A kezdet ismeretlen
és nem látom a végét,
úgy ahogy a reggel sem
látja meg az éjfélt…
A Tegnap mára a Múlté,
a Jelen még itt van,
szorosan tartom
fáradt karjaimban…
Miért oly nehéz ma
remélni, szeretni?
Az édes órákat
miért kell temetni?
Oly nagy a magány,
mely mindenütt mocorog,
beleremegnek tőle
a szelíd verssorok…
Miért kell félretenni
a világon a szépet?
mint tiltott gyümölcsöt,
rejtett színes éket?
Semmire sincs idő,
mégis minden itt van,
a világ is forog még
a nagy galaxisban!…
A Kezdet ismeretlen,
de egy biztos: a Holnap
amibe fáradt lelkem
ma is kapaszkodhat!
