Ferenc pápáról januárban jelent meg egy válogatott önéletrajz. Bár nagyrészt az eseményekre összpontosít, a Remény: egy önéletrajz mélyebb elmélkedéseket is tartalmaz. Néhányan megjegyezték, hogy az információk nagy része már korábban is ismert volt. Azonban azok számára, akik kevésbé ismerik Ferenc pápát, a könyv érdekes betekintést nyújt élete egyes fejezeteibe, egész gondolkodásmódjába. Nemcsak az érdekes, amit elmond, hanem az is, amiről hallgat.
Íme néhány érdekesség Ferenc pápa életéből:
1. Hentes, vegyész, csokoládéelemző
Az 1940-es évek Buenos Aires-i utcai piacán egy biztos kezű hentes fehér köténye és éles kése annyira lenyűgözte a fiatal Jorgét, hogy úgy gondolta, ő is ezt a mesterséget szeretné folytatni. „Látványos volt, ahogy a húst darabokra vágta, gyors és pontos vágásokkal, és úgy tűnt, jól is keres” – írja a pápa. Tinédzserként orvos szeretett volna lenni, később pedig úgy gondolta, hogy talán vegyész lesz. Főiskolai tanulmányait egy állami kémiai intézetben folytatta, élelmiszer-tudományt tanult. „Emlékszem, egyszer elemeznünk kellett a csokoládé avasodását, és egyik teszt és a másik között, bevallom, elég sok csokit ettem” – írja.
2. Pápai ökölvívó
A kémiai intézetben két fiú kevésbé ügyesnek tűnt, és sokat bántották őket, többek között az ifjú Ferenc pápa is, aki egyikükkel össze is verekedett. Nem büszke erre. „A verekedés során a földre dobtam, ő pedig esés közben beverte a fejét, és még az eszméletét is elvesztette; ráadásul gyáva módon tettem, ami méltatlan volt hozzám” – írja a pápa, anélkül, hogy részletezné az esetet. Azt is elmeséli, apja elvitte a fiú otthonába, ahol bocsánatot kért tőle. Évekkel később, Buenos Aires érsekeként újra találkozott az egykori fiúval, aki ekkor ötgyermekes evangélikus lelkész volt, „és nagyon kedves embernek tűnt”.
3. Nem volt jó sportoló
Ferenc pápa legalább a második pápa, aki fiatalkorában gyakran volt focikapus. De ellentétben Szent II. János Pállal, akit társai jó sportolóként jellemeztek, Ferenc pápa nem volt az. ,,Mindig is szerettem focizni, és kevéssé zavart, hogy nem voltam túl jó benne” – írja a szentatya. Argentínában van egy kifejezés az olyan emberekre, mint ő, írja: pata dura, ami azt jelenti, hogy ,,két bal lába van”.
4. Egy meghatározó gyónás
1953. szeptember 21-én, amikor Jorge 16 éves volt, épp az édesanyja kérésére intézett valamit, amikor különleges késztetést érzett arra, hogy belépjen a templomba, amely mellett épp elhaladt. Amikor belépett, meglátott egy papot, akit azelőtt még soha nem látott, ,,annak ellenére, hogy ez volt az a templom, ahová rendszeresen jártam vasárnapi misére”. ,,Hirtelen úgy éreztem, gyónni szeretnék” – írja. Elment gyónni ahhoz a paphoz, aki ,,szerető kedvességgel” bánt vele. Utána azt mondta: ,,Tény, hogy utána már nem voltam ugyanaz; azzal a tudattal távoztam, hogy pap leszek.”
5. Édesanyja ellenezte papi hivatását
Ferenc pápa édesanyja családját gyakorló katolikusnak, de nem különösebben buzgónak írja le. Az édesanyját például csaknem másfél évvel a születése után keresztelték meg. 1955 decemberében, amikor Jorge körülbelül 18 éves volt, édesanyja nyugtalanító felfedezést tett a szobájában: ,,teológiai könyveket [talált]; mindenekelőtt néhányat latinul.” ,,Nem azt mondtad, hogy orvos akarsz lenni?” – kérdezte tőle az anyja. ,,De igen, válaszolta, de inkább a lelkek orvosa.” Ez nem nyugtatta meg az anyját. Nem kísérte el azon a napon sem, amikor az egyházmegyei szemináriumba költözött, nem vett részt az ünnepélyes felvételi ceremónián, és soha nem látogatta meg ott. Csak később, amikor a fia belépett a jezsuita szemináriumba, kísérte el az apjával együtt. Elfogadta ugyan a fia hivatását, de az elején fenntartásai voltak.
6. Hosszan tartó megbánás
2009-ben Bergoglio bíboros felhívta egy rendőr apját, hogy bocsánatot kérjen egy 59 évvel azelőtti incidensért, amikor még iskolásfiúk voltak. Miután a fiú kölcsönkérte Bergoglio kerékpárját és megrongálta azt, Bergoglio ragaszkodott hozzá, hogy fizesse ki a javítást. Visszatekintve azonban úgy érzi, igazságtalan volt ahelyett, hogy nagylelkű lett volna. A pápa azt is elmondja, hogy 1961 őszén kétszer is megbántott egy idős papot, egy kedves családi barátot. Meghiúsította az idős pap azon kívánságát, hogy fényképet készítsen az öt Bergoglio testvérről az apjukkal, az idős Bergoglióval, amikor az már haldoklott a kórházban. Néhány héttel később, amikor meglátogatta az immár haldokló papot a kórházban, akkor érkezett, amikor a pap még aludt, és elhagyta a szobát anélkül, hogy felébresztette volna. Később pedig azt üzente neki, hogy már elhagyta a kórházat. „Nem tudom, mi történt velem, vajon félénkség, ügyetlenség vagy a gyász, az apám halála miatti gyász, ráadásul ezzel az új, kilátásba helyezett gyásszal – magyarázza. – De egy dolog biztos: gyakran éreztem mély fájdalmat és szenvedést e hazugságom miatt.”
