A régi, szép énekes karácsonyköszöntés – kántálás, korindálás – szokását az utóbbi évtizedekben a csángómagyarok falvaiban is megváltoztatta a szomorú valóság: az aktív fiatalok, akik a közösségi tevékenységek mozgatói lehetnének, többségükben már évek óta csaknem egész évben külföldön tartózkodnak. Amikor pedig néha, az ünnepekre hazajönnek, a szűkebb család rég nem látott tagjaival ünnepelnek, a modern életvitel hozadékaképpen pedig egyre inkább itt is előtérbe kerülnek a divatos, idegennyelvű karácsonyi popslágerek. Nagyobb, néphagyományos közösségi eseményekre ilyenkor a falvakban már nem kerül sor. Az idősebbeknek azonban még megvan erre az igényük, ők emlékeznek ifjúkoruk karácsonyi énekléseire, sokan szeretnék folytatni ezt, s az unokákat is szívesen bevonnák…
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCsMSz) immár évek óta támogatja az erre vonatkozó kezdeményezéseket oly módon, hogy az előkészületek, az aktív várakozás idejét igyekeznek kitölteni hagyományos közösségi tevékenységekkel, a karácsony szentestéjén szokásos éneklést előrehozva az advent idejére, amikor – az ünnepi nyüzsgés előtti napokban – az embereknek erre még van idejük, és biztosítva a szállítást a hagyományőrző csoportoknak, hogy egymáshoz eljussanak, egymást megénekeljék, maguknak és egymásnak ilyenképpen örömet szerezve, gyermekeiknek példát mutatva.
Idén ez a program már december 3-án elindult, amikor a ferdinándújfalusi hagyományőrzők Budára, a somoskaiak pedig Csíkfaluba látogattak. Másnap a somoskaiak már házigazdák voltak, a csíkfalusiakat látták viszont, 5-én pedig a magyarfalusiak utaztak a Tatros mellé, Diószegre. A trunki hagyományőrzők énekeltek Nagypatakon december 6-án, a szőlőhegyiek Lészpeden, a diószéniek pedig Pokolpatakon. Mozgalmas nap volt 9-e is, amikor a dumbravéniek Klézsébe, az újfalusiak Külsőrekecsinbe, a forrófalviak pedig Szászkútfaluba mentek. 10-én budai hagyományőrzők látogattak el a ferdinándújfalusiakhoz, 11-én a lészpediek Frumószára, a gajdáriak pedig Újfaluba. A forgalom 12-én volt a legnagyobb. Ezen a napon a bákói Szeret Néptáncegyüttes táncosai Lábnyikba látogattak, a nagypatakiak Trunkra, a lujzikalagoriak Magyarfaluba, a pusztinaiak Szőlőhegyre, a klézseiek pedig Dumbravénbe. A pokolpatakiak 14-én énekeltek Diószénben, aztán a frumószaiak lujzikalagori látogatásával 17-én zárult a karácsonyváró szomszédolás.
Az aktív, cselekvő karácsonyvárás jelentősége egyéni és közösségi formában is igen nagy. Ez biztosítja, hogy ne csak külsőségek, formaságok szintjén, de lelkileg is kellőképpen felkészülve, megtisztulva és ünneplőbe öltözve várhassuk a világ megváltójának, a fény gyermekének születésnapját, s mit mi is kívánunk mindenkinek ezúton is, ahogyan az a hagyományos ajánlás (köszöntés) szavaival így hangzik itt el ilyenkor:
„Kelj, emberi nemzet, indulj vigasságra,
Mert eljött a Krisztus szegény szállásodra.
Tisztítsd ki házadat, vidd be őket oda,
Hogy vigyék lelkedet boldog mennyországba!
Szállásikra adja a jó Isten!”
Forrás: MCsMSz Facebook-oldala
