A BAGOSSY BROTHERS COMPANY zenekar neve mára egyet jelent a szívhez szóló dallamokkal és a lélekkel teli szövegekkel. Ünnep című albumuk egy különleges karácsonyi válogatás, amely Gyergyó vidékének hangulatát és hagyományait idézi meg. Beszélgetésünk során a zenekar éppen úton volt egy fellépésre, amikor meséltek az album készítésének folyamatáról, az ünnepekhez fűződő személyes élményeikről, és arról, mit jelent számukra Gyergyó szellemiségének megőrzése és továbbadása. Emberközelben a BAGOSSY BROTHERS COMPANY, olvassák szeretettel!
Mi inspirált benneteket, hogy egy olyan albumot készítsetek, amelyben keresztény énekek és saját karácsonyi dalok is helyet kaptak?
Bagossy Norbert: Mindig is fontos volt a karácsony teljes időszaka számunkra, az egész december. A szülővároskánkban, már kisgyerekként is, mindig nagyon odafigyeltünk és nagy hangsúlyt fektettünk az ünnepre, és egész egyszerűen most érett meg a fejünkben az a gondolat, hogy valamit mi is hozzátegyünk ehhez az ünnephez a magunk módján. Azért kerültek rá egyházi énekek is, mert azokat a kis könyvből énekelgettük mindannyian a szentmiséken is, otthon az angyalvárásnál, a csukott ajtónál, vagy egész egyszerűen az ismerősöknél, rokonoknál, barátoknál a bejárati kapu előtt. Úgyhogy azt gondoltuk, hogy azt a kis világot, amit mi hozunk, érzünk, meg szeretnénk mutatni a közönségnek, a rajongóinknak. Ezért készítettünk egy ilyen vegyes lemezt, olyan kiadványt, amin azok a dalok is szerepelnek, amelyeket mi hozunk a fiatalkorunkból, karöltve azokkal a dalokkal, amelyet Bagossy alatt írtunk meg az ünnepekre.
Mennyire volt kihívás ezeket az énekeket a saját zenei világotokkal összefésülni? Volt olyan dal, amelyik különösen nagy hatást gyakorolt rátok, miközben dolgoztatok rajta?
Tatár Attila: A hangszerelést nagyrészt Laci és Zsombi csinálták. Nekem személy szerint nagyon-nagyon tetszett, hogy például a dalok nem kerültek fel teljes egészében a dallamvilágukkal, ahogy azok vannak, az elejétől a végéig, hanem akár egy ilyen refrénbetétként megjelenik mondjuk a Mennyből az angyal instrumentálisan. Úgy gondolom, hogy kicsit feldobja ez az egészet. Számomra egyébként a legkedvesebb a dalok közül az Íme, midőn mindenek, amelyet karácsony estéjén énekelnek Gyergyóban, és ez a kicsit pontosabb feldolgozásban szerintem nagyon-nagyon jól sikerült. Emlékszem, hogy a lemez megjelenése körül énekeltem a konyhában, és akkor a feleségem mosolygott, hogy nem gondolta volna, hogy így, napközben ilyeneket fogok énekelni a konyhában. Annyira fülbemászó lett a hangszerelése, hogy valahogy a klasszikus, talán egy kicsit szárazabb egyházi ének jellegén enyhített ez a fajta hangszerelés, és könnyebben emészthetővé vált.
Hogyan fogadták otthon, Gyergyóban a lemez megjelenését? Templomi helyszínt is használtok a lemez egyes dalainál, milyen támogatást kaptatok akkor, amikor ezt rögzítettétek a közösség, a templom részéről?
Tatár Attila: Teljesen saját elképzelés szerint készítettük. A Szent Miklós-plébánia részéről kaptunk egy olyan jellegű támogatást, hogy szerettük volna az orgonarészeket a templomban felvenni, illetve a Fel nagy örömre éneket is ott rögzítettük, hogy legyen az autentikus templomi környezetben fölénekelve. Rendelkezésünkre bocsátották a templomot, és átköltöztettük a kis mobil stúdiót oda, hogy ezeket a részeket ott felvegyük. Minden mást gyakorlatilag a zenekar saját elképzelései és saját munkájával készítette.
