A temesi, a marosi és a hegyvidéki főesperesi kerületek papjai számára az idei utolsó három ülést december 10-én, 11-én és 12-én tartották az óbesenyői, a pécskai és a facsádi plébánián. A találkozók témája a keresztség szentsége volt, az előadó dr. Bakó László nagyiratosi plébános, a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karának oktatója.
„Baptismus, ianua sacramentorum…” – A keresztség a szentségek ajtaja (…) általa az emberek megszabadulnak a bűnöktől, Isten gyermekeivé születnek újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az egyház tagjai lesznek – utalt az előadó a prezentációja kezdetén az Egyházi Törvénykönyv 849. kánonjára, majd kitért a keresztség szertartásának kialakulására, a szentség fontosságára, a katekumenátusra az ősegyházban, amikor a baptisztérium elhelyezése egyben jelezte a keresztelendő státusát is: mivel a keresztelőkápolnát többnyire különálló épületként a templom közelében emelték, ez utalt arra, hogy a keresztény hitre tért személy csak a szentség felvételét követően, megtisztultan léphetett be Isten házába.
A továbbiakban Bakó László lelkipásztor plébániai tapasztalatok alapján azt is vizsgálta, hogyan viszonyul a keresztség szentségének objektív valósága az ember szubjektív magatartásához, és ezzel kapcsolatosan néhány kérdést is megfogalmazott. Például: azok közül, akiket az elmúlt évben egy adott plébánián megkereszteltek, legyen az gyermek vagy felnőtt, hányan lettek aktívak, hány személyt (például szülőket, keresztszülőket) sikerült, úgymond „bevonzani” a templomba, a közösség aktív tagjává tenni? Vagy: melyik volt az a keresztelés, amikor jutott elegendő idő a szülőkkel, keresztszülőkkel való felkészülésre, amikor a megkeresztelt gyermek néhány év múlva ministrálni jár, és mikor volt kevésbé sikeres a keresztelés, illetve külföldön élő szülők hozták haza megkeresztelni a gyermeket, akinek valószínűleg ez volt az első és egyben utolsó találkozása is a közösség plébánosával.
A keresztség szentségének objektivitását sokszor felülírja a mindennapi élet szubjektív tapasztalata, tapasztalása – hangsúlyozta az előadó, aki a tyúkok által nevelt sasfióka tanmeséjével (Eredeti mű: Fly, Eagle, Fly afrikai mese Christopher Gregorowski feldolgozásában) érzékeltette, milyen az, amikor a szentség objektív kegyelmét megkapja az ember, csak az szubjektíven nem nyilvánul meg. A keresztényekkel is hasonló történik – vélte Bakó László: objektíven mindannyian sasok kellene legyünk, csak a körülöttünk lévő környezet – amit legtöbbször mi generálunk –, nem sasokat nevel ki, hanem csirkéket. Ehhez az előadó újabb kérdéseket kapcsolt, ugyanakkor hangsúlyozta a papok és a közösség tagjai felelősségét is a keresztényi élet megélésében: Milyen közösségeink vannak? Mi milyen közösségeket vezetünk? Hogyan beszélünk egymásról? Ki lenne a „sas”, akit megmutatnánk?
Összegzésként a meghívott előadó a következőket emelte ki: a keresztség szentségének kiszolgáltatása nem automatikus, esetenként szükséges lehet az egyedi elbírálásra / eljárásra, ugyanakkor az elbírálás nem lehet szigorúbb az egyházi normánál (garancia), fontos a párbeszéd, a nyitottság a pap részéről, illetve a végleges elutasítás soha nem jöhet szóba.
Végezetül, a kiscsoportos beszélgetés témájaként Bakó László lelkipásztor a következő kérdéseket javasolta: Mi volt számodra új a hallottakból? Ha nem volt semmi új, akkor mit húznál alá és miért? Mivel értesz egyet és mivel nem? Milyen plébániai tapasztalatod van ezen a téren? Mi működik nagyon jól a plébániádon? Hol vannak a nehézségek, gyenge pontok? Mit változtatnál meg az egyházban a keresztséggel kapcsolatosan? Ki vagy mi segít téged a keresztséged megélésében? Mi tesz minket autentikussá?
Kép és szöveg: a temesvári püspökség sajtóirodája
