A La Croix című francia katolikus lapnak adott interjút február 17-én Anders Arborelius stockholmi bíboros; az első skandináv bíboros válaszait fordította és közölte a Vigilia, ezt osztjuk meg olvasóinkkal.
Svédországban a katolikus egyház továbbra is apró kisebbség, de folyamatosan növekszik az ország „poszt-lutheránusnak” nevezhető kontextusában. Svédország már régen szekularizálódott, de jól észrevehető, hogy újabban egyre nagyobb az érdeklődés a vallás iránt, beleértve a katolicizmust is, ami reményre ad okot. Svédországban a katolikus egyháznak hivatalosan nagyjából 130 000 tagja van, de valójában ennél többen vannak jelen a plébániákon. Minden évben 2000-3000 fővel növekszik a katolikusok létszáma.
A lengyelek továbbra is jelentős hányadát alkotják az ország katolikusainak, és már évtizedek óta beilleszkedtek a svéd társadalomba. A papság körében is sokan vannak a lengyelek. Latin-Amerikából is sokan érkeznek Svédországba, de nem mindannyian katolikusok, egyesek pünkösdi közösségek tagjai. A Közel-Keletről is sokan érkeznek újabban, különösen számottevő az iraki káld közösség és az afrikai katolikusok csoportja. A papjaink nagyjából hatoda afrikai. Francia származásúak is fontos szerepet játszanak, az általános helynököm, Pascal-René Lang francia domonkos, aki már régóta Svédországban él. Újabban Ázsiából is számos katolikus érkezik.
Ami az ökumenikus kapcsolatokat illeti, az evangélikusokkal könnyebben egyetértünk a bevándorlók megvédésével, mint az abortusszal, az eutanáziával vagy a házassággal kapcsolatban. Közismert, hogy a katolikus egyház ellenzi az abortuszt, ami igen nehéz kérdés Svédországban. Bizonyos etikai és tanbeli kérdések megnehezítik az ökumenikus közeledést. Az élet védelmével kapcsolatban könnyebben találunk közös talajt a pünkösdistákkal, mint a lutheránusokkal. Ettől függetlenül kiváló a kapcsolatunk a lutheránusokkal. Rendszeresen felkérnek előadások tartására és igehirdetésre.
Svédországban 44 katolikus plébánia működik, és a lutheránusok mintegy száz templomot bocsátanak rendelkezésükre, főként északon.
Nem bocsátkozunk kultúrharcba, de a katolikus egyház szilárd álláspontot képvisel erkölcsi kérdésekben – nem változtatja meg a véleményét egyik napról a másikra. Ezért pedig tisztelet övezi. A szekularizálódás következtében kialakult bizonyos fáradság a társadalomban, és ezért sokan elvesztették a határozott támpontokat. Ennek hatására élénkül a spiritualitás iránti igény, különösen a fiatalok körében. Növekszik a szerzetesi és papi hivatások száma. 2024-ben négy papot szentelhettem a stockholmi egyházmegye szolgálatára. Évente nagyjából százan lépnek be a katolikus egyházba, s papok között 8-9 olyan egykori protestáns lelkész van, aki továbbra is házasságban él.
Sok minden megváltozott az elmúlt években. A reformációt követően a katolicizmust száműzték Svédországból, és bár idővel visszatért a tolerancia, a katolikusok csak 1952-től tölthettek be ismét olyan tisztségeket, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számukra (például a tanárság). Jogi szempontból a katolikus egyház csak 2000-ben lett egyenrangú a többivel, azelőtt külön adót kellett fizetnie. Ez döntő fontosságú volt, mert azelőtt külső támogatásra szorultunk, főleg Németország részéről. Most viszont már önfenntartók vagyunk, és meg is tudunk vásárolni néhány protestáns templomot. Ferenc pápa 2016. évi látogatása nagyon fontos volt, az evangélikusok és az egész ország számára is. Jelentősen javult a helyzetünk, és ma már háttérbe szorulóban vannak a katolikusellenes előítéletek.
Forrás: Vigilia Szerkesztőség