Hogyan látjátok a tradicionális értékek és a modern zene találkozását a mai világban?
Tatár Attila: Hát én úgy gondolom, hogy azért ennek mindig van helye, hacsak az ilyen etno jellegű vagy világzenei stílusokat nézzük, azokban mindig benne van a tradicionális zene valahol. Valamilyen szinten minden nép szereti, tudat alatt ott van a vérünkben, ha nem is aktívan hallgatja a saját népének a zenéjét. Hogyha felcsendül egy könnyűzenében mondjuk egy magyar népzenei részlet, vagy akár legyen ez egy spanyol vagy egy perui népzenei részlet, vagy bármi, akkor ez üdítően tud hatni az emberre. Szerintem ezek ilyen ősi dolgok, amelyek bennünk vannak, és emiatt úgy gondolom, hogy mindig is vissza fognak nyúlni ehhez a zeneszerzők. Ahogy a mi esetünkben is, az egyházzene emészthetővé vált, talán a tradicionális zene is így tud fennmaradni, illetve konzerválódni és több emberhez eljutni, akár a fiatalabb generációkat is megérinteni, érdeklődésüket felkelteni azáltal, hogy modern zenével keverjük. Ennek van hagyománya, és szerintem mindig is lesz. Szerettünk volna az albumra olyan dalokat is rátenni, amiket elsősorban Gyergyószéken énekelnek, a Házigazda, aluszel-e dal pedig ilyen. Körbekérdeztük a népzenész barátainkat, próbáltunk egy picit konzerválni is olyan dolgokat, amik már alig léteznek, de régen gyakran énekelt énekek voltak. Ennek a szövegvilága, dallama olyan, ami passzolt a mi elképzeléseinkhez, és így került rá ez a dal a lemezre.
Milyen volt a gyergyói vidék karácsonyi hangulata a gyermekkorotokban?
Bagossy Norbert: Egyrészt általánosságban nagy hóra emlékszünk, úgyhogy ennek nagyon örvendünk, ez mostanában azért már nem minden évben gyakori, de alapvetően abszolút ott van. Annak idején jeget csináltak a járdára, ahol mi kölyökként csúszkáltunk. Amikor még kisebbek voltunk, édesanyám szánkóval vitt az iskolába, óvodába, és ugyanígy volt ez a barátainknál, cimboráinknál is. Kimentünk a domboldalra, hegyoldalra, játszottunk, szánkóztunk, aztán meg amikor tényleg közeledtek az ünnepek, akkor abszolút része volt a hagyománynak az, hogy elmentünk és énekeltünk az ismerősöknél, barátoknál, aztán meg, ha jól emlékszem, karácsony másodnapján sorba látogattuk a családtagokat. Fontos volt számunkra már akkor is, hogy egy nagy közösségként együtt legyünk, tehát látogassuk meg a szeretteinket, barátainkat, és együtt töltsük szeretetben az egész ünnepet, és most is ezt próbáljuk továbbvinni.
Ha visszatekintetek a gyerekkori karácsonyokra, mit gondoltok, mit tanulhatna a mai világ az akkori egyszerűbb, talán közösségibb ünneplésből?
