Az Országos Drámapedagógiai Napokon elsősorban nem az iskolában elszámolható igazolásért vesznek részt a pedagógusok. „Olyan program ez, amelyik jó gyakorlatokat ad a kezünkbe, miközben lelkileg is erősít, bátorít, erőt ad a mindennapi pedagóguséletünkhöz” – fogalmazott tömören az egyik résztvevő a január 24-én és 25-én Nagyváradon tartott rendezvény végén. Meg lehetne ezt toldani azzal is, hogy olyan program, amelyikre nem kell toborozni a résztvevőket, mert 32 óra alatt betelik a nyolcvan hely és még húszan pótlistára is kerülnek… Így volt ez az előző sok-sok évben, és az idén is, a Nagyváradi Drámaműhely, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja és a Partiumi Keresztény Egyetem által szervezett és utóbbin megtartott Drámanapok esetében is.
Valóban oldott, laza hangulatú, szeretetteljes, közvetlen és őszinte „erőtérbe” emelő program ez az első pillanatától az utolsóig. Ezt a hangulatot a szervezők és műhelyvezetők generálják, de hamar „átragad” a résztvevőkre is, akik érezhetően élvezik, szeretik és könnyedén alakítják tovább. Itt nincs hierarchia, megfelelni akarás, álarcok mögé bújás, de – a felszabaduló érzelmeknek köszönhetően – van sok meleg ölelés, sok nevetés és sok könny is…
Már a megnyitó is közvetlen hangú esemény volt, amelynek keretében Rusz Csilla főszervező (nagyváradi tanító, drámatanár) barátként köszöntötte az amfiteátrumot zsúfolásig megtöltő résztvevőket és háláját fejezte ki aziránt, hogy körükben van Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Lászlóffy Pál örökös tiszteletbeli elnök. Burus-Siklódi Botond elismeréssel szólt a nagy népszerűségnek örvendő rendezvényről, amelyre sok irányból érkeztek pedagógusok. Őt követte Flóra Gábor, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese, aki a házigazda szeretetével köszöntötte a megjelenteket.
A szakmai programot két plenáris előadás nyitotta. A Magyarországról érkezett neves pedagógus, L. Ritók Nóra, a 25 éve a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány elnöke Művészettel nevelni – az életre nevelni című előadásában részletesen ismertette a gyerekesélyért dolgozó szervezetük tevékenységeit és számos jó gyakorlatot mutatott az ismeretátadásra, készségfejlesztésre, hátránykompenzálásra és szociális kompetenciafejlesztésre fókuszáló, művészeti neveléssel végzett tevékenységükből. Gál-Iankó Katalin a kalotaszegi Zsobokon, egy „izolált gödörfaluban” magyartanár, és zömében hátrányos helyzetű gyermekeket oktat és nevel az iskolai és az iskolán kívüli programok során. Megindító, személyes vallomásokat sem mellőző, A dráma és a képzőművészet hatása a hátrányos helyzetű gyerekekre című előadásában a zene, a tánc, a mozgás, a képzőművészet, a színház, a dráma felhasználása, a közösségi művészeti projektekben való részvétel és a kifejezetten „igazgyöngyös” művészetterápiás foglalkozások által elért eredményeikről beszélt. Ezt követően a résztvevők négy párhuzamos műhelyben kezdték el kiscsoportos életüket. Péntek este a csapatösszerázáson volt a hangsúly mindegyik csoportban, majd együtt tekintették meg a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Rusz Csilla osztályának tartott Az emlékfoltozók című színházpedagógiai programját.
Az Országos Drámapedagógiai Napokhoz „kötelező módon” hozzátartozik a sok finomságot felvonultató, svédasztalos állófogadás. Jó „módszertani fogás” ez is, hiszen falatozás közben is jó lehetőség adódik az ismerkedésre, a régi ismeretségek felfrissítésére és még sok-sok egyébre is.
