Santo subito! (Azonnal avassák szentté!) feliratú táblákat tartottak a magasba a hívők II. János Pál pápa temetésén, aki húsz évvel ezelőtt, 2005. április 2-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Utóda, XVI. Benedek pápa rendkívül gyorsan, már 2005. április végén engedélyezte a kanonizációs eljárás elindítását, és 2011. május elsején ő avatta boldoggá a római Szent Péter téren bemutatott misén. 2014. április 27-én, húsvét második vasárnapján, az isteni irgalmasság ünnepén avatta szentté Ferenc pápa XXIII. János pápával együtt. Halála évfordulóján idézzük fel a nagy pápa életének néhány mozzanatát.
Karol Józef Wojtyła 1920. május 18-án az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén, a Krakkó melletti lengyelországi Wadowice kisvárosban született. Édesapja korábban az Osztrák–Magyar Monarchia katonatisztje volt, aki egyes források szerint IV. Károly magyar király előtt tisztelegve adta fiának a Karol nevet. Egyébként Karol Wojtyła II. János Pál pápaként boldoggá avatta IV. Károlyt 2004. október 3-án.
Már fiatalon komoly veszteségek érték: édesanyját kilencéves korában vesztette el, aki szülés közben halt meg, egy nővére még születése előtt, bátyja pedig néhány évvel édesanyjuk halála után hunyt el, édesapját 1941-ben vitte el a II. világháború. Mielőtt a papi szemináriumba jelentkezett volna, a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be 1938 őszén, ahol filozófiát, lengyel nyelvet és irodalmat tanult, illetve színészi tehetségét is kipróbálta ebben az időben. A II. világháború miatt egyetemi tanulmányai félbeszakadtak. Időközben egy étteremben kifutófiúként szolgált, majd 1940 őszétől majdnem négy éven át először egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott, 1942-ben jelentkezett a „földalatti”, illegálisan működő papi szemináriumba. A háború után, 1946-ban szentelték pappá.
I. János Pál pápa rövid pápaságát követően 1978. október 16-án fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, amely azt jelezte, hogy Karol Wojtyłát választották pápának. Hosszú évszázadok után ő volt az első nem olasz származású pápa. Egy olyan országból érkezett, amely a vasfüggöny mögött élte mindennapjait. Ez a tény önmagában is reményt és bátorítást adott a kommunista elnyomás alatt élő nemzetek millióinak. Pápasága alatt végig különös figyelmet szentelt a szenvedő és elnyomott egyháznak.
„Nem felejtem el a világháború nehéz éveit, amikor úgy, ahogy ti, magam is közvetlenül megtapasztaltam a fizikai munkát. S tökéletesen tudom, mennyire fontos, hogy a munka ne csak egy külső tényező legyen, hanem feleljen meg az ember magasabb méltóságának” – fogalmazott pápaként 1979-ben a mexikói apostoli útján munkások előtt.
Az utazó pápa
II. János Pál minden idők egyik legaktívabb egyházfője volt. Pontifikátusa alatt 104 apostoli látogatást tett külföldön, és több mint 129 országba vitte el Krisztus üzenetét. Ezek az utak nem csupán lelkipásztori látogatások voltak, hanem a béke, a párbeszéd és az emberi jogok melletti kiállás erőteljes gesztusai is.
Egyik legemlékezetesebb útja 1999-ben Romániába vezetett, amely az első olyan ortodox többségű ország volt, ahova pápa látogatott. Bukarestben a Szent József-székesegyházban celebrált szentmisét, ami jelentős lépés volt a keresztény egység felé, és sokan máig úgy tartják, hogy ez a gesztus a párbeszéd és az ökumenizmus szimbóluma lett a térségben.
A megbocsátás pápája
II. János Pál pápasága sem volt mentes a megpróbáltatásoktól. 1981. május 13-án a Szent Péter téren merényletet kíséreltek meg ellene, ám Isten kegyelméből csodával határos módon túlélte a súlyos sérüléseket. Később meglátogatta támadóját, Mehmet Ali Ağcát a börtönben, és megbocsátott neki. Ez az egész világot megrendítette, a megbocsátás és irgalom erejét, az evangéliumi szeretetet mutatta be. Megmenekülését a Fatimai Szűzanya közbenjárásának tulajdonította, akinek napja éppen május 13-a, ugyanis a fatimai jelenések 1917. május 13-án kezdődtek, amikor három portugál pásztorgyermek, Lúcia dos Santos, valamint Jácinta és Francisco Marto előtt megjelent Szűz Mária.
A merénylet után, 1982-ben II. János Pál elzarándokolt a portugáliai Fatimába, hogy hálát adjon a Szűzanyának. A merényletben kilőtt lövedéket a fatimai szentélynek adományozta, amit később a Szűz Mária-szobor koronájába helyeztek. A pápa úgy fogalmazott, hogy „egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította” a golyót, így eltérítve a létfontosságú szervektől.
A pápa élete végén is hű maradt küldetéséhez. A Parkinson-kór súlyos terhei ellenére is kitartott, az utolsó pillanatig szolgálta az egyházat. A szenvedést méltósággal viselte, példát mutatva az emberi élet értékéről annak minden szakaszában. 2005. április 2-án bekövetkezett halálát követően az egész világon milliók rótták le tiszteletüket. 2011-ben boldoggá, majd 2014-ben szentté avatták. Élete példája ma is világító fáklyaként tündököl előttünk. „Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” – intette a világot beiktatásakor. E szavak ma is erőt adhatnak mindannyiunknak.
