A XIX. Hivatások nyomában hittanversenyt (erről szóló beszámolót ITT olvashatnak) a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákjai nyerték, az alábbiakban olvasható beszámolóban a csapat tagjai, Péter Boglárka, Timár Anett, György Bálint, és felkészítőjük, Erdély Imre az előkészület krónikáját írták meg.
A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum 2024 októberében meghirdette a XIX. Hivatások nyomában országos hittanversenyt 2025. február 14–16-ra, amelynek előfeltétele egy békéről szóló rendezvény megszervezése volt a jelentkezők részéről.
Iskolánk XI. C osztályosokból álló kis csapata Timár Anett, Péter Boglárka és György Bálint, Erdély Imre vallástanár vezetésével, a béke napjainkban is aktuális kérdését vizsgálva, gondolkodni hívtuk a XII. és a XI. C osztályokat 2024. december 19-én az iskola bentlakásának dísztermébe, a „Ha a búzaszem el nem hal” című előadásunkra és az azt követő workshopra. Az idei vetélkedőre megjelölt szentek közül Szent Benedek, Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta, valamint Sziénai Szent Katalin lelkületét igyekeztük bemutatni, korunk békétlenségeinek kihívásaira adott válaszként.
A közel 46 perces előadás első részében az ifjúkori békétlenségeinkre kerestük a megoldást Szent Benedek istenkapcsolatát tekintve. Az életünket meghatározó alapelvek, igazságaink kialakításáról, illetve annak nehézségeiről szólt az előadásunk második része. Minderre hiteles példaként Szent Edith Stein igazságkeresését, önfeláldozó életét igyekeztünk bemutatni. Az előadás harmadik része az aktuális ukrajnai háború pillanatképét villantotta fel, egy édesanya és kisfia szemszögéből. Miért van háború? „Életfelfogásunkkal rombolunk, avagy építünk kis- és nagy közösségeinkben?” – tették fel az előadás narrátorai a kérdést az előadás folyamán. Sziénai Szent Katalin Krisztusnak való teljes önátadása eredményeként a Lélektől áthatott szeretetcselekedetei: a leprás ápolása, az életvezetési tanácsai, a szentatyának, uralkodóknak, egyszerű embereknek írt levelezései, egy békétlen kor isteni munkálkodását mutatja Katalin személyében, és általa a gondviselő Isten iránymutatását tükrözi a tévelygő, olykor háborúzó ember számára. Az előadás végezetül a jézusi béke lelkületének kialakítására hívta fel a hallgatóság figyelmét: Ha a búzaszem el nem hal, nem hoz termést, nem tud mások kenyerévé lenni. Rajtunk áll, hogy Jézus lelkületét hordozzuk vagy a békétlenséget életünkben – fogalmazták meg az előadók záró gondolatukat.
Ezt követően csoportos workshop keretében három kérdésre keresték a végzős évfolyamok a választ: Melyek az én erőforrásaim a „békétlenség” idején? Melyek életem jelenlegi igazságai, vezérelvei? Mire kell törekednem ahhoz, hogy a jézusi béke lelkületét hordozzam?
A harmadik kérdésre adott válaszokból minden csapat elkészített három díszt, amelyet kitűzött célként feltűzött iskolánk közösségi karácsonyfájára. Öröm volt látni a jelen lévő végzősök és osztálytársaink aktív bekapcsolódását a tevékenységbe.
Számomra az előadás nagyon jó élmény volt. Úgy gondolom, hogy osztálytársaim teljesen át tudták érezni – és ezáltal nekünk is át tudták adni – a választott szentek jelentőségét. Rengeteg új dolgot tanultam, és nagyszerű érzés volt látni az odaadó munkát, amellyel a színdarab készült. Különösen tetszett, ahogyan a modern fiatalok megéléseit a múltbeli személyek életével hozták kapcsolatba. Csak gratulálni tudok! Lázár Éva, XI. C
Hálás köszönet iskolánk igazgatóságának, tanárainknak, a Segítő Mária Alapítványnak a támogatásáért! Köszönjük az előadás, illetve a workshop megszervezésében nyújtott segítségét Váncsa Mónika rajztanárnőnek, Gábor Zsuzsa tanárnőnek, diáktársainknak, Benedek Mártának, Kovács Nimródnak, Mihály Dávid Kristófnak (mindhárman a XI. C osztályból), Iacob Tibornak (VII.), István Máténak (X. A), Fejér Király Mátyásnak (X. C), Bálint Bendegúznak (XI. A).
A békerendezvény iskolai megszervezése nemcsak szakmai kihívást, hanem lelki feltöltődést is jelentett számunkra. Az előadás megtervezése, megszervezése komoly erőfeszítést követelt mindannyiunktól. Ez az időszak intenzív és mélyen inspiráló volt, hiszen nap mint nap együtt gyakoroltunk mint csapat, közösen olvastuk az idén megjelölt szentek életét, elmélkedtünk azok tanításain, és lelkileg is támogattuk egymást. A felkészülés során nem csupán az ismereteink bővültek, hanem a közösségünk is egyre szorosabbá vált. A közös imák és beszélgetések révén összekovácsolódtunk. Az együtt töltött idő segített abban, hogy türelmesebbek legyünk egymással, és megtanuljuk, hogyan támogassuk egymást nemcsak az előttünk álló feladatokban, hanem az élet más területein is. Amikor elérkezett a vetélkedőre tervezett békéről szóló előadás és workshop napja, amelyre sokat készültünk, izgatottan, de egyben békességgel telve álltunk ki a meghívottaink elé. Éreztük, hogy nem csupán az aktuális siker a lényeg, hanem az az élményteli út, amit idáig bejártunk: az előadásunk mélyebb üzenete és benne a mi helyünk, a mi életünk, és szentjeink élete. Mindig az lebegett a szemünk előtt a felkészülés során, hogy az új feladatban lehetőségünk van megmutatni, milyen mélyen ismerjük hitünk alapjait, ugyanakkor azt is, hogy mennyire vagyunk képesek csapatként együttműködni a kitűzött célért. Úgy éreztük, teljes mértékben sikerült jelen lennünk ebben a feladatban, és valóban jól éltük meg ezt a napot.
Az előadásra való felkészülés sokkal többet adott, mint pusztán egy feladat teljesítéstudatát. Lelki növekedést, mélyebb önismeretet és erősebb közösségi élményt éltünk át. Rájöttünk, hogy a hit gyakorlása nem csupán egyéni út, hanem közösségi tapasztalat is, amely során másokkal együtt, egymást támogatva haladhatunk előre. Ez az élmény megerősítette bennünk azt, hogy a közös célokért való kitartás és a hit megélése valódi erőt adhat a mindennapokban. Hálásak vagyunk a közös munka minden pillanatáért, és bízunk abban, hogy a jövőben is részesei lehetünk hasonló lelki utazásoknak!
Timár Anett, Péter Boglárka, György Bálint, Erdély Imre
