A katolikus egyház feje, Róma püspöke, Ferenc pápa február 14. óta a Gemelli-klinikán tartózkodik, miután azt megelőzően napokig hörghuruttal küzdött. A kórképe összetett, állapota pedig néhány kritikusabb helyzet után már enyhe javulást mutat. A Szentszék Sajtóterme hétfőn este úgy tájékoztatott: nincs újabb asztmaszerű légzési zavara, bár az oxigénszintje enyhe csökkenést mutat, ám javultak a vizsgálati eredményei. A korábban ismertetett enyhe veseelégtelensége nem ad okot aggodalomra. Ferenc pápa újra munkába állt, és este felhívta a gázai plébániát.
A világegyház imádkozik Istenhez a szentatya felgyógyulásáért, kisgyerekek rajzban fejezik ki érzéseiket, reményüket. A Szent Péter téren február 24-én este gyülekeztek a rómaiak vagy az éppen az örök városban tartózkodó zarándokok, köztük több erdélyi és romániai hívő is, hogy együtt imádkozzák a rozsafüzért a pápa felépüléséért. Az esti alkalomról írásban Vértasaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, helyszíni képekben pedig Bőjte Csongor, a Verbum Egyesület igazgatója számolt be.
Kezemben rózsafüzérrel, szívemben mindazokkal, akik lélekben velünk együtt Ferenc pápa gyógyulásáért könyörgő fohászt mondanak, indultam a Szent Péter térre. Sok-sok ezer ember gyűlt a pápa „első embere”, Pietro Parolin bíboros-államtitkár köré.
Valójában a Segítő Szűzanya kegyképe köré gyűlt az egyház, eléje térdelt a bíboros is, hogy együtt fohászkodjunk a város püspöke, Ferenc pápa gyógyulásáért. Az életet befogadó és azt a világnak nyújtó Anya segítségét kértük, hogy járjon közbe azért a pápáért, aki elődeihez hasonlóan kitüntető nagy szeretettel kérte és kéri most is Isten Anyja pártfogását, hogy továbbra is vezethesse Krisztusnak reá bízott nyáját.
A születés öt titkát kibontó evangéliumok, a Miatyánk és Üdvözlégy, Máriá!-k sora követi egymást, ahogy azt napról napra tesszük, de itt ez más, mert az eső áztatta Szent Péter téren most a nyáj fohászkodik föl a pásztoráért. Bizalom és szeretet, féltés és hála köt össze bennünket ismeretlenül is, ahogy egy fakorlátnak támaszkodva állunk egymás mellett: balra három kedves nővér – mint később kiderül – a Jóság Szűzanyja közösség lányai, jobbra egy spanyol fiatal házaspár és nagyon sokan, papok, szeminaristák, a pásztor leendő munkatársai.
A rózsafüzér ima után Mária-litániát éneklünk, majd Parolin bíboros áldást ad. Nincs beszéd, mert ami kellett, azt elmondtuk együtt: Urunk, gyógyítsd meg Szentatyánkat! Rábíztuk szívünk szándékát és indulunk haza. Ekkor ér a meglepetés, hogy milyen kicsi a világ és mégis milyen nagy benne az ismerősök serege: a római német–magyar kollégium növendékei köszönnek rám, aztán három ismeretlen fiatalember köszöni az értesítést a rádiónk Facebookjáról. Zarándokok, még fénykép is készül rólunk. S a nagy szökőkút mellett, végül rám köszön egy La Valletta-i máltai jezsuita, akivel vagy húsz éve találkoztam náluk.
Közben nézem az arcokat, s bár már tíz körül jár, valami bizakodó remény old csendes derűt az arcunkra. Mielőtt a térre indultam, olvastam az utolsó orvosi jelentés „jó hírét”, most pedig viszem haza, és írom az szentatyáért végzett esti imádság „evangéliumát”. Az örömhír egyetlen karácsonyi szó: Emmanuel – Velünk az Isten!
Mozgóképes összefoglalásért kattintson ide.
Szöveg: Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
Fotók: Bőjte Csongor
