Január első hétvégéjén, 4–6. között Gyergyóremetén találkozott a Grund magcsoportja, a Katolikus Magyar Bibliatársulat fiataljai. Az eseményről az egyik résztvevő személyes hangú beszámolóját olvashatják.
A fiatalok Gyimesközéplokról, Csíkszentdomokosról, Csíkszenttamásról, Ditróból, Marosvásárhelyről érkeztek.
A szombat este beszélgetéssel telt. Vasárnap reggel, mikor már mindenki együtt volt, a Dixit kártya segítségével megbeszéltük, hogy ki hogyan érzi magát, milyen volt az elmúlt év, és hogy mit várunk 2025-től.
Ezután elkezdtünk foglalkozni Máté evangéliumából a 7,13–27-es résszel. Elolvastuk, majd részekre bontottuk, (először a 13–14, majd 14–23, végül 24–27), mindenki elmondta, hogy a szövegben mi érintette meg, illetve megpróbáltuk megérteni a szöveg mondanivalóját. Átbeszéltük, hogy mit jelent számunkra Isten akarata, és hogy mi hogyan kezeljük a nehézségeket, eltudjuk-e fogadni azokat.
Tudjuk, hogy Máté a döntés fontosságára hívja fel figyelmünket. A hegyibeszéd elején örülünk a boldogmondásoknak, minden Isten ajándéka. De a végén csak a cselekedet lesz a lényeg, aminek a hétköznapjainkban növekednie kell. Máté a cselekvésre hív minket, érződik benne az aggódás, hogy elveszíthetjük az üdvösséget, ha az örömhír nem tükröződik vissza az életünkön. Nem véletlenül mondja: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: ’Uram, Uram!’… Csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát.’’ (vö. Mt 7, 21). Itt is nyíltan megmondja, hogy csak az juthat el az örök életre, aki tettekre is váltja szavait, nem csak beszél.
Fontos, hogy ne csak meghallgassuk az igét, hanem az eljusson a tetteinkig. Máté már az első mondatban felhívja figyelmünket a helyes útra: „A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz, sokan bemennek rajta’’ (Mt 7,13–14). A széles út, amelyen a többség halad kényelmesebb, viszont aki Jézust követni akarja, annak a keskeny úton kell járnia, csak úgy juthat el az életre, ha ezt az utat választja. A keresztény élete során folyamatosan döntés elé van állítva.
Figyelniük kell arra is, hogy ki a ’’bárány bőrbe bújt farkas’’ vagyis, hogy különbséget tudjon tenni arról, hogy kik a hamis próféták. Máté evangéliumában többször említi a hamis prófétákat, ami arra ad következtetést, hogy valószínűleg találkozott ilyen emberekkel. A hamis próféták problémája már az Ószövetségben jelen volt, és probléma maradt az egész egyháztörténelemben.
A szöveg utolsó része a házépítésről szól. Tudjuk, hogy egy háznak biztos alap kell ahhoz, hogy össze ne dőljön, mert ettől függ a fennmaradása. Igy van ez a mi életünkben is. Szükségünk van egy biztos alapra egész életünk során. Keresztény magatartáshoz fontos az, hogy cselekedjünk, mert a hit cselekedet nélkül halott, a cselekedet hit nélkül pedig üres. Fontos az, hogy különbséget tudjunk tenni arról, hogy mi vezet az életre és mi nem, valamint figyeljünk az életünk alapjára.
Miután ezeket megbeszéltük és megértettük, közösen vettünk részt a vasárnapi szentmisén. Ezután az estét társasjátékkal és beszélgetéssel töltöttük, ami nagyon jó hangulatot eredményezett.
A hétfő reggelt szentmisével kezdtük, mivel vízkereszt napja volt, amely az egyik legősibb ünnepünk. A mise után kiértékelőt tartottunk, Bibliát nyitottunk és átbeszéltük, hogy az idén mire hív minket Isten igéje. A tábor lezárásaképpen kimentünk Güdücre, ahol sétáltunk egyet és megtekintettük a forrást. Ezután visszamentünk és elbúcsúztunk egymástól, a következő találkozásig, februárig.
A tábor alatt sikerült megértenünk, hogy nem mindig a könnyebb út a jobb, inkább válasszuk a szűk kaput, ami az életre visz, mintsem a tágast, amely a romlásba vezet.
Kósa Ágota, Csíkszenttamás
