Örömünnep búcsúztatja Schönborn bíborost, akinek három pápa is sokat köszönhet, írja a Megújul.hu honlap. Alexander van der Bellen szövetségi elnök mellett, aki köszönőbeszédet mond búcsúünnepségén, Alexander Schallenberg szövetségi kancellár, Michael Ludwig, Bécs polgármestere és Johanna Mikl-Leitner, Alsó-Ausztria kormányzója is jelen lesz, írta a Krone .
Harminc év után átadja utódának a pásztorbotot a bécsi érsek. Előtte négyezer fős közösség ad hálát Istennek Európa és az egész világegyház egyik legjelentősebb vezetőjéért.
Christoph Maria Michael Hugo Damian Peter Adalbert Graf von Schönborn – ez a teljes neve Christoph Schönborn bíborosnak, akitől január 18-án búcsúznak el hívő testvérei, barátai, tisztelői, miután 80 évesen leköszön bécsi érseki tisztségéről. Amint a neve egyértelműen utal rá, nemesi család tagjaként született az akkori Csehszlovákia területén, felmenői között a Széchenyi és a Batthyány család tagjai is megtalálhatók. Mindössze kilenc hónapos volt, amikor a Beneš-dekrétumok (a német – és a magyar – nyelvű lakosság Csehszlovákiából való elüldözése) miatt menekülniük kellett, családja így Ausztriában telepedett le. Ez a tapasztalat egész életét meghatározta, nem véletlenül nevezte szégyenletes propagandának és keresztényellenesnek az épp a kereszténységre hivatkozó menekültellenes hangulatkeltést. Ebben a megnyilatkozásban is tetten érhető félelemtől mentes, egyenes, evangéliumi bátorságot tükröző kommunikációs stílusa, amellyel példát mutat pásztortársai számára.
A távozó bécsi érsek nem csupán európai, hanem világegyházi szempontból is kimagasló életművét nehéz lenne összefoglalni. Aki nem ismerné a fordulatos, konfliktusoktól sem mentes, sokszínű történetet, annak Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát írását ajánljuk.
A lényeg könnyen megragadható: több konklávé idején emlegették esélyesként (egyes visszaemlékezések szerint még a legutóbbi választáskor is érkeztek rá szavazatok, amit nem minden „papabilis” személy mondhat el magáról), s bár nem lett pápa, Christoph Schönbornt mindhárom legutóbbi egyházfő hű segítőtársaként tarthatta számon. II. János Pál idején az egyik legfontosabb vatikáni szervezet, az akkori nevén Hittani Kongregáció tagjaként szolgált, és részt vett A Katolikus Egyház Katekizmusának összeállításában. XVI. Benedek pápát még egyetemi tanulmányai során ismerte meg, s némelyek szerint kifejezetten egyengette egykori tanára megválasztásának útját. Ferenc pápa pedig egyik legfőbb támogatójaként számíthatott – számíthat most is – rá, a bécsi érsek különösen az egyházfőt érő heves kritikák idején állt ki a tanítás tisztasága mellett.
Komoly kihívás ha nem is pótolni Schönborn érseket – ez aligha lehet reális cél –, de méltó módon folytatni az általa megkezdett szolgálatot, arról érzékletes képet ad teológiai szakértők véleménye. Bár az osztrák egyházi élet vezéralakja eddig sem óvatoskodott közéleti megszólalások esetében (erre jó példa a migráció kapcsán képviselt álláspontja), utódjára talán még határozottabb feladatot ró az Ausztriában is érezhetően megváltozó pártpolitikai klíma. Schönborn bíboros a szinodális megújulás iránt is kimagaslóan elkötelezett: kora ellenére a rá jellemző nyitott, kíváncsi lelkülettel dolgozta végig a két teljes hónapot magában foglaló püspöki szinódust.
A szinódus második ülésszaka előtt, 2024. szeptember 20-án a magyar teológusok Pannonhalmán találkozhattak az osztrák bíborossal, aki Az idők jelei és az egyház című előadásában a szinódus során szerzett megrendítő, egyben realista, megújulásra hívó tapasztalatairól is beszámolt. Ebből az előadásból idézünk alább egy részletet, képzeletben három pontot téve az üzenet végére. Mert Christoph Schönborn visszavonul ugyan, de életműve, lelkülete itt marad velünk, a jövő egyháza irányába haladva határozott iránymutatást, bátorítást kaphatunk tőle.
„Néhány nap múlva Rómába utazom, és részt veszek a szinódus második részén. Ha egészen röviden össze kellene foglalnom, mi volt a legfontosabb tanulság számomra a szinódus első részéből, akkor egy egészen személyes tapasztalatomról számolnék be. Egy olyan csoportnak voltam a tagja, amelybe több afrikai püspököt és szerzetesnővért is beosztottak, s ahogyan a kerek asztalunk körül ültünk, egyszer csak riasztó erővel nyilallt belém az a felismerés, hogy még mindig felülről tekintek alá afrikai testvéreimre, s magas lóról beszélek velük. Hajlamos vagyok jó kereszténynek tartani magam, elvileg felvilágosult szellem volnék, és erre a tudatalattimban, egész habitusomban még mindig megvan ez a koloniális, leereszkedő viszonyulás! Annyira megrendítő volt számomra ez a felismerés, hogy ezt kell tartanom az egész szinódus legjelentősebb személyes hozadékának. Tudatosan törekedni kezdtem arra, hogy egyenrangú félként kezdjek tekinteni afrikai püspöktársaimra és az afrikai szerzetesnővérekre. Arra törekedtem, hogy valóban a testvéreimnek lássam őket, nem pedig afrikaiaknak, akikhez európaiként viszonyulok. Ugyanilyen megrendítő felismerés volt számomra a szinóduson, hogy Európa tagadhatatlanul hanyatlik. Valóban hanyatlik. Néhány év múlva Európa már csak a világ népességének négy százalékát fogja adni. A szinóduson Ázsia, Afrika és Dél-Amerika képviselte a valódi életerőt, s ez nagy vigaszomra szolgált. Az idők jelei között kiemelkedő jelentőségűnek tartom azt a tényt, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika jelenti az egyház jövőjét. Szó sincs arról, hogy Európának vége lenne, és eltűnne a színről, de valaminek meg kell változnia – tanulnunk kell egymástól, és figyelnünk kell egymásra ahhoz, hogy élni tudjunk.”
Schönborn bíboros búcsúünnepét ma, január 18-án 14 órai kezdettel tartják a bécsi Stephansdomban és két másik közeli templomban, a domokos és a jezsuita templomban, az eseményt az ORF2 televízió élőben közvetíti.
Forrás: Megújul.hu
