vonulásakor a teológia valamennyi tudományterületét felölelő, többségében angol nyelvű saját könyvtárát felajánlotta a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola számára.
Mindig kísértés az egyházban, hogy az egyház tagjait minősítsük: az egyik oldalon vannak a haladók, a másikon a ,,maradiak”. De ez nem áll! Mindenkinek haladónak és konzervatívnak is kell lennie egyidőben. Az egyházban a jól képzett gondolkodó személyekben van leginkább hiány. […] a szentelés önmagában egy munkára ad meghatalmazást és kegyelmet, de a szentelés önmagában nem ad több ismeretet, és nem ad több erényt sem. Az egyén pontosan ugyanolyan marad, mint előtte volt. És itt nem a magam véleményét mondom, ezt betűről betűre meg lehet találni Aquinói Szent Tamás írásaiban, ez valóban régi hagyomány az egyházban. Ebből következik, hogy ha valakit pappá szentelnek, de nincs megfelelő képzése, ha nem gondolkozik józanul, nincsenek meg a kellő erényei, akkor valami nyilvánvalóan hiányzik. És ugyanakkor egészen természetes – és ez igaz kezdettől fogva -, hogy a laikusok között, akik szintén ,,teljesen” keresztények, sokan lehetnek, akik jól gondolkoznak, jó irányt tudnak adni az egyháznak. Erre sok példát talál az ember a történelemben. Kezdhetjük akár azzal, hogy nyilván minden női szent laikus volt, és igen nagy hatásuk volt az egyházra — tekintsünk csak akármelyik Szent Terézre –, de még sok példát lehetne említeni. Hasonlóképpen a férfiak között is. Amikor Ferenc Assisiben elindította a ferenceseknek, a szegény szerzeteseknek a mozgalmát, akkor még laikus volt. Amikor Szent Ignác a Lelkigyakorlatokat írta, még világi volt. Tehát a bölcsesség, okosság, képzettség mindenkinek rendelkezésére áll, és egészen természetes, hogy ezt az egyháznak használnia kell. (Újat és régit egyaránt Washingtoni beszélgetés Örsy Lászlóval, Keresztény Szó 1999. április)
Élete utolsó éveit egy New York közelében fekvő idősotthonban töltötte, ahol mindig nagy örömmel fogadta a magyar jezsuitákat. Utoljára Lukács János SJ és Sajgó Szabolcs SJ látogatta meg.
Lukács János SJ visszaemlékezése: Őrsy atya szeretett Dobogókőre járni. Sokat beszélgetett Mustó Péter atyával, sokat prédikált a lelkigyakorlatozóknak – egyszerűen, nagy meggyőződéssel, hatalmas teológiai műveltséggel. Rendszeresen látogatta Sólyom László volt köztársasági elnök, aki az egyik könyvét is lefordította. Sokat foglalkoztatta a II. vatikáni zsinat öröksége. Újraolvasta az egyháztörténelmet, azt vizsgálta, milyen módokon újult meg az egyház, hogyan tudott felállni nehéz helyzetekből, és azt kereste, mit lehet ebből tanulni a mostani világban. 2023 nagyböjtjében látogattam meg utoljára a New York melletti idősotthonban. Bár már nehezen mozgott, nagyon vidám volt, jót beszélgettünk a régi dolgokról, az ottani magyar ismerőseiről, a jezsuiták helyzetéről. A könyvei hiányoztak neki, mert amikor beköltözött az otthonba, kisebb szobát kapott, mint amiben korábban élt, és nem fért el minden könyve.
Sajgó Szabolcs SJ visszaemlékezése: Őrsy atya 97 éves koráig tanított kánonjogot, római jogot és jogfilozófia-történetet a washingtoni Georgetown Egyetemen. Miután felhagyott az oktatással, egyszer elkísértem a rendházból a fakultásra, ahol a portástól és a takarítóktól kezdve a diákokon és a tanársegédeken át a professzorokig mindenki hihetetlen örömmel és tisztelettel köszöntötte.Őrsy atya rendszeresen részt vett a külföldre szakadt magyar jezsuiták nagytalálkozóján. Emlékszem, hogy nagy hatással tartott lelkigyakorlatokat nekünk, rendtársainak is. A rendszerváltás után gyakran járt Dobogókőn, többször tartott előadást a Párbeszéd Házában is. 2024 januárjában látogattam meg legutóbb az idősotthonban, és akkor, 102 éves korában is friss volt szellemileg, nagyon jót beszélgettünk. Még egy rövid videoüzenetet is küldött a legidősebb ciszterci öregdiákként egy ciszterci konferenciára.
Bodó Márta visszaemlékezése: Amikor 1997-98-ban egy ösztöndíj jóvoltából Washingtonba, az amerikai püspöki kar mellett működő katolikus hírügynökséghez kerültem gyakornokként, pártfogóm, Serényi Margit közreműködésével elsőként Őrsy Lászlóhoz ,,jelentkeztem be” interjúkészítési szándékkal. Mivel akkoriban vendégtanárként éppen nem volt otthon, személyesen csak később tudott fogadni, koncerjegyet küldött. Így juthattam el a az ösztöndíjas vendégnek hozzáférhetetlen Kennedy Centerbe, ezt szánta ,,welcome”-ajándéknak. Nemcsak engem, de a Kelet-Európát segélyező püspökkari bizottságnál dolgozó pártfogómat is lenyűgözte a nagyvonalú gesztus. Hasonlóan lenyűgöző és nagyvonalú volt mindkét találkozásunkkor, először a Union Station közelében levő, a CNN-toronyra néző tanári szobában, a második a washingtoni híres Georgetown Egyetemen, ahol főhadiszállása, rezidenciája volt. Először beszélgettünk, ismerkedtünk: életem legátfogóbb, legempatikusabb Amerika-bemutatóját kaptam a kontinensnyi ország sokszínűségéről, kulturális, vallási, társadalmi változatosságáról. A szemnyitogató beszélgetés előítélet-mentességre, nyitottságra és elfogadásra tanított a kioktatás leghalványabb árnya nélkül. Az interjú is egyfajta beavatás, tanulási folyamat volt: az ismert és elismert egyetemi tanár egyenlő félként kezelte a kezdőt, igazi beszélgetés, nem holmi kérdezz-felelek lett. Ugyanakkor egykori angol szakosként, friss teológiai diplomával, pár éves egyházi újságírói gyakorlattal beleláttam az érett, bölcs, kritikus és szeretetteljes perspektíváján át egy zsinati teológus szemléletmódjába. Folyton változó egyházunk emberi arcától nem visszariad és elfordul, hanem még jobban átérzi Istenre utaltságát. A szenvedő, bukdácsoló ember mankójaként fogta fel és magyarázta az egyházjogot, teológiai, szoteriológiai mélységet adva neki.
Tudtam, hogy Őrsy László emberi kora nagyon előrehaladt, szellemi frissessége számtalan tanújelét tapasztaltam azóta számtalanszor. Nagyvonalú, elegáns, nagyon emberi, emberközeli teológust, szellemi nagyságot ismertem meg és tiszteltem benne. Isten ölelje magához azzal a szeretettel, amivel ő nyitotta meg az egyház kapuit tanítványainak!
