Szállást keresett és szállásra lelt a szent család a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán december 16-án. A kolozsvári diákokkal együtt imádkoztak, énekeltek a gyulafehérvári papnövendékek. A szentmise után pedig Diósi Dávid dékán egy meglepetést jelentett be.
Egy olyan meglepetést, amely egy akadémiai közösség szeretetének és megbecsülésének a kifejezése. A meglepetés címzettje Nóda Mózes egyetemi tanár, a kar intézetigazgatója, akinek fő tárgya a liturgika, jelenleg az egyháztörténetet is oktatja mind Gyulafehérváron, mind Kolozsváron. A nemrég 65. életévét betöltött egyetemi tanár köszöntésére gyulafehérvári kollégái és diákjai is eljöttek a kolozsvári kar diákjai és munkatársai mellett.
A meglepetés egy ünnepi köszöntőkötet a Studia Theologica Transsylvaniensia Supplementum sorozatban a Verbum Kiadó és a Szent István Társulat közös kiadványa, címe „Megmutatom szentségemet” (Lev 10,3). Tanulmányok a Szent megmutatkozásairól Nóda Mózes 65. születésnapjára.
A kötet négy szerkesztője (Diósi Dávid, Zamfir Korinna, Bodó Márta, Bőjte Csongor) közül Zamfir Korinna számolt be a meglepetés létrejöttéről. „Július 5-én szólítottuk meg Nóda Mózes több barátját, kollégáját, jelezve, hogy novemberben tölti a 65 évet, és ez alkalommal (is) egy kötettel szeretnénk köszönteni. A rendkívül rövid idő ellenére 27 szerző vállalta, hogy hozzájárul az ünnepi kötethez. Sajnos a kötetet nem sikerült november 26-ra kihozni, de talán annál nagyobb meglepetés most, miután az ünnepelt valószínűleg elkönyvelte és lezárta magában, hogy ezúttal csak egy/néhány üveg bort kap ajándékul, azonban így a születésnapja és karácsony között ezt az ajándékot átadhatjuk.”
A kötet címe egy idézet, amely a Bibliában Mózes és Áron párbeszédében hangzik el. „Életútjával Nóda Mózes egy személyben jeleníti meg Mózes és Áron hivatását”, mondta Zamfir Korinna. „Akárcsak a bibliai Mózes, harminc éve a Szentről tanít. Mint Áron, a pap, a Szent szolgálatában áll. Élettere és kutatási területe a liturgia. Ezért e kötet tanulmányai a Szent megmutatkozásait tárják fel a liturgia és a liturgiához kapcsolódó szertartások, tapasztalatok sokféleségében – ide tartozik a liturgikus cselekmény és teológia, a szó ereje, a szent idő és szent hely, az ünnep és misztika, az angyalok és szentek, az imádság és spiritualitás, illetve kitekintésképpen az egyházi gyakorlat. Hazai és külföldi szerzők járultak hozzá (Magyarország, Belgium, Németország, Svájc), ökumenikus szellemben, hiszen barátai és e kötet szerzői között más felekezetű teológusok is vannak, illetve a tanulmányok a liturgia ökumenikus vonatkozásairól is szólnak.”
A meglepetés-kötet sokak intenzív munkája eredményeként jött létre. Szerzők: Diósi Dávid, Gánóczy Sándor, Kiss Endre, Kajtár Edvárd, Joseph Verheyden, Nagy Norbert, Péter István, Tobias Nicklas, András Szabolcs, Olimpiu Nicolae Benea, Szabó Miklós, Oláh Zoltán, Farmati Anna, Jonica Xénia, Bodó Márta, Szatmári Györgyi, Fazakas Sándor, Kovács Gusztáv, András István, Zamfir Korinna, Hegedűs Enikő, Veres Stelian, Lukács Ottilia, Orbán Szabolcs OFM, Csonta István, Jákyné Csonta Réka, Holló László. Az ünnepelt köszöntéséhez csatlakozik Pater Alberich Martin Altermatt, az eschenbachi ciszterci kolostor korábbi lelkivezetője, Gábor Csilla egyetemi tanár, Bereczki Silvia, a Segítőnővérek Kongregációja osztrák-magyar-erdélyi rendtartományának elöljárója, Balogh Katalin hebraista, Bara Zoltán, a Pasztorálteológiai Intézet dogmatika tanára.
