Mi a szép, a jó és a hasznos, ami egy mai gyermeket is megérint? Mi az, amit a különböző villogó eszközök mellett, helyett kézbe vesz, forgat, lapozgat, elolvas? Ez minden szülő, nagyszülő, nevelő dilemmája. Ezt a kérdést vetettük fel a gyermekirodalmat oktató szakembernek és két gyermekolvasónak, akik nem mellesleg maguk is alkotók.
Hajdani mesék
Egy ideje a gyermekirodalom számomra az én „fogadott” tanító nénim arcán ülő játékos derű. Emlékszem, ahogyan szinte egy álló éven keresztül minden reggel „ellógok” a szomszédos óvodából az akkor betűvetést tanuló Kinga nővérem osztályába, mert miközben Edit néni mesét mond, úgy ragyog a tekintete, akár a csillagszemű juhászé. S az iciri-piciri mesét olyan átéléssel adja elő, hogy azt követően a kertünkben növekvő összes tököt sokáig rettegésben tartom s megrázom, mikor senki sem figyel rám, hátha találnék valamelyikben két iciri-piciri ökröcskét Kingának és magamnak is.
A gyermekirodalom ugyanakkor édesanyám titokzatosan hívogató könyvtárszobája, ahol kincskereső kisködmön készül, de csak az őszinte gyermek viselheti, miközben vállára időnként tiritarka madárka száll. S néha Elek apó is ott üldögél, az Ezüst vagy Arany mesekönyvben lapozgatva, s kedélyesen elbeszélget a kis Nemecsekkel, Emillel és a detektívekkel, de még a zordon Nemo kapitánnyal is. S a hatalmas könyvtárszoba egyre apróbbá s egyre otthonosabbá válik, s ha kezdetben édesanyánk emel le a polcról egy-egy könyvet nekünk, nemsokára már a nővérem és én ajánlunk – versenyre kelve, hogy kinek a könyve lebilincselőbb – egymásnak is újabb és újabb olvasmányt. Aztán később a gyermekirodalom számomra a társakkal benépesített, közös játéktér biztonsága úgy, hogy öt-hat fős gyermekcsapatunk nyári esténként apró, saját szerzeményekkel mulattatja a „nagyérdemű” szomszédságot a mi „udvari” színházunkban, aki annak rendje s módja szerint természetesen előzőleg jegyet váltott a beharangozott premierre a házaló súgók valemelyikénél. S közös játéktér születhet úgy is, hogy egyetemi társaimmal időnként bábszínházat álmodunk a didergő király vagy Dömdödöm köré, ahol senki sem didereg vagy dadog a szeretetlenségtől többé.
Mostanság a gyermekirodalom számomra a germanista tanítványaim inspirált beszélgetései, amelyeket Otfried Preußler, Michael Ende és Christine Nöstlinger is mosolyogva hallgatnak égi íróasztalaik mellől, meggyőződésem. S nem utolsó sorban ez a mostanság: a gyermekpajtásaim, Ami és Ari (Rigán Rigán Amina és Rigán Arienn) felszabadult, megismételhetetlenül szép „összművészeti produkciói” versből, furulyaszóból, táncból, itt és most születve, ha látogatóban járok náluk. Mert a jó gyermekirodalom közösséget teremt, élményt nyújt és játszani hív – mindannyiunkat.
Tar Gabriella-Nóra
Mit szeret, mit olvas a mai gyermek?
Rigán Arienn I. osztály, Onisifor Ghibu Elméleti Líceum, Kolozsvár): Legjobban azokat a könyveket szeretem, amelyek állatokról szólnak. Bár szeretem a vicces könyveket, de a kedvenc könyvsorozatom nem vicces, hanem inkább érzelem-kifejező. Kedvenc könyvsorozataim az Állatmentők, Az igazi galambok, Pálcikakutya és Pálcikacica. Szeretem a Játékos mesegyárat is.
Milyen a jó gyerekirodalom?
Rigán Amina, IV. osztály: Az a jó gyerekirodalom, amely nem szájbarágós, hanem hagyja a gyereket gondolkodni a könyvről, mert egy könyvnek lehet többféle értelmezése is.
Milyen kell hogy legyen egy gyerekkönyv, ami neked tetszik?
Olyan, amelyben valahogy magadra találsz.
Melyek a kedvenc olvasmányaid?
Kedvenc olvasmányaim közé tartozik A végtelen történet és a Momo Michael Endétől, mert teljesen kirepítenek a hétköznapokból, és elgondolkodtatóak. Más írókkal szemben azért jobb Ende, mert nem kezeli le a gyereket, és sokkal szebben fogalmaz, úgy, hogy a szemed előtt látod, hogy miről mesél, s szinte hallod a könyvben lévő hangokat. Más írók könyvei nem adnak ilyen érzést az olvasónak.
Rigán Arienn: Tavasz
A tavasznak három gyereke van: / Március, első a sorban, / Verébbel van tele a tető, / És a másik kettő: / Huncutkodó Április, / Nevet vele Május is! / Kinyíltak a bimbók már, / Mindjárt jön a napos nyár!
Rigán Amina: Négy őszi haiku
1. Elment a gólya – / ó, drága, aranyló Nyár, / hát hova lettél?
2. Fudzsi-hegy alatt / nem nyílik többé virág / őszi alkonyon.
3. Kopár az erdő, / holdfény csillog a tavon – / hol bujkálsz, róka?
4. Sárgul a levél, / szomorúság övezi – /újjászületés.
Bővebb összeállítás a témáról a Vasárnap 2025/14. számában, a Fókusz rovatban olvasható (Bodó Márta összeállítása)
