Ferenc pápa március 23-án, vasárnap délben tért vissza otthonába, a vatikáni Szent Márta-házba. A Szentszéki Sajtóiroda tájékoztatása szerint Ferenc pápától szerdán vért vettek: az értékek normálisak voltak, folytatódik az oxigénellátás fokozatos csökkentése A pápa állapota stabil, légzése és motorikus képességei enyhén javultak, valamint hangja is. Minden nap a kápolnában koncelebrál a szentmisén. Pillanatnyilag nem fogad látogatókat. Folytatja a pihenést, a terápiákat és „kicsit” dolgozik. A pápát kezelő orvosi csapat koordinátora, Sergio Alfieri professzor hétfőn már ismét munkába állt a római Gemelli-kórházban, március 25-én pedig a Corriere della Sera olasz napilapnak adott interjújában beszámolt a szentatya 38 napos kórházi tartózkodásról.
Ez alatt az idő alatt Alfieri professzor mindig a szentatya mellett volt, ő gondoskodott a külső és a belső kommunikációról is. Mint már arról beszámoltunk, Sergio Alfieri, aki egyben a Szent Szív Katolikus Egyetem professzora, felidézte, hogy a legrosszabb pillanat február 28-án délután következett be, amikor Ferenc pápa állapota tovább romlott hörgőgörcsös rohama miatt. A környezetében lévőket, akik őszintén, mintegy édesapaként szeretik a szentatyát, könnyekig meghatotta a helyzet súlyosbodása. Mindnyájan tisztában voltak annak a veszélyével, hogy a pápa esetleg nem éli túl az újabb krízist. A kezelőorvosoknak választaniuk kellett, hogy vagy feladják a küzdelmet, vagy tovább próbálkoznak minden lehetséges gyógyszerrel és terápiával, vállalva a többi szerv károsodásának nagyon nagy kockázatát.
„És végül ezt az utat választottuk” –mondta Alfieri professzor az interjúban, hangsúlyozva, hogy mint sok más alkalommal, most is a pápa döntött: „próbáljatok meg mindent, ne adjuk fel!” Az orvosi csapat minden tagja is ugyanezt gondolta, és senki sem adta fel a küzdelmet.
A pápa kérte, hogy mindig a valóságot mondják meg neki állapotáról
Ferenc pápa mindig éber volt és azon a szörnyű éjszakán, amikor az állapota még súlyosabbá vált, megértette, hogy halálos veszélyben van. Kezelőorvosaival együtt ő is érezte annak a lehetőségét, hogy nem éli túl az éjszakát. Azonban kórházi kezelésének első napjától kezdve kérte, hogy mindig mondják meg neki a valóságot egészségi állapotára vonatkozóan. Ezért voltak részletesek a rendszeresen kiadott orvosi közlemények, amelyeket a titkárok kiegészítettek a többi információval, és amelyeket azután a pápa jóváhagyott. Soha semmit nem változtattak meg, soha semmit nem hagytak ki – nyilatkozta Sergio Alfieri orvos, hozzátéve, hogy a pápát olyan emberek veszik körül, akik most már szinte olyanok, mint családtagjai, mindig mellette vannak.
A pápa tudatossága és az egész világ imái hozzájárultak gyógyulásához
Az első krízis alkalmával, amikor a kezelés folytatása mellett döntöttek, napokig kockáztatták a vese- és csontvelőkárosodást, de a pápa szervezete reagált a kúrára, és megszűnt a tüdőfertőzés. A második válságos helyzet ezután a legnehezebb időszak után következett be, amikor a pápa evés közben félrenyelt és a falat a légutakba került. Ez volt a második igazán kritikus pillanat, mert az ehhez hasonló esetekben, azonnali segítség hiányában, bekövetkezhet a hirtelen halál, valamint újabb tüdőkomplikáció léphet fel, amely már eleve a legveszélyeztetettebb szerv volt a pápa esetében. Ez egy újabb szörnyű élményt jelentett – mondta Alfieri professzor, rámutatva, hogy a pápa mindig tökéletesen tisztában volt a helyzetével. A pápa kezelőorvosának véleménye szerint éppen ez a tudatossága is közrejátszott abban, hogy életben maradt.
