Félszázan dolgoznak a Gyulafehérvári Caritasnál, akik szociális munka szakon végeztek, illetve szociális munkás feladatkört látnak el. Közülük egyik Tókos Kinga. Vele a székelyszentkirályi és zetelaki Biztos Kezdet Házak kedvezményezettjei találkozhatnak rendszeresen. A szociális munka világnapjára készülő sorozat részeként ezúttal vele beszélgetett a Gyulafehérvári Caritas munkatársa közvetlen hangnemben.
Mi inspirált arra, hogy szociális munkás legyél, és hogyan kerültél a Gyulafehérvári Caritashoz?
Egy ismerősöm révén kerültem a szociális munka világába, mivel mindig is szerettem másokon segíteni. Az ő információi, támogatása és bátorítása megerősített abban, hogy ezt a hivatást válasszam. Számomra ez egy álom beteljesülése volt, amire régóta vágytam. A Gyulafehérvári Caritas által meghirdetett szociális munkás álláslehetőségre jelentkeztem, és így kerültem a szervezethez. Édesanyám hatalmas támasz volt ebben a folyamatban, hiszen már korábban is kapcsolatban állt a gyergyóremetei Biztos Kezdet Házzal, ami még inkább segítette az utamat.
Milyen kihívásokkal találkozol a mindennapi munkád során, és hogyan küzdöd le ezeket?
Motiváció hiánya a családok részéről: Sok család nehezen mozdul ki otthonról, és nem mindig érzik a jelentőségét annak, hogy részt vegyenek a programokon. Ilyenkor türelemmel, folyamatos kapcsolattartással és személyre szabott támogatással próbálom őket ösztönözni. Fontos, hogy megértsék, a részvétel nemcsak a gyermekeik fejlődésére, hanem rájuk is pozitív hatással van.
Anyagi és mentális nehézségek: Sok család küzd megélhetési gondokkal vagy pszichés terhekkel, ami még nehezebbé teszi a változásokat. Próbálok empatikusan közelíteni hozzájuk, meghallgatni őket, és ha szükséges, további segítségért irányítani őket más szakemberekhez.
A családok élethelyzetének lassú változása: Szociális munkásként gyakran tapasztalom, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik. Ez néha frusztráló lehet, de megtanultam értékelni az apró sikereket is – egy család visszatér a programokra, egy gyermek fejlődésében látok előrelépést, vagy egy szülő nyitottabbá válik a segítségre. Ezek mind-mind megerősítenek abban, hogy van értelme annak, amit csinálok.
A legfontosabb, hogy kitartó maradjak, és mindig emlékeztessem magam arra, hogy a szociális munka hosszú távú folyamat, ahol minden kis lépés számít.
Van egy meghatározó élményed vagy történeted, ami különösen megérintett a munkád során?
Egyik legfrissebb meghatározó élményem a roma telepen végzett terepmunka során történt. A gyermekek, akikkel korábban a zetelaki nappali foglalkoztató központban is dolgoztam, odaszaladtak hozzám, megöleltek, és azt mondták, hogy hiányzom nekik. Ez a pillanat rendkívül megható volt számomra, mert visszaigazolta, hogy a munkámnak valódi hatása van. Egy szociális munkás számára az egyik legnagyobb ajándék, amikor érzi, hogy fontos azoknak, akikkel dolgozik. Ezek az őszinte gesztusok adnak erőt a mindennapokhoz, és megerősítenek abban, hogy jó helyen vagyok.
Mit tartasz a legfontosabbnak a szociális munkában, és mi ad erőt a folytatáshoz?
A szociális munkában számomra a legfontosabb az emberi kapcsolódás és a bizalom kiépítése. Hiszem, hogy a támogatás nemcsak szakmai, hanem szívből jövő is kell legyen. A folytatáshoz erőt ad a gyermekek mosolya és ragaszkodása, a családok apró sikerei, a közösség ereje és a hivatástudat. Minden kis lépés számít, és ezek a pillanatok mutatják meg, hogy érdemes folytatni.
Hogyan segíthet a közösség, a társadalom hatékonyabban támogatni a szociális munkások munkáját?
A közösség segíthet a szociális munkásoknak elismeréssel, együttműködéssel és támogatással. Segítségemre lehet:
- Összefogás: Intézmények, civil szervezetek és lakosok közös munkája.
- Tudatosság: Nyitottság és a szociális munka fontosságának megértése.
- Támogatás: Jobb munkakörülmények és képzési lehetőségek.
A legnagyobb segítség az lenne, ha mindenki felismerné, hogy a szociális munka nemcsak az érintett családok, hanem az egész közösség javát szolgálja.
FB
Forrás: Gyulafehérvári Egyházmegye
