Kismartonban találkoztak az Ausztriában szolgáló magyar, illetve magyarul beszélő katolikus papok január 7. és 9. között. Az immár hagyományos összejövetelre 13. alkalommal került sor a házigazda, a szentegyházi születésű Pál László, a kismartoni egyházmegye magyar ügyekkel megbízott püspöki helynöke szervezésében.
A találkozó célja, hogy a papok megosszák egymással lelkipásztori tapasztalataikat, kihívásaikat és az arra adott válaszokat. Emellett természetesen közös rekreációra is adódik idő. Ez alkalommal tizenketten tudták elfogadni a meghívást, valamint jelen volt Mohos Gábor, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök is.
A program része volt egy kirándulás a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István nyomában Nagycenkre. A csoport tagjai megtekintették a Széchenyi Kastély és Emlékmúzeumot, valamint a Széchenyi-mauzóleumot, ahol az idegenvezető Soós Csaba volt.
Ezután szentmisére került sor a kórházi Sarlós Boldogasszony-templomban. A búcsújáró templom – mely Nádasdy Ferenc leányának, Nádasdy Eleonórának az emlékére épült – a Mária Út útvonalán helyezkedik el Kópházán. Fő nevezetessége a mai Magyarország területén található egyetlen loretói Fekete Madonna-kegykép.
Mohos Gábor püspök örömét fejezte ki, hogy már másodszor vehet részt az ausztriai magyar ajkú papság év elejei találkozóján. „Azért jöttünk, hogy hálát adjunk és előretekintsünk” – mondta bevezetőjében. Kiemelte, hogy az idei találkozóra a szentév kezdetén kerül sor, amikor Isten még több kegyelmet kínál ahhoz, hogy „lelkileg tisztuljunk, és hogy ki-ki egyre inkább kibontakoztassa saját személyiségét és Isten országát a lelkek üdvösségét szolgálva”.
Homíliájában a napi evangéliumból kiindulva arról beszélt, nagy kísértés, hogy inkább ne csináljunk semmit, ha nem jól csináljuk. Igaz, hogy fizikai létünkben, az időben korlátozva vagyunk. A lelki tényezők tekintetében azonban sokkal nagyobb távlatunk van. Jézus erre világított rá, amikor azt kérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!”
Ne arra figyeljünk, mink nincs, vagy hogy éppen mennyire nehéz. Számtalan lelki ajándékot kaptunk, nézzünk körül, hogy mi mindenünk van – tanított Mohos Gábor püspök, hozzátéve: Egyszerre át sem látunk mindent, amit Istentől lelki adományként kaptunk. Sokkal több lelki adományt kaptunk, mint amiről tudomásunk van, s Isten azokat mind szeretné kibontakoztatni bennünk. Jézus az igazi énünkre akarja irányítani a figyelmünket. „Nézzétek meg, hogy mit kaptatok Istentől, mi az a hatalmas kegyelmi gazdagság, ami rajtunk keresztül tud áradni, akkor, ha igyekszünk tudatosan együttműködni Isten kegyelmével” – biztatott a püspök. Hangsúlyozta: Isten kegyelmi működése elsősorban a mindennapos hűség által valósul meg.
A találkozón első alkalommal vett részt főlelkészként, azaz az ausztriai magyar lelkipásztori munka koordinátoraként Szabó Ernő, aki megköszönte az esztergom-budapesti segédpüspöknek, hogy meglátogatta a találkozó résztvevőit, és bátorítását, majd háláját fejezte ki a szervezőnek, Pál László püspöki helynöknek is. Átadta Susanne Raab nőkért, családokért, integrációért és médiáért felelős osztrák miniszter asszony szeretetteljes üdvözletét a magyar ajkú papság felé. Megköszönte a résztvevők jelenlétét is, kifejezve azt is, hogy „jó így együtt tölteni néhány napot”.
A sokféle személyes beszélgetés és egyeztetés után a program befejezéseként – többéves hagyományként – a Lók (Unterfrauenhaid) községben élő, erdélyi származású Szőcs házaspár vendégszeretetét tapasztalhatták meg a résztvevők. A bőségesen terített asztal melletti kiadós vacsora jó alkalmat adott komoly témák, teológiai kérdések megvitatására, lelkipásztori tapasztalatok megbeszélésére, valamint papi anekdoták, mulatságos történetek megosztására is.
A lelkipásztori találkozó idén is felüdülést, lelki megerősödést jelentett az Ausztriában szolgáló magyar ajkú papok számára, valamint közeledést és összehangolódást hozott a jövőbeni közös munkához.
Szöveg és fotó: Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora
Forrás: Magyar Kurír