Ennek a meggyőződésének az alátámasztására a Gemelli-kórház professzora felidézte a szentatyával folytatott régebbi beszélgetését. Amikor megkérdezte a pápától, hogyan tudja fenntartani ezt az életritmust, ő mindig azt válaszolta: „van módszerem és szabályom”. Azon túl, hogy nagyon erős a szíve, hihetetlen erőforrásokkal rendelkezik. A professzor szerint ehhez az is hozzájárult, hogy az egész világ imádkozott érte, majd utalt egy tudományos kiadványra, amely szerint az ima erőt ad a betegeknek. A kétszer is menthetetlennek tűnt helyzet után, az egész világ imáitól követve egyfajta csoda történt. A pápa természetesen nagyon együttműködő beteg volt, minden terápiát panaszkodás nélkül végzett.
Ne felejts el élni és őrizd meg a jó hangulatot! – Ferenc pápa gyakori tanácsa
Arra a kérdésre válaszolva, hogy a pápa február 14-én miért döntött úgy, hogy kórházba menjen, Alfieri professzor emlékeztetett rá, hogy már napok óta beteg volt, de ellenállt, mert valószínűleg eleget akart tenni a jubileumi kötelezettségeinek.
Amikor egyre nehezebben kezdett lélegezni, megértette, hogy nem várhat tovább. Nagy fájdalmak közepette, és talán egy kicsit komoran érkezett a Gemelli-kórházba, de néhány óra múlva visszanyerte jókedvét. A pápa közismert jó humorára utalva a professzor elmesélte, hogy a szentatya gyakran mondja: „még élek” és rögtön hozzáteszi tanácsát: „Ne felejts el élni és jó hangulatban maradni”.
„Teste fáradt, de a feje egy 50 évesé. Ezt még kórházi tartózkodásának utolsó hetében is bizonyította, ugyanis, amint egy kicsit is jobban érezte magát, kérte, hogy vigyük körbe a kórteremben. Megkérdeztük tőle, hogy szeretné-e, ha bezárnánk a fekvőbetegek szobáit, de ő inkább a többi beteg tekintetét kereste. A kerekesszékben egy nap ötször, talán még többször is elhagyta a szobát” – számolt be róla Alfieri professzor, majd felidézte a pizzavacsorát. Erre hogyan került sor? – tette fel a kérdést a Corriere della Sera olasz napilap újságírója.
Még élek, mikor megyünk haza? – a pápa visszanyerte életerejét
Az orvos válaszában elmondta, hogy a pápa pénzt adott az egyik alkalmazottnak, és pizzát hozatott mindazoknak, akik aznap gondozták. Állapota folyamatosan javult és Alfieri professzor akkor jött rá a pápa döntésére, hogy visszatér a Szent Márta-házba, amikor egy reggel így szólt: „Még élek, mikor megyünk haza?” Másnap kinézett az ablakon, a mikrofonért nyúlt, és megszólította a sárga virágos hölgyet. Alfieri professzor számára ez egyértelmű jelzése volt, hogy visszanyerte életerejét. Az elkövetkező időszakban, az orvosok által meghatározott két hónapos „védett” lábadozás azt jelenti, hogy a pápának kerülnie kell a személyekkel, csoportokkal, gyermekekkel való érintkezést, hiszen újabb fertőzések hordozói lehetnek. „De ő a pápa és nem mi vagyunk azok, akik megszabhatjuk viselkedését” – mondta Alfieri professzor, aki az interjúban visszaemlékezett arra a megható pillanatra is, amikor Ferenc pápa a legmélyebb krízis idején néhány percig megszorította a kezét, mintegy vigasztalást keresve. Végül a pápa kezelőorvosa annak az örömteli pillanatnak a felidézésével zárta interjúját, amikor a szentatya fehérbe öltözve, ismét pápaként elhagyta a Gemelli-kórház tizedik emeleti szobáját.
Vatican News
[…] Ferenc pápa a római Gemelli-klinikán orvosaival együtt küzdött az életéért, a közösségi oldalakon elterjedt az az összeesküvés-elmélet, hogy a szentatya […]