A második nap főként a „munka” jegyében telt, ekkor ugyanis minden csoport programjában négy drámapedagógiai foglalkozás szerepelt, amelyekben aktívan részt kellett venniük a tagoknak. Ezek a saját tapasztalatok által szerzett élmények a leghatékonyabb tanulást biztosítják a pedagógusok számára. A párhuzamos műhelyekben egymást rotációban váltva dolgoztak a képzők. A Budapestről érkezett dr. Patonay Anita (színész-drámatanár, a Perspektíva Drámaműhely alapítója) kendőkkel alkottatott történetet, a sepsiszentgyörgyi dr. Prezsmer Boglárka (drámatanár, dramaturg, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Drámatagozatának vezetője) impresszionista képekre építtetett történetet, a nagyváradi dr. Bordás Andrea (pedagógia-magyar szakos tanár, drámapedagógus, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója) rajzból indított és több munkaformával dolgoztatta fel a Valaha madarak voltak roma mesét. A Szabadszállásról érkezett Török László Dafti (magyartanár, drámapedagógus, az egykori Lajtorja gyerekszínjátszó csoport vezetője) verssel „dolgozott”. Theodore Roethke Apám valcere című versét szuggesztív eszközökkel, hozzájuk rendelhető képzettársításokkal és egyéb drámás konvenciókkal vitte egészen közel a pedagógusokhoz. Rusz Csilla Derék Jankó és a kemény kenyér című népmese feldolgozását hozta több drámás konvencióval, énekes, zenés, táncos elemmel. Megszólaltak a képek, a kendők, a rajzok, az ing, a kalap és még sok-sok minden, és beszéltették, mozgatták, táncoltatták, emlékeztették a pedagógusokat. A Vajdaságból érkezett Figura Terézia (színész, a Színes Szilánkok Diákszínpad vezetője) pedig autogén tréningjével a drámapedagógia terápiás céllal való felhasználására mutatott példát.
A szombati nap igazi fénypontjának számított a jászberényi Kunné Darók Anikó (mester óvoda- és drámapedagógus) által egy nagyváradi óvodáscsoportnak tartott népmesefeldolgozás-bemutató. A vastapssal jutalmazott program végén sok irányból kivehetően hallatszott: „A tücsök és a hangya meséjének ilyenféle osztálytermi feldolgozását el sem tudtam volna képzelni eddig”. Digitális eszközökkel, egyszerű díszletekkel, jelmezekkel és sok csillogó szemű, érdeklődő gyermekkel valósult meg a csoda, amely egy amfiteátrumnyi pedagógust is magával ragadott.
A nagyon tartalmas másfél napot Rusz Csilla Ne taníts, szabadíts! címmel tartott plenáris előadása zárta. A Drámanapokat megálmodó és a szervezőcsapat lelkét jelentő, gyémántokleves gyermekszínjátszó-rendező nagyváradi pedagógus személyes hangon elmondott gondolatai bátorítást, ösztönzést, megerősítést közvetítettek a résztvevők felé. „A drámapedagógiát – saját gyötrelmek árán – megtanulhatja az, aki arra képes. Más nem!” – hangsúlyozta. Viszont az egyebek mellett szenvedéllyel, élvezettel, alkati rátermettséggel, megélési és beleélési képességgel, tudással felvértezett „drámázó” pedagógus „munkája” nyomán morális megrendüléssé, személyiséget alakító érzelemmé érlelődhet egy-egy rögtönzött játék élménye. Mert a jelen idejű társas kölcsönhatásban nem a csodatábla, hanem a gyermek személyisége hat igazán, s ennek fejlesztése az iskola igazi feladata. Rusz Csilla gondolataihoz a teljes másfélnapos programsor akár szemléltetésként is értelmezhető. A mély tapasztalatokkal távozó vallástanárok is újra megbizonyosodhattak a drámapedagógia iskolai és plébániai katekézist is kiválóan segítő erejéről.
Ozsváth Judit
