Nagyszabású konferencia keretében arra vállalkozott a bécsi egyetem, hogy megvizsgálja a nyugati és a keleti egyház elszakadását, amelyet hagyományosan 1054-re szokás datálni. A január 16-án és 17-én tartott konferencián mások mellett előadást tartott Kurt Koch bíboros, a keresztények egységéért felelős vatikáni dikasztérium vezetője.
A bíboros kifejtette, hogy 1054-ben valójában sem skizmára, sem a nyugati és a keleti egyház kölcsönös kiközösítésére nem került kor, hanem szerencsétlen események összjátéka eredményezte, hogy 1054 ilyen végzetes dátumként vonult be az egyháztörténelembe.Mint ismeretes, ebben az évben Hubertus de Silva Candida bíboros IX. Leó pápa megbízásából Konstantinápolyba utazott, hogy katonai szövetséget kössön a normannok ellen. Vállalkozása nem járt sikerrel, és szerencsétlen körülmények következtében kiközösítette Mikhaél Kerullariosz pátriárkát, aki szintén kiközösítéssel válaszolt, de valójában nem a két egyház ítélte el egymást, hanem már jóval korábban, legkésőbb a 9. században megkezdődő eltávolodásuk pecsétjét látták később az 1054. évi eseményekben. Ezt ismerte el 1965-ben Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka és VI. Pál pápa, akik sajnálatukat fejezték ki az 1054. évi események miatt, és „törölték” az egyház emlékezetéből. A két egyház elidegenedésében politikai és történelmi okokon kívül jelentős szerepet játszott, fejtette ki Kurt Koch, hogy mindét közösség Jézus Krisztus egyetlen egyházának tartotta magát, s nem volt hajlandó elismerni a másikról egyházi mivoltát. Ezért az egység helyreállításának első lépése csak az lehet, hogy a keleti és a nyugati egyház kölcsönösen egyháznak ismeri el magát, majd ezt követően a második lépésnek abban kell állnia, hogy egymás szentségeit is maradéktalanul elismerik: „Csak az eucharisztikus közösség helyreállításával lehet visszaállítani Kelet és Nyugat osztatlan egyházát, ami minden ökumenikus erőfeszítés voltaképpeni célja.”
Forrás: Vigilia szerkeszősége
