Kolozsvári egyetemi polgárokat megszólító és befogadó hely legyen a Katolikus Egyetemi Lelkészség, így nemcsak az egyetmistáké, hanem az oktatóké is – Molnár Lehel piarista egyetemi lelkész és Lengyelfi Emőke pasztorális asszisztens ebben állapodott meg közös munkájuk kezdetén. Az egyetemi oktatók részére meghirdetett december 21-i lelki nappal ez meg is valósult, és ahogyan azt a nap folyamán többször is hangsúlyozták, ez mindkettőjük számára örömöt jelent. A születésünnepre hangoló első tanári programot meghívottuk, Valaczka János Pál piarista egyházzenész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola óraadó tanára vezette, Händel Messiás című oratóriumának szöveg- és zenevilága mentén.
A különleges alkalom a rövid bemutatkozás és a programmal kapcsolatos elképzelések/elvárások megfogalmazása után az egyházi énektár régi, szép adventi énekeinek közös éneklésével indult, majd az oratórium rövid bemutatásával és annak a megtestesülésről szóló első része szövegeivel való ismerkedéssel folytatódott. A Charles Jennens angol költő által összeállított ó- és újszövetségi szövegek a Megváltóra mutató jövendölések, illetve Jézus születésének körülményeit írják le. Bár ez az oratórium Jézusról szól, mégis cselekmény nélküli (lírai), mert Jennens átfogóbb koncepcióban gondolkodott: Krisztus alakját ő a megváltás művébe ágyazva akarta bemutatni. A vigasztalással való izajási indítás Isten elbukott ember mellé állását rajzolja meg, ami az Aggeus, Malakiás és – újra – Izajás által közvetített isteni ígéretben fokozódik és az angyali világ „asszisztenciájával” hírül adott megtestesülésben csúcsosodik ki. A mindenen átsütő, a sötétet eloszlatni képes fény és a rosszat kiégető, tisztító tűz mint isteni metaforák az ember felemel(ked)ésének lehetőségére mutatnak a történelem minden síkján, így napjainkban is.
Az oratórium megszólítani és önvizsgálatra indítani képes szövegeivel félórán át egyénileg elmélkedtek, imádkoztak a résztvevők, hogy majd – a közösen elköltött ebéd után – a szövegeket kísérő, zenekarra, kórusra és szoprán, alt, tenor és basszus hangfekvésű szólistákra komponált zenéhez is „megérkezzenek”. Az említett előzmények után a The Brandenburg Consort és a cambridge-i The Choir of King’s College, valamint a Lynne Dawson, Hillary Summers, John Mark Ainsley és Alastair Miles énekművészek által – 1993-ban – előadott oratórium első részének hallgatása jócskán fokozta a megérintődést. Bár nem volt egyszerű a szívből a fejbe visszatérni, az alkalmat lezáró szentmise keretében a résztvevők bevállalták ezt, és őszintén megosztották egymással belső tapasztalataikat. A megélésekkel kapcsolatos beszámolókon túl az egyetemi oktatók részére ezentúl is szervezendő programok igénye is megfogalmazódott. A szellemiekben és lelkiekben is gazdagító alkalomról a résztvevők ennek reményében távoztak.
Az alábbiakban négyük reflexiói olvashatók, a beékelt linkről pedig a Valaczka János Pál piaristával készített rövid videóinterjú nyílik.
A Händel-lelki nap lényegét leginkább én most művészetterápiaként tudom megragadni:
A szépség által –
gyógyulva –
visszatalálni:
a Jelenléthez.
In nascendi…
Köszönet a szép együttműködésért.
(Tar Nóra, BBTE Bölcsészettudományi Kar)
A közelmúltban többet foglalkoztam egyik nagy magyar modern misztikusunkkal, Dienes Valériával. Ő a matematikától a zenén át a mozdulatművészetig jutott, miközben spirituális magasságokban járt. Az ő világában „járkáltam” éppen, amikor megkaptam a lelki napra szóló meghívót. Sejtettem, hogy a program Dienes Valériához is „kulcsot” ad. Adott. László nagyszerű vezetése mellett az én lelkemben is „zenévé vált” a megtestesülés misztériuma. Az oratórium első részének hatodik tételében megjelenő tűz metafora „muzsikált” talán a legszebben bennem, s aztán a hozzá társított dallamok jócskán felfokozták ezt… Szinte kerestem hozzá a mozdulatot… Jó volt ez a szavakon túli, „tüzes” élmény – ünnepesebbé tette az ünnepemet. Hála érte!
(Ozsváth Judit, BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kar)
Azt hiszem, mindnyájunk számára ismerős az a dilemma, amikor egy hozzánk nagyon közel álló személynek szeretnénk különleges ajándékot készíteni, olyasmit, aminek örvendene, amivel kifejezhetjük a szeretetünk legalább egy töredékét. Keressük ennek a hogyanját, és nem igazán találjuk hozzá a megfelelő eszközt.
A lelki nap folyamán Händel zenéjén keresztül betekintést nyerhettünk a jó Isten legszemélyesebb titkába: abba, ahogyan ő készítette el az emberiség számára, számunkra, a karácsony ajándékát.
Azzal pedig, hogy lehetőséget adott a hétköznapok forgatagából való kiszakadásra, egyénre szabott ajándékban részesülhettünk. Köszönjük a szervezőknek a „kézbesítést”!
(Ruff Laura, BBTE Matematika és Informatika Kar)
(Lelkinap. Tanároknak. Lehetséges?) A zene, főként ha Isten igéjével is összekapcsolódik, szakrális történés, ezt jelenítette meg Händel Messiása, amelynek első, karácsonyi részével foglalkoztunk több órán át: figyelemmel követtük az egyszerre teológiai és zenei elemzést, amit személyes imában mélyíthettünk el. Ilyen előkészítés után az oratórium meghallgatása új távlatokat nyitott: saját bőrömön tapasztaltam – és ritkaszép útravaló lett így karácsony előtt –, milyen az imádságos tanulás.
Köszönöm, KEL-csapat, köszönöm, Valaczka János!
(Gábor Csilla, BBTE Bölcsészettudományi Kar)
Ozsváth Judit
Fotó: Lengyelfi Emőke, Molnár Lehel és Ozsváth Judit
