A keddi nőszövetségi találkozó a kolozsvári Szent Mihály-nőszövetségnél Ferenc pápa gyógyulásáért való imádsággal kezdődött, majd Bors Ilona nyugalmazott zenetanár Kodály Zoltán életét és munkásságát ismertette a résztvevőkkel.
A találkozón Kodály híres mondása, „Legyen a zene mindenkié!” is elhangzott, ami a zeneszerző zenei nevelési filozófiájának alapja, és amely ma a magyar zenei köznevelés fundamentumát képezi. Kodály zenei pedagógiai módszerét 2016-ban az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította.
Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas, kiváló művész, zeneszerző, zenetudós, zeneoktató és népzenekutató, valamint az MTA tagja volt. 1946 és 1949 között az Akadémia elnökeként is dolgozott. Kecskeméten született 1882. december 16-án, és 1967. március 6-án hunyt el Budapesten. Családjában már korán megjelent a zenei hagyomány: édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.
A fiatal Kodály már gyermekként kezdett komponálni, tanulmányait pedig a galántai népiskolában és a nagyszombati érseki főgimnáziumban folytatta. 1900-ban jeles érettségi vizsgát tett, majd Budapestre költözött, ahol a Magyar Királyi Tudományegyetem magyar–német szakára, és az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára iratkozott be. Zenei tanára Koessler János volt. A Zeneakadémia hangversenyein bemutatták első nagyobb műveit, például a c-moll nyitányát és az Esz-dúr trióját.
Kodály 1905-ben, miután tanulmányozta a népdalgyűjteményeket, elindult, hogy személyesen gyűjtse a hamisítatlan magyar népdalokat. Ezen a nyáron 150 dallamot rögzített, és ekkor ismerkedett meg Bartók Bélával, akivel közös érdeklődésük életre szóló barátságot eredményezett. A népdalok iránti érdeklődése nem csupán művészeti szempontból, hanem tudományos szempontból is meghatározó volt: disszertációja, A magyar népdal strófaszerkezete 1906-ban jelent meg.
Kodály zenei nevelési munkássága kiemelkedő hatással volt a magyar zeneoktatásra. Az 1920-as években kezdett a zenepedagógia iránt érdeklődni, és ekkor dolgozta ki híres zenei nevelési programját, amelyet ma a Kodály-módszerként ismerünk. Ezen módszer alapja, hogy a zenei képzés mindenki számára hozzáférhető legyen. 1925 volt a fordulópont mind Kodály, mind a magyar zenepedagógia számára. Felismerte, hogy egy falusi énektanár fontosabb, mint egy operaigazgató. Kodály írásaiban és beszédeiben egyaránt sürgette a zene bevezetését az általános képzésbe. ,,Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség boldogabb lenne, ha megtanul zenélni, és aki hozzájárul ennek fejlesztéséért, az nem élt hiába”. Mert a ,,lelket nem lehet adminisztratív úton formálni. Sokkal könnyebb a szépség és a tudás által formált lelket adminisztrálni.” A zenei nevelést az óvodában el kell kezdeni, kórusénekléssel fejleszteni. Az óvoda feladata a közösségi nevelés megalapozása a zenével, vallotta Kodály.
1923-ban mutatták be Psalmus Hungaricusát, amely máig a magyar zeneirodalom egyik legfontosabb műve. A mű szövegét Kecskeméti Vég Mihály Könyörgés hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben. című zsoltárfordítása képezi (55./54. zsoltár). Ez a magyar zsoltár egyszerre reflektál a Dávid korabeli eseményekre, a Kecskeméti Vég Mihály idejében zajló háborúkra és az első világháborút követő magyar tragédiára, a trianoni békeszerződésre.
Az életművet bemutató Bors Ilona a Székelyfonó című színpadi művet ismertette részletesebben, a művet 1932-ben mutatta be a budapesti operaház. A daljáték énekes számai egytől egyig népdalokból bontakoznak ki, ez a mű sajátossága, rendkívülisége, ez volt megalkotása szerzői szándéka. Kodály a saját elmondása szerint atmoszférát akart teremteni a népdalok operaszínpadi megszólaltatásával, az úgymond kész elemekből tudatosan épített fel egy daljátékot, az egyes népdalokból összefüggő egységes egészet. A daljátékban többek között felcsendülnek olyan ismert népdalaink, mint: Szomorú fűzfának harminchárom ága, Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám (Görög Ilona balladája), A malomnak nincsen köve, Most jöttem Erdélyből, A csitári hegyek alatt, Azhol én elmegyek, még az fák is sírnak…
A találkozó zárásaként a Pannon Vegyeskar előadásában hallgatták meg a résztvevők Kodály híres Esti dalát. A rendezvény tökéletes alkalom volt arra, hogy a résztvevők mélyebb betekintést nyerjenek Kodály Zoltán zenei örökségébe, amely ma is meghatározza a magyar zenei kultúra alapjait.
Fotók és szöveg: Kolozsvári Katolikus Nőszövetség
