Mi Atyánk,
ki vagy a mennyben,
fenn, s itt lent,
velem a szennyben,
tudásom, mit tőled kaptam,
csődöt mondott.
Egy kalapban adtál tehetséget,
s párban vele önteltséget,
lehetőséget testálva rám kérni:
miből kellene még?
Elbuktam a mérleg nyelvét.
Szenteltessen meg neved,
várom boldog országodat, a csodást,
hol akaratod nem ismer határokat.
Addig még kérnék kenyeret,
ma meg holnap, ha lehet,
táplálja testem, s lelkemet.
Ne nézd a gyarló vétkemet!
S én? Próbálok felejteni,
haragomat eltemetni,
s kérlek Uram, megsegíts:
acélozzon akarat
legyőzni önmagamat.
