Ferenc pápa a püspöki konferenciák kommunikációs bizottságainak elnökeihez és a Nemzeti Kommunikációs Irodák igazgatóihoz fordulva arra biztatta őket, hogy fogjanak össze és építsenek ki egy másfajta kommunikációs modellt, amely a megosztottság helyett reményt és kölcsönös megértést hirdet.
Ferenc pápa arra buzdította a katolikus társadalmi kommunikációban dolgozó vezetőket, hogy egyesítsék erőiket annak érdekében, hogy az egyház egy másfajta kommunikációs modellt építhessen, amely reményt és egységet hoz mind az egyházban, mind a tágabb értelemben vett világban. „Rajtunk múlik, mi írjuk a jövőt” – jegyezte meg a pápa hétfőn a Vatikánban a kommunikáció világának jubileumára összegyűlt katolikus intézményi kommunikációs szakemberekhez.
Hogyan kommunikáljuk a reményt?
A pápa azzal kezdte elmélkedését, hogy felkérte a jelenlévőket, értékeljék, hogy erőfeszítéseik valóban reményt keltenek-e, és ellensúlyozzák-e a közösségeket aláásó megosztottság vírusát. „A remény soha nem okoz csalódást; de tudjuk, hogyan kommunikáljuk ezt?” – kérdezte, emlékeztetve őket arra, hogy az egyházról szóló kommunikáció nem csupán a vállalati marketing által lefektetett szabályok betartását jelenti. Ehelyett arról van szó, hogy „megmutatjuk: Isten országa közel van”, ami abban a képességben is megjelenik, hogy „fel tudjuk ismerni és terjeszteni tudjuk a reményt, hogy a jóság létezik”. A pápa kijelentette, hogy ez minden keresztény hivatása is, akik arra kaptak meghívást, hogy a jóságról és a rugalmasságról szóló történeteket osszanak meg, miközben felismerik a gonosz létezését, ellensúlyozva a fősodratú újságírás gyakran negatív fókuszát. „A gonosz létezik. Nem szabad elrejteni, de fel kellene ráznia bennünket és arra kellene vezessen minket, hogy kérdéseket tegyünk fel és válaszokat adjunk” – mondta a pápa.
A mai Bábel-torony alternatívája
Ezért van szükség egy szimfonikus műre, amely mindenkit, időseket és fiatalokat, nőket és férfiakat egyaránt bevon, és minden nyelvet figyelembe vesz, felhasználva a szavakat, a művészetet, a zenét, a festészetet és a képeket. A pápa ezért arra buzdította a katolikus kommunikátorokat, hogy fokozzák együttműködésüket egy másfajta kommunikációs modell felépítése érdekében, amely az evangélium által ihletett „harmóniát közvetít, és konkrét alternatívát kínál a mai Bábel-torony helyett”, ahol „mindenki beszél, de nem érti egymást”. „A kommunikáció mindig eredeti. Amikor kommunikálunk, nyelvek, hidak alkotói vagyunk. Teremtünk. Olyan kommunikációs modellt kell megteremteni, amely harmóniát közvetít, és konkrét alternatívát kínál a mai Bábel-toronnyal szemben. Gondolkozzatok ezen. Bábel új tornyai: mindenki beszél és nem érti egymást. Gondolkodjatok el erről a jelképről” – kérte beszédében Ferenc pápa.
Együtt
A pápa két kulcsszót emelt ki: „együtt” és „hálózat”. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy a keresztények számára a kommunikáció „nem hívószavak vagy szlogenek, de nem is pusztán sajtóközlemények írása”, hanem szeretetcselekedet. A megosztó kommunikációs technikák elutasításával a jóság hálózatait építhetik fel, amelyek naponta felemelik a közösségeket és helyreállítják a reményt.
Hálózat
A hálózattal kapcsolatban Ferenc pápa megjegyezte, hogy ennek a szónak mindenekelőtt a halászhálókra és Jézus Péternek szóló meghívására kell emlékeztetnie bennünket, hogy emberhalász legyen, és ezért arra sarkalljon bennünket, hogy „a készségeket, a tudást és az erőforrásokat egy hálózatba fektessük, amely képes megfelelő tájékoztatást nyújtani, és így kimenekíteni a kétségbeesés és félretájékoztatás tengeréből”. A pápa elismerte a modern digitális eszközökben, köztük a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket, de óva intett a technológia bálványozásától. Ehelyett arra szólított fel, hogy a kommunikátorok ezeket az eszközöket arra használják, hogy előmozdítsák az értelmes kapcsolatokat és hálózatokat, továbbá, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a „természetes intelligencia” – az emberi bölcsesség és a megkülönböztetés – kifejlesztésére a mesterséges intelligencia helyett.
Engednünk kell, hogy az Úr kijöjjön
A pápa továbbá emlékeztette a jelenlevőket, hogy kommunikációs képességük titka az Istenbe vetett átfogó bizalomban rejlik, nem pedig az önreklámozásban vagy az egyéni teljesítményekben. „Ahelyett, hogy elcsábítanának az önreklámozás és a saját kezdeményezéseink ünneplésének steril szirénjei, gondoljuk át, hogyan építhetjük fel együtt a remény történetét” – buzdított a pápa. Jézus csodájára emlékeztetve, amelyet Simon Péter és a halászok szeme láttára hajtott végre, arra buzdította a katolikus kommunikátorokat, hogy örömmel és reménnyel tartsanak ki küldetésükben. Végezetül Ferenc pápa megismételte egy olyan kifelé irányuló megközelítés szükségességét, amelyben az egyház a hiteles kapcsolatok és a tanúságtétel befogadó terévé válik, aktívan kapcsolatba lépve a tágabb világgal: „A katolikus kommunikáció nem csak a katolikusoknak szól” – mutatott rá a pápa. „Engednünk kell, hogy az Úr kilépjen.” „Sokszor kopogtat belülről az Úr, hogy mi, keresztények, engedjük, hogy kijöjjön. És sokszor csak magunknak tartjuk meg az Urat. Engednünk kell, hogy az Úr kilépjen – kopogtat az ajtón, hogy ki tudjon jönni –, és nem szabad kissé rabszolgává tenni szolgálataink javára” – zárta beszédét Ferenc pápa a püspöki konferenciák kommunikációs bizottságai elnökeihez és a Nemzeti/Országos Kommunikációs Irodák igazgatóihoz.
Lisa Zengarini — Somogyi Viktória / Vatikáni Rádió
