Az esztendő utolsó napján a megüresedett kalamáris és a halványan még nyomot hagyó penna egy mécses reszkető lángjának kíséretében csendesen pihen az íróasztalon.
Az erre az évre szánt tollal írt fogadalmak valószínűleg már régen homályba merültek. Vagy talán motoszkálnak még gondolatban s a szívben, ha tettekké eddig nem minősültek?
A 365 ébredés utáni lendületet olykor váltásban káosz és rend éltetett, amit aztán minden este a lélek tükrébe való pillantás pecsételt meg.
A fejlődés napról napra belehajtott a taposómalomba, oda, ahol a kihunyt gyertyafények után már a hit világa is elmosódott, és csak a lélek mélyén pislákolt a szikra parázsa. Egy fellángolás utáni fordulattól a szikra felébresztette a lelkiismeretet és tudatot, hogy a mindenféle izmusokból az egonál mégis előbbre való az altruizmus.
Az élmény, amikor egy újabb élet szárba szökken megannyi apróság tengerében, épp akkor születik a terv, hogy kiteljesedjék az ember, miközben tettekké váltja álmait, vágyait ebben vagy a másik esztendőben.
A történés, amikor az istenkép megkopik, mihelyt a halandó ember tükörképe torzul és hanyatlik, megfoghatatlan, rejtélyes titok övezi, noha épp egy elgyengülő folyamat befejezését pecsételi.
Kiüresedve, megfáradva a kereszt elé roskadni és az életévekben mért időszakát mérlegre tenni, a pillanat miértje nemcsak a létezésak aratával és az elmúlás elfogadásával vetekszik. A megtört, bűnnel szennyezett élet égre emelt pillantással és imára kulcsolt kézzel a távoli jövőbe tekintés megbocsátást, feloldozást remél.
Béke, szeretet, egészség, áldás és remény az újévben is legyen az emberiség ajándéka,célja és legfőképp az Isten tervét kibontakoztató magasztos küldetés!
Küldetésem van
Kézen fogva
Üdén
Lendülettel s rendületlen
Diadallal
Egyedül vagy közösségben
Tettekkel
Érzéssel
Sohasem békétlen igékkel
Embert és lelket
Menteni a földön
Valahol a messzeségben
Apró tettek örömében
Nevem égbe íródik
Balázs Erzsébet Emese