Tatár Attila: Igazából nehéz megmondani azt, hogy mit tanulhat. Teljesen más most a világ. Ugye akkoriban egy szelet csokoládé is nagy dolog volt, manapság ez már nem így van. Talán ma nagyobb hangsúly van az ajándékozáson, de ettől függetlenül szerintem családja válogatja, hogy ki hogyan éli meg a karácsonyt: egynapos ünnepként, amikor ajándékot hoz az angyal, vagy pedig egy olyan időszakként, amelynek megvan a maga varázsa, kapcsolódik a régi szokásokhoz. Kicsit nyilván bejön a keresztény ünnep jelleg is. Nehéz erre válaszolni, hogy mit lehetne tanulni ebből, hiszen minden időszaknak megvan a maga jó és rossz része is vagy tanulsága. Talán akkoriban az egyszerűség meg az együvé tartozás, a családban ünneplés jobban jelen volt, de az akkori körülmények is ezt hozták. Nem kellett ezt tudatosan csinálni, hanem akkor valahogy nem volt más. Ma sokkal több a lehetőség, nagyobb a migráció, mármint olyan szempontból, hogy a családon belül is sokan elköltöznek, ezért már nehezebb összejönni karácsonykor. Az egyszerűséget és a családszeretet mindenképp tovább kellene vinni.
Mennyire játszott szerepet a zene a családi karácsonyaitokon?
Tatár Attila: Mindannyiunknál fontos volt. Nem tudom, hogy mennyire szokás minden családban vagy az egész Kárpát-medence szintjén, de a karácsonyfa körül mindenképpen énekeltünk, mielőtt ráugrottunk az ajándékokra. Ezt a hagyományt most is tartjuk, hogy átvesszük az egésznek a hangulatát egy karácsonyi énekkel. Számunkra szerintem a karácsony mindenképpen összekapcsolódik, ha nem is zenével, de az énekkel mindenképp. És ahogy Norbi is említette korábban, az angyaljárás után elmegyünk a rokonokhoz, barátokhoz énekelni. Ezt már egészen ifjú korunkban is gyakoroltuk, mentünk a barátainkhoz, amikor tinédzserek voltunk vagy még nagyobbak, megénekeltük őket, akkor ez legtöbbször bulivá alakult, de valahogy mégis hozzátartozott ehhez a közösségi szokáshoz. Aztán ne feledkezzünk meg az ünnepnapokon belül a Szent István-, Szent János-éneklésről, ami szintén egy tradíció Gyergyószéken. Az István, illetve János nevű rokonokat, barátokat is megéneklik a közösség lakói, és ez szintén az ünnepi időszakhoz kapcsolódik. A Szent István-köszöntés (Íme, egykor Szent István) a karácsonyi ünnepkör végéhez közeledve, strukturális szempontból lett a lemez utolsó dala.
Hogyan látjátok a karácsony szerepét a mai rohanó világban, és ezt hogyan tükrözi az album?
Bagossy Norbi: A magunkra és az egymásra való odafigyelést emelném ki ebben az időszakban, talán ezekre jobban oda tudunk figyelni és oda lehetne odafigyelni. Azt gondolom, hogy az ilyesfajta dalok, mint amilyenek a karácsonyi énekek, talán a lelkünknek azt a részét mozgatják meg, vagy lendítenek rajta egyet, ami azt kívánja, hogy elcsendesedjünk, figyeljünk oda a családunkra, barátainkra és önmagunkra is. Valahogy ez a hatás jön meg a karácsonyi dalok hallgatása alatt, és azt gondolom, hogy sikeresen meg tudtuk csinálni ezt a lemezen is.
Tatár Attila: Talán így koncentráltan beletettünk ebbe a lemezbe mindent, ami számunkra a karácsony érzését, emlékét és zeneiségét jelenti. Már a felvételek során is úgy éreztem, hogy egy varázslatos időszakban vagyunk benne. A zenekar életében ilyen varázslatos élmény volt a gerilla koncertsorozat, amikor bemutattuk a lemez anyagát különböző magyarországi nagyvárosban, illetve otthon, Gyergyóban. Nem tudom, hogy ezt még egyszer egyébként át lehet-e élni, valószínűleg abban a formában nem, de nagyon örülök, hogy akkor meg tudtuk csinálni.
Az interjú megjelent a Vasárnap hetilap 2024/51-52. számában.
