Március utolsó szombatján, 29-én tartotta a római magyar közösség az örök város hét bazilikáját érintő zarándoklatát.
Ez a zarándoklat a hagyomány szerint 313-ba, Nagy Konstantin türelmi rendeletének megjelenési, illetve a lateráni bazilika felszentelésének idejére nyúlik vissza. Egy ideig feledésbe merült, majd a 16. század közepén Néri Szent Fülöp felelevenítette. A Rómában élő magyarok reggel 7 órakor indultak a Chiesa di Santa Maria Vallicella (Chiesa Nuova) elől, ahol Törő András olaszországi magyar főlelkész buzdította a résztvevőket azzal, hogy az előttük álló 25 kilométeres út nem egy sportteljesítmény alapvetően – bár annak sem rossz –, hanem egy belső, lelki út is, olyan helyeket járnak végig, ahol szentek, vértanúk hagyták a lábnyomukat. „Nem véletlen, hogy a nagyböjti időre esett a választásunk ennek a zarándoklatnak a megszervezésében, hiszen ahogy a lábunk rótta a kilométereket, úgy haladtunk előre azon a belső úton is, ami aztán a zarándoklatunk végén a szentmisén, a szentáldozással érte el a tetőpontját” – fogalmazott az olaszországi magyarokat megszólító katolikus misszió közösségi oldalán.
Az alábbiakban a zarándoklatról szóló beszámolót olvashatják: „Első utunk a Szent Péter-bazilikába vezetett, onnan majd hat kilméteres gyaloglás után elérkeztünk a falakon kívüli Szent Pál-bazilikába. Rövid pihenő után a Via delle Sette Chiese (azaz a hét templom útja) régi zarándokúton megérkeztünk a Szent Sebestyén-bazilikához, amely alatt a Szent Sebestyén katakomba is található, a Via Appia Anticán. Innen egy kis magyaros csavarral plusz egy kicsi, de annál fontosabb templomocskát is meglátogattunk, a Santa Maria in Palmis, avagy ismertebb nevén a »Domine Quo Vadis« templomot a régi római úton, ahol a hagyomány szerint a Rómából menekülő Péter apostol találkozott Jézussal, aki Rómába tartott, hogy helyette keresztre feszítsék. Következő állomás a lateráni Szent János-bazilika volt, onnan csak egy kisebb ugrásra a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilika, majd a nem annyira könnyű és bizony a szombati forgalomtól immár teli utcákon megérkeztünk a falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikához, amely a veranói temető mellett található. Innen vezetett utunk az utolsó állomáshoz a Nagy Szűz Mária-bazilikához, ahol Törő András a Pápai Magyar Intézetben tanulók koncelebrálásával magyar nyelvű szentmisét mutatott be. Utunk során a hét állomáson az intézetben tanulók tartottak nekünk elmélkedéseket Jézus Krisztus keresztútjáról és ők vezették az imádságokat. De lehetőség volt beszélgetni a papokkal és gyónni is.
Mind, akik részt vettünk ezen a zarándoklaton, sokkal gazdagabbak lettünk, egyrészt a közösen átélt élménytől, hiszen jobban megismertük és segítettük egymást, amikor már sok-sok kilométer volt a lábainkban. Másrészt az elmélkedések, imádságok segítségével gazdagodtunk, a gyaloglás eme formája, a zarándoklat segít rendezni a saját, Istennel való kapcsolatunkat, hogy a hitünk ne csak külsőség, hanem mélyen, személyesen megélt Isten-tapasztalás legyen, hogy nem vagyunk egyedül, de legfőképpen a tudat, hogy szeretve vagyunk.
A szervezők tervei alapján 2026-ban is sorra kerül a hét bazilikát érintő zarándoklat, amelyre ugyancsak a Rómában élő magyarokat várják.
Fotók és szöveg forrása: Olaszországi Magyar Katolikus Misszió
