Salvador Dalí 1904-ben látta meg a napvilágot a spanyolországi Madridban. A szürrealizmus mesterét különleges, néha furcsának is nevezhető festményei tették közismertté. Már fiatal korában kiemelkedett tehetségével, így felvételt nyert a madridi San Fernando Képzőművészeti Akadémiára. Művei a kor pszichoanalitikus fejlődési útvonalát követik, amelyek segítségével kivetíti az álmok és a tudatalatti világát. Leghíresebb festményének Az emlékezet állandósága tekinthető. Dalí nemcsak a festészet, de a szobrászat és a filmművészet iparában is otthonosan mozgott. A második világháború hatására Dalí alkotóstílusa fokozatosan eltávolodni látszott a szürrealizmus irányvonalától, és előtérbe kerültek munkásságában a vallás és a tudomány témakörei. A következőkben életének ezen időszakából szeretnénk egy festményt közelebb hozni az olvasókhoz.
Salvador Dalí Krisztus keresztre feszítését ezen alkotásán Keresztes Szent János írásaiból ihletődve alkotta meg. Különössége a szokatlan perspektíva, amely felülnézetből ábrázolja a jelenetet. Krisztus halála így nem csupán egyszeri pillanat a történelemben, hanem megfoghatatlan valóság, örökös jelenlét. Nem csupán a halál jelenítődik meg itt, hanem egyúttal a halál és az élet közötti átmenet. Ezzel együtt az ürességben lebegő kereszt Krisztus megváltó cselekedetének egyetemességét is bemutatja. Az erőteljes fény-árnyék kontraszt fokozza a kompozíció drámaiságát.
A festmény alsó részén egy táj tárul elénk, ahol egy csónak és két emberi alak is kirajzolódik. A csónak szintén egyetemes szimbólum. Nemcsak Krisztus egyházát jeleníti meg, hanem az ökumené jelképe is. Az ember az apostol, akit Jézus kiválasztott, és aki lehet a ma élő Krisztus-követő is. Összességében Dalí ezen festménye azt hirdeti, hogy Krisztus megváltó cselekedete mindenkinek szól.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/13-as számában.