7. Hajlamos a melankóliára
„Gyerekként hajlamos voltam hirtelen támadó erős nosztalgiával gondolniva múltra” – mondja Ferenc pápa gyermekkoráról. „Nem annyira szomorúság volt ez, mint inkább melankólia.” Nem nőtt ki belőle. A 10. vagy 11. születésnapja például rossz érzéseket keltett benne, még akkor is így érzett, amikor a nagyszülei érkeztek, hogy vele ünnepeljenek. „Időről időre visszatér a melankólia, időközben megtanultam felismerni.” A könyvben arról is említést tesz, hogy közel egy évig járt pszichiáterhez, „egy nagyon bölcs és hozzáértő zsidó nőhöz”, akinek javaslatai mindig hasznosak voltak. Azt mondja, emlékszik rájuk, és „még ma is tanulságosnak találja őket”.
8. A nevetés jó gyógyszer
Ferenc pápa szerint a szomorúság nem a legjobb út Istenhez. „Aki szomorú, az végül mindig szomorú keresztény” – írja. Ugyanez igaz a haragra is. „A rosszindulat soha nem a szentség jele, épp ellenkezőleg” – írja. Ehelyett, mondja, az öröm a lényeges. „Kevés más élőlény tud nevetni: Isten képmására vagyunk teremtve, és Istenünk mosolyog. Nekünk is vele együtt kell mosolyognunk. Mosolyoghatunk is rá, azzal a szeretettel, amit az apák iránt érzünk, és ugyanúgy, ahogyan játszunk és viccelődünk azokkal az emberekkel, akiket szeretünk.” Elmondása szerint több mint 40 éve minden nap elmondja Szent Morus Tamás imádságát humorérzékért.
9. J. F. Kennedy, a katolikus amerikai elnök
Sok amerikai katolikus számára vízválasztó volt John F. Kennedy 65 évvel ezelőtti megválasztása az Egyesült Államok elnökévé: az amerikai katolikusok úgy érezték, végre megérkeztek az amerikai társadalomba. Sokan az Egyesült Államokon kívül is határtalan lehetőségeket láttak JFK elnökválasztási ígéreteiben, amelyek a szegénység felszámolására, az űrkutatás fellendítésére és a szabadság előmozdítására irányultak. Ferenc pápa azonban mindezt másképp látta. ,,Emlékszem, hogy egy Buenos Aires-i pap ujjongott, amikor John F. Kennedyt – aki katolikus volt – 1960-ban elnökké választották, szinte mintha magát a pápát választották volna meg a Fehér Házba. Ez a naivitás feldühített.” A könyvben ezt nem részletezi, és soha többé nem említi Kennedyt.
10. Nem rajong a televízióért
Jorge Bergoglio 1990-ben Buenos Airesben jezsuita társaival együtt nézte a televíziót, amikor egy mocskos jelenetet láttak a képernyőn, amely ,,mélyen megbotránkoztatott” – írja. „Felálltam és elmentem. Olyan volt, mintha Isten azt üzente volna nekem, hogy a televízió nem nekem való, nem tesz jót nekem.” Egy szentmise alatt aztán „fogadalmat tettem a Szűzanyának, hogy nem nézek tévét”. Kivételt tett az 1999-es Buenos Aires-i repülőgép-szerencsétlenség és a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások híre esetében, de más okból nemigen. Ennek következtében még kedvenc focicsapatát, a Buenos Aires-i San Lorenzót sem nézi. De a svájci gárda egyik tagja „az asztalomon hagyja az eredményeket és a bajnoki táblázatokat”, így segít neki távolról követni a csapatot.
11. Pápa és pizzaszakértő
Amikor Jorge Bergoglio gyermek volt, a San Lorenzo-focimeccsekre járt, utána a társaság pizzával és csípős szószos csigatésztával ünnepelt. „Még mindig érzem azoknak a pizzáknak az illatát” – írja Ferenc pápa. „Az igazat megvallva a pizzázni járás az egyik olyan apróság, ami a legjobban hiányzik.”
12. Lelkipásztori temetés
Ferenc pápa azt mondta, hogy a római Santa Maria Maggiore-bazilikában szeretne halála után nyugodni. Míg más pápákat ott helyeztek örök nyugalomra, a modern időkben a legtöbb pápát a Szent Péter-bazilikában temették el. Ferenc pápa temetése is másképp fog kinézni, mint elődeié. ,,A gyászszertartás túlzó volt, ezért a ceremóniamesterrel megállapodtam, hogy könnyítsünk rajta: nincs katafalk [emelt emelvény], nincs a koporsó lezárásának szertartása, sem a cipruskoporsó letétele egy ólomból készült másodikba és egy tölgyfából készült harmadikba” – mondja Ferenc pápa. Temetéséről így ír: „Méltósággal, de úgy, mint minden keresztény, mert Róma püspöke pásztor és tanítvány, nem pedig e világ hatalmas embere.”
Matthew McDonald angol nyelvű cikke nyomán fordította és összeállította Bodó Márta