A szerzők mellett a gyulafehérvári érsekség Veres Stelian gazdasági igazgató közreműködésével, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia László Attila főesperes jóvoltából támogatta a kötet megjelenését, Diósi Dávid a kötetet a sorozatba bevette és a digitális hátteret biztosítja, Bőjte Csongor a Verbum igazgatójaként november 12-én az ügyet kézbevette, és noha már lehetetlennek tűnt, a meglepetés sikerült.
„Miért lepjük meg azokat, akiket szeretünk?”, tette fel a kérdést Diósi Dávid dékán, válasza így szólt: „Nem azért, mert muszáj, vagy mert valaki elvárja tőlünk, hanem azért, mert szívből jövő vágyat érzünk arra, hogy boldogságot adjunk. Nem mindig könnyű szavakkal elmondani, mennyire fontos számunkra valaki. De egy apró, váratlan gesztus, amit kifejezetten az ő örömére készítünk, olyan, mint egy csendes vallomás: Fontos vagy nekünk. Látjuk, amit értünk teszel. Értékelünk. Szeretünk. A meglepetés ugyanakkor a megbecsülés jele is. Amikor valakit meglepünk, azt üzenjük: Tudjuk, hogy értünk dolgozol, látjuk, amit értünk teszel, és hálásak vagyunk mindezért.” A kedves szavak nem csak az ünnepi alkalomra fogalmazódtak: Nóda Mózes a kar indulásától ott volt, mikor milyen feladatkörben tette, amit tenni kellett, nem címekre, hivatalokra pályázva, sokkal inkább a közösség, intézmény, egyház érdekében. Sosem tartott haragot, nem húzódott sértődötten el, ha éppen nem rá esett a választás, a figyelem, ha épp más, fiatalabb kollegája népszerűbb volt a diákok szemében.
Diósi Dávid is megfogalmazta, maga mit köszön az ünnepeltnek: „baráti, paptestvéri beszélgetéseket, amikor azokat a nehézségeket és kihívásokat őszintén meg tudtuk egymással osztani, amelyekkel közösségünk éppen küszködött. És volt jónéhány ilyen az elmúlt években. Úgy vélem – és ebben gondolom, tanárkollégáim és a kedves diákok is egyet értenek velem – Mózes mindig a megoldáskeresés hiteles embere volt. Meg tud hallgatni, át tudja érezni a probléma egzisztenciális vetületét, kérdez, elbeszélget és a megoldás megszülésekor nem hagyja magára az embert, hanem első kérdése mindig az volt: „Mondd, én ebben mivel segíthetek?” Ami pedig figyelemreméltó és eltanulandó: a dinamizmus, a munkakedv, a segítségkészség, amelyből a fizikai, számokban kifejezett kor semmit nem árul el, mert a jó szív és tiszta ész nem minden idős erénye, mint ahogy a fiatalság sem garantálja. Az energia, jókedv ma egyre nagyobb „hiánycikk”, mondta még el Diósi Dávid. Kevés „körülöttünk a jókedvű érett korú ember. Legtöbben belesavanyodtak az életbe, a kollégialitásba, s mindenbe, egész életterükbe. Toporzékolnak, a zenekarban az üstdobhoz ülnek. Ez lett az ő első-hegedű szólamuk. Kedves Mózes, ezért is tekintünk fel rád, mert te az öröm, a derű és a tettrekészség embere vagy. S ez jó dolog nemcsak látni, hanem értünk végzet munkádban továbbra is megtapasztalni.”
Az ünnepelt számára teljes volt a meglepetés, ezért szokásával ellentétben nehezen találta a szavakat, hogy örömét és háláját kifejezze.
A diákok nevében Hegedüs Rita diákszenátor a diákság nevében köszönte meg tanáruk empátiáját és igényességét, amivel őket a tudomány világában is kalauzolja. Az estet ünnepélyessé varázsolta Gyenge Balázs hegedűművész és Geréd István orgonajátéka, Gabriel Fauré és Edward Elgar művei csendültek fel. Szerzők, szerkesztők, támogatók, barátok, diákok mind szívből kívánják, kívánjuk Nóda Mózesnek, hogy érje meg a bibliai Mózes életkorát!
Fotó: Balázs Barnabás, Bodó Márta, Kováts Álmos
