Az élete nagy részét Velencében leélő Lorenzo Lotto feltehetőleg Alvise Vivarini tanítványaként sajátította el a festészet alapjait. Emellett hatással volt művészetére Giovanni Bellini, Raffaello, de Leonardo és Dürer munkássága is. Ennek ellenére önállónak mondható érett korszakára kialakult alkotói stílusa. Egyes művészettörténészek szerint akár a manierizmus előfutárának is tekinthető. A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely az angyali üdvözletet jeleníti meg. A jelenet keresztény kultúrkörben elterjedtnek és közismertnek tekinthető, amikor Gábor angyal megjelenik Máriának. A következőkben egy határozottan formabontó bemutatással találkozhatunk.
Lotto eltér a megszokott reneszánsz ábrázolási formáktól, amikor Máriát az imába mélyedt áhítat helyett egy rémült testhelyzetben ábrázolja. Ezen megjelenítés a szemlélő számára egy olyan Máriát mutat be, aki nagyon emberi módon reagál az angyal megjelenésére. Bár ezen megközelítés elrugaszkodik a Szentírás szövegétől, amely nem részletezi Mária érzelmi állapotát, de egyúttal a mai ember számára is életközelivé hozhatja az eseményt.
A festmény jobb oldalán megjelenő angyal szintén dinamikus mozdulattal közeledik a Szűzhöz. Így a sokszor idilliként és nyugalommal elteltnek ábrázolt jelenetet életerő hatja át. A festmény érzelemmel telítettségén kívül egy másik érdekességet is felfedezhetünk, ugyanis észrevehető a háttérben egy macska megjelenése. Mivel egyedi ábrázolással állunk szemben a hasonló témájú kompozíciókkal összehasonlítva, feltételezhető, hogy a macska itt az ördögöt szimbolizálja, aki az angyal megjelenésére menekülni kényszerül.
Összességében a teljes kompozíció a maga meglepő ábrázolásmódjával egy olyan angyali üdvözletet mutat be, amelyben az Isten közeledésére adott nagyon emberi reakció fedezhető fel. A maga drámaiságával kizökkentheti a nézőt a megszokott perspektívákból és elgondolkodásra késztetheti.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/50-es számában.
