Rettegés, pánik, szorongás, kétségbeesés, reménytelenség, zűrzavar, tehetetlenség – megannyi fojtogató érzés, amit az elmúlt időszakban a romániai polgárok éreztek az igencsak megosztóra és botrányosra sikerült elnökválasztás miatt. Egyik oldalon az emberek egy része a szélsőséges megnyilvánulások és gondolatok felemelkedésétől tart, másik oldalon pedig elcsalt választást, puccsot kiáltanak. Az indulatok pattanásig feszültek. Nehéz így az öröm vasárnapján az örömről beszélni, nemhogy tanúságot tenni róla…
Pedig éppen az adventi idő, és különösen is az öröm vasárnapja intő jel számunkra, ami megállásra kell hogy késztessen bennünket. Az elmúlt hetek fejleményei felforgatták a romániai nyilvánosságot, az emberek rég nem látott módon bevonódtak az eseményekbe. Többségük oldalt választott, s a másik oldalon levőket fortyogó dühvel szemléli. A megosztottság szinte tapinthatóvá vált. Jóformán nincs olyan asztaltársaság, ahol az aktuálpolitikai kérdések ne kerülnének terítékre. De az egyetértés is fehér hollóvá vált, a társadalmon belüli törésvonalak kismillió darabra szabdalták az országot. Szilánkosra tört az ország közössége, miközben fájdalmasan sértjük, vágjuk egymást.
A feszültségek hátteréből számos korábbi sérelem, meg nem értés, gerjesztett félelem és gyűlölet buggyan elő, s a hatalmi szereplők ármánykodásai tovább rontják a helyzetet. Oly mértékben megrendült az emberek bizalma az állami intézményekben, politikusokban, amit évek, ha nem évtizedek munkája lesz visszaépíteni. De nincs más választásunk, mint megbízni egymásban, odafigyelni egymásra, meghallgatni egymást, és a közös utat keresni! Mindig lesznek nézeteltéréseink, egyet nem értéseink, de ha a gyűlölet sikamlós lejtőjén csúcsunk lefele, a földi pokolban fogjuk találni magunkat.
Keresztényként különösen, de egyszerű állampolgárként sem szabad felülnünk a gyűlölet hullámvasútjára. Advent, bár előkészületi idő, amikor karácsonyra, Jézus születésére készülünk, tulajdonképpen emlékeztető, hogy Jézus már megszületett. Emberré lett, hogy a mi gyarlóságainkat magára vegye. Most bőven jut ezekből a gyarlóságokból, amit felszegezhetünk a keresztjére. Az öröm vasárnapján felolvasott szentleckében így szól Szent Pál: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért…” (Fil 4,4–6). Egy népszerű idézet szerint a megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat. Osszuk hát meg örömünket és bánatunkat!
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/50-es számában.
