A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) és a Gyulafehérvári Caritas KI-ÚT programjának közös szervezésében lelkigyakorlat zajlott a székelyudvarhelyi Szent Pio Lelkigyakorlatos Házban március 6–9. között. A tavaszi lelkigyakorlatról M. L. gyógyult szenvedélybeteg személyes hangvételű beszámolója olvasható.
A lelkigyakorlat a szenvedélybetegségből gyógyulni vágyó személyeknek nyújt segítséget immár közel 14 éve. Ez alkalommal tizenkét szenvedélybeteg és két hozzátartozó kereste az utat a gyógyuláshoz, vagy megerősödni vágyott a józanságában. A tizenkét szenvedélybeteg közül kettő már több éve józan, a többi résztvevő erős elhatározással vág neki a jövőnek, abban a hitben, hogy a lelkigyakorlaton tapasztalt és tanult dolgok segítségével sikerül megőriznie józanságát.
Fazekas György lelkipásztor ezúttal Jónás történetét magyarázva, lélektől- lélekig hatva élménydús és tanulságos történetekkel próbált rávezetni a szenvedélyünk csapdáira. Mindannyian Jónásként viselkedünk megrögzöttségünkben, makacsságunkban, szenvedélyünk fogságában. Bármennyire is szeretnénk magunk megoldani a problémánkat, néha Isten akaratával is szembeszegülve, tehetetlenek vagyunk. Isten segítsége, az ő határtalan szeretete nélkül nem vagyunk sikeresek. Ha őt hívjuk segítségül, és mi is hozzátesszük a mi kis részünket, akkor bízhatunk abban, hogy van kiút az alkohol rabságából.
Az elmélkedések kapcsán feltett kérdések:
- Isten milyen feladatot adott nekem az életemben? Milyen lelkülettel teszem?
- Mennyi olyan feladatot végzek, amit a környezetem tesz rám vagy elvár tőlem?
- Milyen könnyen vagy nehezen ismerem be, ha hibáztam, vétkeztem vagy miattam mások kellemetlen helyzetbe kerültek?
- Felelősséget vállalok tetteimért, vagy magyarázkodom? Másokat okolok rossz tetteim miatt?
- Mi mindent kell kidobni az életemből, hogy megmeneküljek és éljek?
- Milyen váratlan segítségek értek a bajban és kiknek a révén?
- Mennyire jut eszembe imádkozni, ha bajban vagyok?
- Mennyire mozdulok az Úr szavára, akár késve is?
A kis- és nagycsoportos beszélgetések maradandó nyomot hagytak bennünk. Az itt megtapasztalt őszinteség, nyitottság ritkán található meg a mindennapi életünkben. Ez az egyik erőssége a lelkigyakorlatnak. Itt megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, mások is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, de van járható út a józansághoz. Ezt az utat akarjuk járni, ezt az utat járom jómagam is már öt éve.
Köszönet ezért a KASZ munkatársainak, akik évről évre fáradtságot nem nézve eljönnek és támogatnak, segítenek bennünket! Köszönet a KI-ÚT program munkatársainak, akik megszervezték a lelkigyakorlatot! Szívből remélem, hogy ősszel ismét találkozhatunk, gyógyult és gyógyulni vágyó szenvedélybetegek.
M. L. gyógyult szenvedélybeteg
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
