A 2025-ös szentévben a gyulafehérvári főegyházmegye frissítette és felélesztette a testvérplébániák „intézményét”, amelyekben nagyböjti missziót kell tartani. A gyulafehérvári plébánia és a csíkszentdomokosi plébánia lettek testvérek, hiszen mind a kettőt összeköti tiszteletreméltó Márton Áron püspök személye. A testvérplébániák együttműködéséről a csíkszentdomokosi segédlelkész és egy zarándok beszámolóját olvashatják.
Forró Csaba Roland: Egy picit mertünk bátrabbak lenni és úgy döntöttünk nem csak mi, papok, megyünk el és tartunk missziót, hanem lehetőséget adunk a közösségeknek, hogy egymással találkozzanak. Így jobban kifejezésre juttatható lett a testvérplébánia fogalma. Nagyböjt 2. vasárnapján Gyulafehérvárról látogattak meg minket, és a következő vasárnap, nagyböjt 3. vasárnapján mi indultunk neki, hogy velük együtt ünnepeljünk.
Székely Anett: Szapora léptek, hátizsákos alakok érkezése, velük telt meg a csíkszentdomokosi templomtér. Több mint 110-en a hajnal friss és hűvös levegőjével átjárva keltünk zarándokútra Gyulafehérvár felé. A jubileumi év programja adta a zarándoklás lehetőségét, Fórika Attila kántor és Forró Csaba Roland lelkiatya szervezték meg az utat. Az éjjeli eső átitatta az előttünk hosszan terülő utat, lelkünk is erre a tisztulásra vágyakozva indított a feliratkozásunk pillanatától fogva. Utazási óráinkban fizikai lépteink belső léptekké váltak, imádságokkal, elcsendesedéssel közeledtünk, otthon hagyva a hétköznapi fáradalmakat. Érkezésünkkor a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum domokosi diákjai fogadtak, majd ezt követően a székesegyház tárt kapuján keresztüllépve megérkeztünk oda, ahová hívásunk szólt.
A vastag falak között menedékre leltünk, gyülekező ének csendült fel: „Hogyha hozzád járulunk, szemünk könnybe lábad…” Ezzel a mélységgel kezdődött a szentmiseáldozat bemutatása, ez alkalommal levetkőzve bűneinket, hálát adva, kimondott és kimondatlan fohászokat helyeztünk a mennyei oltárra. A szentmisét lelkivezetőnk, Forró Csaba Roland mutatta be, szentbeszédében Isten türelmére és az ember végtelen nagy gyöngeségére nyitotta fel szemünket. Alázatos bűnbánattal mérlegeljük az ítélkezéseinket embertársaink fölött, segítsük az üdvösségre imádságainkkal testvéreinket, merjünk így az Úr elé állni, mert ekkor „Isten megértő, irgalmas szeretete nyilvánulna meg rajtunk!”. Üdvözölt bennünket László Szabolcs, a Szent Mihály-székesegyház főesperes-plébánosa.
Nagy csoportunk lencsevégre kapása után a kántoriskolás diákok és a gyulafehérvári egyháztanácsosok kíséretében csoportokra felosztva végigjártuk a székesegyház belső- külső terét. A történelem során fennmaradt kincseket tekinthettük meg, ugyanakkor a síremlékek között tiszteletreméltó Márton Áron püspök sírhelyénél az ő boldoggá avatásáért imádkoztunk.
Folytattuk utunkat a fejedelmi palotába, ahol az egykori kaszárnya helyén alakították ki az erdélyi fejedelemség múzeumát, ezt követve ebédeltünk a Böjte családnál. Az utolsó látogatásunk az érsekségre vezetett, bemehettünk Márton Áron szobájába és a nagyterembe, illetve kisétáltunk a kertbe is, ahol a püspök atya csendes perceit töltötte.
Az idő elrepült, indulásunkhoz közeledve készen álltunk magukkal vinni mindazt, amit az Úr kegyelme felénk árasztott. Végszóként a zarándoktestvérek nevében mindent köszönünk a szervezőknek és a vendéglátóknak!
Fotó: Fazakas Tibor
