A következőkben egy olyan alkotást szeretnénk bemutatni, amely a Magyar Nemzeti Galériában található, és alkotójának személye ismeretlen. Csak annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy a 18. század első harmadában alkotta egy feltehetőleg magyar származású festő. Erre az időszakra pedig a barokk stílus a jellemző. Az itt bemutatandó festményen mint az ifjúság patrónája áll előttünk Szent Imre herceg.
Szent Imre herceg Szent István király és Gizella királyné fia, a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb szentje és példaképe. Bár az ifjú herceget trónörökösnek nevelték, a hagyomány egy olyan ifjú portréját rajzolja ki számunkra, akinek a hit és a szellemi értékek fontosabbak voltak a hatalomnál. Híresnek bizonyult tiszta, önmegtartóztató élete miatt, amiért egyes feltételezések szerint szüzességi fogadalmat is tett. Ennek nyomaként az ikonográfiában mindig liliommal ábrázolva ismerhetjük fel.
Bár sosem uralkodhatott, mint trónörököst koronával ábrázolva jeleníti meg a művészet, ahogyan azt az általunk bemutatott festményen is láthatjuk. Az uralkodói jelvények közül még a palást látható, a jogart azonban a liliom helyettesíti. A háttérben felfedezhetünk két puttóarcot, ami szintén a barokk jellemzője. Szent Imre lábától balra pedig két kis emberke látható, akik lehetnek a megrendelők, akik a szent közbenjárását kérik vagy már tapasztalták életükben. Ebből is látható, hogy szentünk minden kor számára tartogathat üzenetet. Napjaink embere számára Szent Imre életének üzenete lehet, hogy a hatalomnál és a földi javaknál fontosabbak az erkölcsi értékek, az önfegyelem és a hit. Életútja arra is emlékeztet, hogy a belső értékek elsajátítása és az alázatosság a hírnév és a hatalom előtt állnak.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/45-ös számában.
